rés a présen: Az SZFE után elég korán lett saját, független projekted. Hogyan indult a PopUp Produkció?
Bakonyi Alexa: 21 évesen szerveztem először kiállítást egy barátomnak, aki street art technikával készített műtárgyakat. A Loffice coworking volt a helyszín, és az Akkezdetphiai reflektáltak a megnyitón. Sokismeretlenes képlet volt, végül valahogy háromszázan jöttek el az eseményre. Aznap este néhány képzőművész lestoppolt, hogy nekik is szervezzek ilyet, így pár évre ez lett a fősodor. Mellette színitanodáztam. Ennyi lovat egy idő után nem lehetett egyszerre megülni, így előtérbe került a színészet kitanulása. Sokat mozogtam olyan közegekben, ahol nem járnak színházba, foglalkoztat, hogy mi ez a fal, hogyan létesítsek hidat. Az Így viszik át című első popupos darabot az SZFE alatt pályáztuk meg. Döbrösi Laurával csináltuk, és az egymás iránti kíváncsiság, illetve a színházcsinálói feladatok megismerése iránti vágy volt a hajtóerő. Nem erősségem a versengés, így úgynevezett: safe place-t hoztunk létre az alkotókkal. Prioritás számomra a szeretet alapú műhelymunka, így tudtam fejlődni. Három évig ment telt házzal a produkció, és ez megerősített abban, hogy működnek az elképzeléseink. Közben más alkotók is megkerestek, és a PopUp Produkció elindult az útján.
rap: Eleve nem törekedtél másra, mint a független létre?
BA: A pályakezdés klasszikus útjai nem tűntek élhetőnek sem emberileg, sem egzisztenciálisan. Vonzó a közösség, az infrastruktúra, tartozni valahova, ahol megvédenek, például most a pandémiában. De ennek a másik oldala a végletesen kóros alulfizetettség az aránytalan kötöttségekért, és többségében még mindig átlengi a „nagy köveket” az örülj, hogy dolgozhatsz szelleme. Én úgy vagyok vele: örüljünk inkább egymásnak. Szívesebben kockáztatom az egzisztenciámat olyanért, ahol van rá sansz, hogy nagyot tudok dobni, megválthatom a szabadságomat. Vagy azért, mert változást hoz, mert önazonos, vagy egyszerűen marad kapacitás észrevenni mellette az életet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
