A Nézőművészeti Kft. előadását Gergye Krisztián koreográfus rendezte, s mint hagyományosan a társulat történetében, ezúttal is Gyulay Eszter dramaturg járta körül a színpadon a lelki jelenséget, illetve viselkedészavart a Másik Oldal című, a társadalmi toleranciát erősíteni hivatott sorozat részeként. Ezúttal az ADHD (Attention Deficit Hyperactivity Disorder), avagy a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar témája került terítékre filmek, dokumentumfilmek és könyvek alapján, neurológus szakértők segítségével.
Sok független társulat dolgozik problémacentrikus produkciókkal jól, viszont a Nézőművészeti mindig innovatív módon tesz kísérletet a jelenségek megértésére, kontextusba helyezésére. Például úgy, hogy egy anamnézist bohóctréfának (a Kalapok című produkció), vagy úgy, mint most, mozdulatművészeti eseménynek öltöztet.
A kiskorában hiperaktívnak diagnosztizált, és édesapja halála után egyre kezelhetetlenebbé váló Eriket Varga Ádám játssza folyamatos turbó üzemmódban, de ügyelve rá, hogy ne tegyen kárt senkiben. Akrobatikus ügyességgel mászik a falra, közlekedik a tér közepén kialakított, két helyszín között hídként szolgáló kifutón. Az intézetből is elbocsátott gyerekével magára hagyott, kitaszított édesanyát Horváth Lili játssza. Figurája képlékeny és mégis szikár, hihetően hajszolja a kétségbeesésbe magát Béres Móni szélsőséges otthonkajelmezeiben. Az empatikus, ám mélyen traumatizált szomszédnőt Simkó Katalin hozza, neki ez már rutin. Katona László több szerepet játszik, de a rendszerszintű erőszakot testesíti meg mindegyiken keresztül. Az előadás az anya és a fiú különös kapcsolatáról szól, illetve arról, hogy milyen mértékben zavar minket egy másik ember puszta létezése is, ha az egy kis kellemetlenséget okoz. A tér nem mindig segít a nézőnek a tájékozódásban, de az előadás jól szerkesztett.
B32 Kultúrtér, február 14.
