rés a présen

„Mellette az életet”

  • rés a présen
  • 2021. december 1.

Színház

Bakonyi Alexa színész, a PopUp Produkció alapítója

rés a présen: Az SZFE után elég korán lett saját, független projekted. Hogyan indult a PopUp Produkció?

Bakonyi Alexa: 21 évesen szerveztem először kiállítást egy barátomnak, aki street art technikával készített műtárgyakat. A Loffice coworking volt a helyszín, és az Akkezdetphiai reflektáltak a megnyitón. Sokismeretlenes képlet volt, végül valahogy háromszázan jöttek el az eseményre. Aznap este néhány képzőművész lestoppolt, hogy nekik is szervezzek ilyet, így pár évre ez lett a fősodor. Mellette színitanodáztam. Ennyi lovat egy idő után nem lehetett egyszerre megülni, így előtérbe került a színészet kitanulása. Sokat mozogtam olyan közegekben, ahol nem járnak színházba, foglalkoztat, hogy mi ez a fal, hogyan létesítsek hidat. Az Így viszik át című első pop­upos darabot az SZFE alatt pályáztuk meg. Döbrösi Laurával csináltuk, és az egymás iránti kíváncsiság, illetve a színházcsinálói feladatok megismerése iránti vágy volt a hajtóerő. Nem erősségem a versengés, így úgynevezett: safe place-t hoztunk létre az alkotókkal. Prioritás számomra a szeretet alapú műhelymunka, így tudtam fejlődni. Három évig ment telt házzal a produkció, és ez megerősített abban, hogy működnek az elképzeléseink. Közben más alkotók is megkerestek, és a PopUp Produkció elindult az útján.

rap: Eleve nem törekedtél másra, mint a független létre?

BA: A pályakezdés klasszikus útjai nem tűntek élhetőnek sem emberileg, sem egzisztenciálisan. Vonzó a közösség, az infrastruktúra, tartozni valahova, ahol megvédenek, például most a pandémiában. De ennek a másik oldala a végletesen kóros alulfizetettség az aránytalan kötöttségekért, és többségében még mindig átlengi a „nagy köveket” az örülj, hogy dolgozhatsz szelleme. Én úgy vagyok vele: örüljünk inkább egymásnak. Szívesebben kockáztatom az egzisztenciámat olyanért, ahol van rá sansz, hogy nagyot tudok dobni, megválthatom a szabadságomat. Vagy azért, mert változást hoz, mert önazonos, vagy egyszerűen marad kapacitás észrevenni mellette az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”