Molnár Piroska a Narancsnak: "Milyen retorzió érhetne engem?"

Színház

A kézfeltartós szelfijéről, Kövér László homofób kijelentéseiről és a visszamondott fellépésekről is beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Molnár Piroskával – beszélgettünk Heller Ágnesről, a színészek politikai szerepvállalásáról, a Nemzet Színészeként kapott pénzből való adományokról, egy szakmai sztrájk lehetőségéről illetve lehetetlenségéről és a főszereplésével készülő, Goebbels titkárnőjéről szóló monodrámáról.

Szóba került a színésznő kézfeltartós szelfije is, amellyel Kálomista Gábor hírhedt, Schilling Árpádot támadó kijelentéséire reagált. Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Nem túl gyakoriak mostanában az efféle, feltartott kezű kiállások. Nem félt a retorziótól?

Molnár Piroska: Milyen retorzió érhetne engem? Elmúltam hetven, legfeljebb abbahagyom a pályát.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ez rímel arra, amit Heller Ágnes mondott arra a kérdésre, nem kockázatos-e a hatalom ellen beszélni. „Nekem biztosan nem. 90 éves vagyok, és világhírű” – válaszolta a vele készült interjúnkban a filozófus (lásd:Orbánnak ilyen a természete, ösztönösen erre törekszik”, Magyar Narancs, 2019. május 9.).

MP: Hát, ő egyszer már megmenekült, amikor a Dunába akarták lőni. Azt méregette, be tud-e ugrani a vízbe a lövés előtt. Ezek után már mitől félt volna? Én meg állás nélkül maradok? Elveszik a nyugdíjamat? Úgy érzem, akkor is maradna annyi erőm, hogy hasznossá tegyem magam. Amiből jutna naponta egy tányér levesre. Szóval nincs bennem ilyenfajta félelem. Mostanában egyébként el szoktam töprengeni azon, nem túl jó szájízzel, mennyire nem szabad a művésznek a hatalomhoz dörgölődznie. Semmilyen hatalomhoz. Elég, hogy én tudom, mit gondolok, meg legfeljebb a közeli barátaim tudják, de nem kell, hogy ezt a közönség orrára kössem. A tavalyi választások után történt egy nagyon érdekes eset. Jöttem ki a Bors néni-előadás után a Kolibri Színházból, és elkapott egy úr, hogy jaj, de imádjuk magát! Na, és mit szól? – kérdezte. Mondom: mihez mit szólok? Hát, hogy milyen jó, hogy megint kétharmad van – mondta. Mondom, nem vagyok oda érte, nem tetszik. Egy pillanatra meghökkent, megállt benne a levegő, majd azt mondta: „Nem baj, akkor is imádjuk!” És ez így van jól. Csak az nincs jól, hogy ha egy kolléga előáll a politikai meggyőződésével, sorra kapja a fellépési lemondásokat. Ez nem jó.

MN: Ez esett meg Alföldi Róberttel is.

MP: És még sorolhatnám.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.


Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.