Színház

Minden jót, Elling!

  • Gubán Mária
  • 2020. április 5.

Színház

Vakvágányra kerülhet az, aki csak ablakon keresztül szemléli a világot – foglalja össze a tanulságot viszonylag hamar a két férfi, aki frissen költözött ki a vidéki norvég szanatóriumból. A skandináv komédia Ingvar Ambjørnsen Elling című regénysorozatának harmadik része, a Vértestvérek alapján készült a Junion Színház, a Neptun Brigád és az RS9 Színház koprodukciójában. Koleszár Bazil Péter rendezte. Elling (Baksa Imre) és Kjell (Vass György) új esélyt kapnak az élettől, és céljuk, hogy kikerüljenek az előbb említett vakvágányról. Összeköltöznek Oslóban egy önkormányzati lakásban. A norvég állam támogatta újrakezdésük két, kölcsönösen függő, sérült személy kapcsolatának kiteljesedése, majd külső erők által katalizált megbomlása.

Történetüket újjászületésük kezdetétől figyelhetjük, úgy állnak új nappalijuk kellős közepén, mint vad a reflektorfényben. Bár viszonylag nagy lakásukban külön szobájuk is lehetne, ők reprodukálják a megszokott kórtermi viszonyokat – egymáshoz közel tolt ágyakon alszanak. A kezdet borzalmasan nehéz. Izzadó tenyérrel figyeljük a harcot, ki teszi ki magát annak a rettenetnek, hogy lemenjen bevásárolni, és emberek közé merészkedjen. A szubjektív képek nem csak a narrációt szolgálják, olykor feljavítják a valóság színeit, és csodákká fokozzák a hétköznapi történéseket. Egy-egy sikeres mérföldkövet lila fények, eksztatikus zenék illusztrálnak. Elling érzelmeit mi is minden érzékünkkel tapasztalhatjuk. Kívülről és belülről is látjuk a változást, amivel az ijesztő reintegráció jár.

Zseniálisan vicces és olykor émelyítően szomorú darab, ami még ennél kevesebb díszlettel és látványelemmel – tehát abszolút semmivel – is elérné a kellő hatást. A színészek jelenléte ugyanis annyira erős, hogy mellettük minden más csak elhanyagolható kellék.

RS9 Színház, január 10.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.