Színház

De akar-e majd bárki színházba menni?

Gyakran merül fel bennem a kérdés még teljesen profi, jól megcsinált, egyébként élvezetes előadás esetén is, hogy egy rendező – főleg, ha nem kortárs szöveghez nyúl – vajon miért éppen a kiválasztott drámát rendezi meg.

A Nézőművészeti Kft. előadását Gergye Krisztián koreográfus rendezte, s mint hagyományosan a társulat történetében, ezúttal is Gyulay Eszter dramaturg járta körül a színpadon a lelki jelenséget, illetve viselkedészavart a Másik Oldal című, a társadalmi toleranciát erősíteni hivatott sorozat részeként.

A NézőKépző c. programsorozat játszóhelyeken (Merlin, Átrium) és éveken átívelő történetében is fontos állomás ez az emberpróbáló feldolgozás. A széria sikerének titka, hogy a kiválasztott művek és témák a középiskolai tananyaghoz kapcsolódva a legkülönfélébb művészeti eszközökkel, de a színház erejével, aktualizálva, friss hangon szólítják meg a közönséget.

Úgy tűnik, a nemek közötti egyenlőség harca szintet lépett, és immár – talán tudat alatti bosszúvágytól hajtva – igény támadt a férfiak tárgyiasítására is. Ám a nőknek mintha nem nagyon menne ez: még egy jóleső fantáziálgatáshoz is intellektuális ürügyre van szükségük. Így hát sci-fit olvasnak transznemű fiúk letapasztott mellekkel Londonban, viktoriánus klasszikusokat idéznek a vízimentők Todmordenben, Budapesten pedig a színészek skót kockás szoknyában bénázva szirtakiznak.

A 71 éves színész is egy hónapja bezárkózott, még a horgászásról is lemondott!

Ugyanazok a mondatok hangzanak el, mint Tarr Béla 1979-es filmjében, melyben amatőrök improvizáltak a rendező által adott szituációk, keretek között: profi színészek, kimerevített, beállított pózok és absztrakt díszletek 2020-ban a Trafó színpadán – Pass Andrea rendező nem pusztán adaptálta a filmet, hanem szó szerint és talán túlságosan is színházat csinált belőle.

A 2006-ban meggyilkolt orosz újság­írót, Anna Politkovszkaját játssza a Katonában Stefano Massini frissen bemutatott mono­drámájában, Az átnevelhetetlenben. Putyin és Orbán rendszeréről, a közéleti fásultságról és a reményt adó változásokról is beszélgettünk.

A Pál utcai fiúk Csónakosaként ismerte meg az ország, de megviselte a vígszínházi musical sikere, és hogy sokan Molnár Ferenc vagány nagykamaszával azonosítják. Ma már a k2-ben játszik, és a diákok szemét szeretné rányitni arra, hogy Greta Thunberg, a #metoo vagy a klímaválság kérdése sem csak fekete vagy fehér. Marton-ügyről, szputnyikos múltról és a nyolcórás Karneválról is beszélgettünk.

Az Örkény Színház Asbóth utcai stúdiójának ajtaja most a hírhedt berlini technóklubba, a Berghainba vezet. A biztonsági őrök beengedik a fehér ruhás, ártatlan idegent, Oresztészt. Sötét fények, masszív szexualitás, euforikus hangulat. Az előadás azonban nem a buli felfokozott pillanatait idézi, hanem a lejövés fájdalmas óráit, amikor az ember szembesül a tetteivel.

A színházakat sem kímélte Semjén salátatörvénye.