rés a présen

„Mellette az életet”

  • rés a présen
  • 2021. december 1.

Színház

Bakonyi Alexa színész, a PopUp Produkció alapítója

rés a présen: Az SZFE után elég korán lett saját, független projekted. Hogyan indult a PopUp Produkció?

Bakonyi Alexa: 21 évesen szerveztem először kiállítást egy barátomnak, aki street art technikával készített műtárgyakat. A Loffice coworking volt a helyszín, és az Akkezdetphiai reflektáltak a megnyitón. Sokismeretlenes képlet volt, végül valahogy háromszázan jöttek el az eseményre. Aznap este néhány képzőművész lestoppolt, hogy nekik is szervezzek ilyet, így pár évre ez lett a fősodor. Mellette színitanodáztam. Ennyi lovat egy idő után nem lehetett egyszerre megülni, így előtérbe került a színészet kitanulása. Sokat mozogtam olyan közegekben, ahol nem járnak színházba, foglalkoztat, hogy mi ez a fal, hogyan létesítsek hidat. Az Így viszik át című első pop­upos darabot az SZFE alatt pályáztuk meg. Döbrösi Laurával csináltuk, és az egymás iránti kíváncsiság, illetve a színházcsinálói feladatok megismerése iránti vágy volt a hajtóerő. Nem erősségem a versengés, így úgynevezett: safe place-t hoztunk létre az alkotókkal. Prioritás számomra a szeretet alapú műhelymunka, így tudtam fejlődni. Három évig ment telt házzal a produkció, és ez megerősített abban, hogy működnek az elképzeléseink. Közben más alkotók is megkerestek, és a PopUp Produkció elindult az útján.

rap: Eleve nem törekedtél másra, mint a független létre?

BA: A pályakezdés klasszikus útjai nem tűntek élhetőnek sem emberileg, sem egzisztenciálisan. Vonzó a közösség, az infrastruktúra, tartozni valahova, ahol megvédenek, például most a pandémiában. De ennek a másik oldala a végletesen kóros alulfizetettség az aránytalan kötöttségekért, és többségében még mindig átlengi a „nagy köveket” az örülj, hogy dolgozhatsz szelleme. Én úgy vagyok vele: örüljünk inkább egymásnak. Szívesebben kockáztatom az egzisztenciámat olyanért, ahol van rá sansz, hogy nagyot tudok dobni, megválthatom a szabadságomat. Vagy azért, mert változást hoz, mert önazonos, vagy egyszerűen marad kapacitás észrevenni mellette az életet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.