rés a présen

„Mellette az életet”

  • rés a présen
  • 2021. december 1.

Színház

Bakonyi Alexa színész, a PopUp Produkció alapítója

rés a présen: Az SZFE után elég korán lett saját, független projekted. Hogyan indult a PopUp Produkció?

Bakonyi Alexa: 21 évesen szerveztem először kiállítást egy barátomnak, aki street art technikával készített műtárgyakat. A Loffice coworking volt a helyszín, és az Akkezdetphiai reflektáltak a megnyitón. Sokismeretlenes képlet volt, végül valahogy háromszázan jöttek el az eseményre. Aznap este néhány képzőművész lestoppolt, hogy nekik is szervezzek ilyet, így pár évre ez lett a fősodor. Mellette színitanodáztam. Ennyi lovat egy idő után nem lehetett egyszerre megülni, így előtérbe került a színészet kitanulása. Sokat mozogtam olyan közegekben, ahol nem járnak színházba, foglalkoztat, hogy mi ez a fal, hogyan létesítsek hidat. Az Így viszik át című első pop­upos darabot az SZFE alatt pályáztuk meg. Döbrösi Laurával csináltuk, és az egymás iránti kíváncsiság, illetve a színházcsinálói feladatok megismerése iránti vágy volt a hajtóerő. Nem erősségem a versengés, így úgynevezett: safe place-t hoztunk létre az alkotókkal. Prioritás számomra a szeretet alapú műhelymunka, így tudtam fejlődni. Három évig ment telt házzal a produkció, és ez megerősített abban, hogy működnek az elképzeléseink. Közben más alkotók is megkerestek, és a PopUp Produkció elindult az útján.

rap: Eleve nem törekedtél másra, mint a független létre?

BA: A pályakezdés klasszikus útjai nem tűntek élhetőnek sem emberileg, sem egzisztenciálisan. Vonzó a közösség, az infrastruktúra, tartozni valahova, ahol megvédenek, például most a pandémiában. De ennek a másik oldala a végletesen kóros alulfizetettség az aránytalan kötöttségekért, és többségében még mindig átlengi a „nagy köveket” az örülj, hogy dolgozhatsz szelleme. Én úgy vagyok vele: örüljünk inkább egymásnak. Szívesebben kockáztatom az egzisztenciámat olyanért, ahol van rá sansz, hogy nagyot tudok dobni, megválthatom a szabadságomat. Vagy azért, mert változást hoz, mert önazonos, vagy egyszerűen marad kapacitás észrevenni mellette az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.