rés a présen

„Megszállottság nélkül nem”

  • rés a présen
  • 2022. október 5.

Színház

Bereczki Csilla rendező

rés a présen: Mióta érdekelnek a szociálisan fokozottan érzékeny színházi előadások?

Bereczki Csilla: Szegedre jártam pedagógia kutató-kommunikáció-filmelmélet szakra, így kerültem a Thealter fesztivált is szervező produkciós csapathoz, a MASZK Egyesülethez önkéntesnek, ami elementárisan hatott rám. Nagyon sok előadást láttam ott, a közeg, a csapatmunka számomra máig meghatározó. A korábban is meglévő szociális érzékenységem új otthonra lelt a színházban.

rap: A rendezői munkát hol kezdted?

BCS: Dramaturg szakra akartam jelentkezni, de abban az évben nem indult, viszont indult bábrendezői, beadtam tehát oda. Felvettek. A Színművészetin kaptunk lehetőséget a harmadévben külsős rendezésre, és így a győri Vaskakas Bábszínházban rendeztem először. Egy Piroska és a farkas-átiratot csináltunk, amelyről valaki később megírta, hogy ilyen, amikor Brecht és ez a mese találkozik. Számomra iszonyatosan érdekes, amikor a színpadon ember és báb interakcióba lép egymással.

rap: Mikortól tudatos nálad a női témák választása?

BCS: Mindig éreztem, hogy van felelősségem abban, hogy nőként mit csinálok. Ha egy „férfias” szakmát űzök, olyan témákhoz kell nyúlnom, amelyek reflektálnak erre, vagy amelyeket érzékenyebben foghatok meg azáltal, hogy nő vagyok. A Karaván Színházban rendeztem egy darabot Boda-Novy Emíliával közösen az intézeti csicskáztatásról Hűvös címmel, ez rendszeresen műsoron lesz az új helyükön most ősztől. Megtalált O. Horváth Sári darabja, amely egy nyírbátori esetet dolgoz fel, de a probléma általános. Mi lesz egy intézetis fiatallal, ha betölti a 18. életévét? Kap egy tortát, elfújja a gyertyát – és aztán? Az anyagot Selmeczi Bea ajánlotta nekem, mivel tudta, hogy engem örökbe fogadtak, és nagyon foglalkoztat az, hogy milyen sorsom lett volna, ha az intézetben maradok.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.