Zsinórpadlás – Opera

Madame Mao koloratúrája

Nixon Kínában

Színház

Richard Nixon Budapesten is járt, 1963-ban jól felhizlalt csirkét nyújtogatott neki egy árus az óbudai piacon, az emberek körbevették és csodálták, sokkal közvetlenebbül, mint később Kínában; akkor még nem nyert választást (éppen elveszítette John F. Kennedy ellen).

Nem is nevezte senki a világot megváltoztató hétnek az európai körutazást, ahol mi is útba estünk. Ez egy másik opera lenne, talán nem is minimálzene szólna benne, hanem hamiskás operett Eisemann vagy Huszka stílusában, jazzes elhajlásokkal.

John Adams 1987-ben bemutatott operája az amerikai elnök 1972-es kínai látogatását és Mao Ce-tunggal való találkozását meséli el. Noha az opera és a politika világa sosem volt elválaszthatatlan egymástól – a barokk korban olykor propagandaként szolgált, a romantikában, akár a Bánk bán esetében, nemzeti érzelmek feltámasztására –, kevés olyan művet ismerünk, amely a diplomácia fojtottan drámai világát tenné tárgyává. De a pekingi látogatás, amely véget vetett a két nagyhatalom 22 éves elkülönülésének és rövidre zárta a kelet-ázsiai hidegháborút, elsősorban nem politikai tárgya, hanem az emberi oldala miatt érdekelte a zeneszerzőt. A témát Peter Sellars ajánlotta neki Kissinger emlékiratainak olvasása után, a költői, szimbólumoktól telített librettót Alice Goodman költő és anglikán lelkész írta meg.

Ideje volt már, hogy Adams operáját, amely a kezdeti kudarcos produkciók után csak-csak klasszikussá érett, Budapesten is lássuk. Az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnoka, bármennyire is furcsa helyszínnek tűnt első pillantásra, izgalmas térré formálódott: három színpaddal, mikroportokkal, két nagy vetítővászonnal, látványos tömegjelenetekkel, amit a közönség úgy szemlélhet, mint a diplomáciai látogatás szemlélői a kordonok mögül. Almási-Tóth András rendezésében, akinek esze ágában sem volt spórolni az adaptációval, még a vasúti kocsinak is jutott szerep. Márton Richárd kosztümjei színes kavalkádot teremtenek, a vásznakon bejátszott archív filmek és élő kamerafelvételek (videó: Sebastian Hannak) nyomán úgy érezzük, magunk is részesei vagyunk ennek a „diplomáciai nagyüzemnek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.