Mészáros Máté: United Space of Ambivalence című koreográfiája a metatánc kategória befutó darabja. Tánc a táncról, mese a ritmusról, a koreográfiakészítésről, a mozgás korlátairól és gátlástalanságáról, a próba közben zajló interakciókról, meg a kommunikáció különféle módjairól. Nem mellesleg portré a koreográfusról és a táncosról, plusz filozófia a testről, amelybe be vagyunk zárva, és a szellemről, ami képes kiszabadítani bennünket.
Bár a munkafolyamatról szól, ez mégis egy előadás. Minden eleme pontosan a helyén van, a „félresikerült” imprók is, amiken nagyokat nevetünk. Amikor bemegyünk, már elkezdődött, amikor kijövünk, a jól megérdemelt „aha” élménnyel távozunk.
Az előadók gyorsak, viccesek és pontosak. Kiállnak, felöltöznek, nyögnek, egymás fejére ülnek, kínlódnak, megejtően őszintén. Beszélnek is közben, angolul, olyanokat mondanak, amiket intenzív mozgás közben a próbán szoktak. A mozdulatokkal együtt a szöveg szintén egy rétege az előadásnak, amely egyébként szekvenciákból áll és minden részen belül sajátosan kidolgozott mozdulatrendszer kel életre, ami egy-egy újabb réteg, egy-egy újabb párhuzamos világ. Az előadók néha kilépnek a térből a közönség közé, lebontják a színpad határait, de a színházi szabályokat betartják, a szerepeikből nem lépnek ki. Magukat adják, kiadják magukat. Ja, és mindannyian férfiak, érett táncosok: Bakó Tamás, Kelemen Patrik, Mikó Dávid, Téri Gáspár és a koreográfus. Még ez is. Porteleki Áron helyben csinálja a zenét. Beletesz apait. This is the man’s world. De milyen gyönyörű.
Trafó, március 29.
