Színház

Minden jót, Elling!

  • Gubán Mária
  • 2020. április 5.

Színház

Vakvágányra kerülhet az, aki csak ablakon keresztül szemléli a világot – foglalja össze a tanulságot viszonylag hamar a két férfi, aki frissen költözött ki a vidéki norvég szanatóriumból. A skandináv komédia Ingvar Ambjørnsen Elling című regénysorozatának harmadik része, a Vértestvérek alapján készült a Junion Színház, a Neptun Brigád és az RS9 Színház koprodukciójában. Koleszár Bazil Péter rendezte. Elling (Baksa Imre) és Kjell (Vass György) új esélyt kapnak az élettől, és céljuk, hogy kikerüljenek az előbb említett vakvágányról. Összeköltöznek Oslóban egy önkormányzati lakásban. A norvég állam támogatta újrakezdésük két, kölcsönösen függő, sérült személy kapcsolatának kiteljesedése, majd külső erők által katalizált megbomlása.

Történetüket újjászületésük kezdetétől figyelhetjük, úgy állnak új nappalijuk kellős közepén, mint vad a reflektorfényben. Bár viszonylag nagy lakásukban külön szobájuk is lehetne, ők reprodukálják a megszokott kórtermi viszonyokat – egymáshoz közel tolt ágyakon alszanak. A kezdet borzalmasan nehéz. Izzadó tenyérrel figyeljük a harcot, ki teszi ki magát annak a rettenetnek, hogy lemenjen bevásárolni, és emberek közé merészkedjen. A szubjektív képek nem csak a narrációt szolgálják, olykor feljavítják a valóság színeit, és csodákká fokozzák a hétköznapi történéseket. Egy-egy sikeres mérföldkövet lila fények, eksztatikus zenék illusztrálnak. Elling érzelmeit mi is minden érzékünkkel tapasztalhatjuk. Kívülről és belülről is látjuk a változást, amivel az ijesztő reintegráció jár.

Zseniálisan vicces és olykor émelyítően szomorú darab, ami még ennél kevesebb díszlettel és látványelemmel – tehát abszolút semmivel – is elérné a kellő hatást. A színészek jelenléte ugyanis annyira erős, hogy mellettük minden más csak elhanyagolható kellék.

RS9 Színház, január 10.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."