Színház

Minden jót, Elling!

  • Gubán Mária
  • 2020. április 5.

Színház

Vakvágányra kerülhet az, aki csak ablakon keresztül szemléli a világot – foglalja össze a tanulságot viszonylag hamar a két férfi, aki frissen költözött ki a vidéki norvég szanatóriumból. A skandináv komédia Ingvar Ambjørnsen Elling című regénysorozatának harmadik része, a Vértestvérek alapján készült a Junion Színház, a Neptun Brigád és az RS9 Színház koprodukciójában. Koleszár Bazil Péter rendezte. Elling (Baksa Imre) és Kjell (Vass György) új esélyt kapnak az élettől, és céljuk, hogy kikerüljenek az előbb említett vakvágányról. Összeköltöznek Oslóban egy önkormányzati lakásban. A norvég állam támogatta újrakezdésük két, kölcsönösen függő, sérült személy kapcsolatának kiteljesedése, majd külső erők által katalizált megbomlása.

Történetüket újjászületésük kezdetétől figyelhetjük, úgy állnak új nappalijuk kellős közepén, mint vad a reflektorfényben. Bár viszonylag nagy lakásukban külön szobájuk is lehetne, ők reprodukálják a megszokott kórtermi viszonyokat – egymáshoz közel tolt ágyakon alszanak. A kezdet borzalmasan nehéz. Izzadó tenyérrel figyeljük a harcot, ki teszi ki magát annak a rettenetnek, hogy lemenjen bevásárolni, és emberek közé merészkedjen. A szubjektív képek nem csak a narrációt szolgálják, olykor feljavítják a valóság színeit, és csodákká fokozzák a hétköznapi történéseket. Egy-egy sikeres mérföldkövet lila fények, eksztatikus zenék illusztrálnak. Elling érzelmeit mi is minden érzékünkkel tapasztalhatjuk. Kívülről és belülről is látjuk a változást, amivel az ijesztő reintegráció jár.

Zseniálisan vicces és olykor émelyítően szomorú darab, ami még ennél kevesebb díszlettel és látványelemmel – tehát abszolút semmivel – is elérné a kellő hatást. A színészek jelenléte ugyanis annyira erős, hogy mellettük minden más csak elhanyagolható kellék.

RS9 Színház, január 10.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.