rés a présen

„Mellette az életet”

  • rés a présen
  • 2021. december 1.

Színház

Bakonyi Alexa színész, a PopUp Produkció alapítója

rés a présen: Az SZFE után elég korán lett saját, független projekted. Hogyan indult a PopUp Produkció?

Bakonyi Alexa: 21 évesen szerveztem először kiállítást egy barátomnak, aki street art technikával készített műtárgyakat. A Loffice coworking volt a helyszín, és az Akkezdetphiai reflektáltak a megnyitón. Sokismeretlenes képlet volt, végül valahogy háromszázan jöttek el az eseményre. Aznap este néhány képzőművész lestoppolt, hogy nekik is szervezzek ilyet, így pár évre ez lett a fősodor. Mellette színitanodáztam. Ennyi lovat egy idő után nem lehetett egyszerre megülni, így előtérbe került a színészet kitanulása. Sokat mozogtam olyan közegekben, ahol nem járnak színházba, foglalkoztat, hogy mi ez a fal, hogyan létesítsek hidat. Az Így viszik át című első pop­upos darabot az SZFE alatt pályáztuk meg. Döbrösi Laurával csináltuk, és az egymás iránti kíváncsiság, illetve a színházcsinálói feladatok megismerése iránti vágy volt a hajtóerő. Nem erősségem a versengés, így úgynevezett: safe place-t hoztunk létre az alkotókkal. Prioritás számomra a szeretet alapú műhelymunka, így tudtam fejlődni. Három évig ment telt házzal a produkció, és ez megerősített abban, hogy működnek az elképzeléseink. Közben más alkotók is megkerestek, és a PopUp Produkció elindult az útján.

rap: Eleve nem törekedtél másra, mint a független létre?

BA: A pályakezdés klasszikus útjai nem tűntek élhetőnek sem emberileg, sem egzisztenciálisan. Vonzó a közösség, az infrastruktúra, tartozni valahova, ahol megvédenek, például most a pandémiában. De ennek a másik oldala a végletesen kóros alulfizetettség az aránytalan kötöttségekért, és többségében még mindig átlengi a „nagy köveket” az örülj, hogy dolgozhatsz szelleme. Én úgy vagyok vele: örüljünk inkább egymásnak. Szívesebben kockáztatom az egzisztenciámat olyanért, ahol van rá sansz, hogy nagyot tudok dobni, megválthatom a szabadságomat. Vagy azért, mert változást hoz, mert önazonos, vagy egyszerűen marad kapacitás észrevenni mellette az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.