A párbeszéd abban az egykori csecsemőotthonban kezdődik, ahol Kulka János élete első kilenc hónapját töltötte. A főleg kortörténeti szempontból izgalmas fejezet után éles váltásokkal pillanatképek sorjáznak a múlt és a jelen között. A mában Lang Györgyi lakásában járunk Falusi Mariann-nal, vagy Fekete Ernővel az OSZMI-ban (Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet), de ott vagyunk a Müpában is egy koncert előtt, meg egyéb hasonló helyeken. Mindezt gazdagon illusztrálják új és archív felvételek, előadásfotók.
Egy elzárkózó, magába fordult embert látunk. Aki úgy véli, nem ilyennek akarja látni a közönség, és ő sem ilyennek akarja mutatni magát. A stroke utóhatásaként az intellektusa nem tud megmutatkozni teljes valójában, eszközei korlátozottak. Szavainak takarékossága, megválogatottsága tükröződik a kötet egyszavas címeiben is. Annak ellenére, hogy folyamatosan érezteti és mondja is, hogy szégyelli magát az emberek előtt, mégis közel enged magához. Mer sebezhető lenni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
