Zsinórpadlás – Opera

Madame Mao koloratúrája

Nixon Kínában

Színház

Richard Nixon Budapesten is járt, 1963-ban jól felhizlalt csirkét nyújtogatott neki egy árus az óbudai piacon, az emberek körbevették és csodálták, sokkal közvetlenebbül, mint később Kínában; akkor még nem nyert választást (éppen elveszítette John F. Kennedy ellen).

Nem is nevezte senki a világot megváltoztató hétnek az európai körutazást, ahol mi is útba estünk. Ez egy másik opera lenne, talán nem is minimálzene szólna benne, hanem hamiskás operett Eisemann vagy Huszka stílusában, jazzes elhajlásokkal.

John Adams 1987-ben bemutatott operája az amerikai elnök 1972-es kínai látogatását és Mao Ce-tunggal való találkozását meséli el. Noha az opera és a politika világa sosem volt elválaszthatatlan egymástól – a barokk korban olykor propagandaként szolgált, a romantikában, akár a Bánk bán esetében, nemzeti érzelmek feltámasztására –, kevés olyan művet ismerünk, amely a diplomácia fojtottan drámai világát tenné tárgyává. De a pekingi látogatás, amely véget vetett a két nagyhatalom 22 éves elkülönülésének és rövidre zárta a kelet-ázsiai hidegháborút, elsősorban nem politikai tárgya, hanem az emberi oldala miatt érdekelte a zeneszerzőt. A témát Peter Sellars ajánlotta neki Kissinger emlékiratainak olvasása után, a költői, szimbólumoktól telített librettót Alice Goodman költő és anglikán lelkész írta meg.

Ideje volt már, hogy Adams operáját, amely a kezdeti kudarcos produkciók után csak-csak klasszikussá érett, Budapesten is lássuk. Az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnoka, bármennyire is furcsa helyszínnek tűnt első pillantásra, izgalmas térré formálódott: három színpaddal, mikroportokkal, két nagy vetítővászonnal, látványos tömegjelenetekkel, amit a közönség úgy szemlélhet, mint a diplomáciai látogatás szemlélői a kordonok mögül. Almási-Tóth András rendezésében, akinek esze ágában sem volt spórolni az adaptációval, még a vasúti kocsinak is jutott szerep. Márton Richárd kosztümjei színes kavalkádot teremtenek, a vásznakon bejátszott archív filmek és élő kamerafelvételek (videó: Sebastian Hannak) nyomán úgy érezzük, magunk is részesei vagyunk ennek a „diplomáciai nagyüzemnek”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.