Molnár Piroska a Narancsnak: "Milyen retorzió érhetne engem?"

Színház

A kézfeltartós szelfijéről, Kövér László homofób kijelentéseiről és a visszamondott fellépésekről is beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Molnár Piroskával – beszélgettünk Heller Ágnesről, a színészek politikai szerepvállalásáról, a Nemzet Színészeként kapott pénzből való adományokról, egy szakmai sztrájk lehetőségéről illetve lehetetlenségéről és a főszereplésével készülő, Goebbels titkárnőjéről szóló monodrámáról.

Szóba került a színésznő kézfeltartós szelfije is, amellyel Kálomista Gábor hírhedt, Schilling Árpádot támadó kijelentéséire reagált. Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Nem túl gyakoriak mostanában az efféle, feltartott kezű kiállások. Nem félt a retorziótól?

Molnár Piroska: Milyen retorzió érhetne engem? Elmúltam hetven, legfeljebb abbahagyom a pályát.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ez rímel arra, amit Heller Ágnes mondott arra a kérdésre, nem kockázatos-e a hatalom ellen beszélni. „Nekem biztosan nem. 90 éves vagyok, és világhírű” – válaszolta a vele készült interjúnkban a filozófus (lásd:Orbánnak ilyen a természete, ösztönösen erre törekszik”, Magyar Narancs, 2019. május 9.).

MP: Hát, ő egyszer már megmenekült, amikor a Dunába akarták lőni. Azt méregette, be tud-e ugrani a vízbe a lövés előtt. Ezek után már mitől félt volna? Én meg állás nélkül maradok? Elveszik a nyugdíjamat? Úgy érzem, akkor is maradna annyi erőm, hogy hasznossá tegyem magam. Amiből jutna naponta egy tányér levesre. Szóval nincs bennem ilyenfajta félelem. Mostanában egyébként el szoktam töprengeni azon, nem túl jó szájízzel, mennyire nem szabad a művésznek a hatalomhoz dörgölődznie. Semmilyen hatalomhoz. Elég, hogy én tudom, mit gondolok, meg legfeljebb a közeli barátaim tudják, de nem kell, hogy ezt a közönség orrára kössem. A tavalyi választások után történt egy nagyon érdekes eset. Jöttem ki a Bors néni-előadás után a Kolibri Színházból, és elkapott egy úr, hogy jaj, de imádjuk magát! Na, és mit szól? – kérdezte. Mondom: mihez mit szólok? Hát, hogy milyen jó, hogy megint kétharmad van – mondta. Mondom, nem vagyok oda érte, nem tetszik. Egy pillanatra meghökkent, megállt benne a levegő, majd azt mondta: „Nem baj, akkor is imádjuk!” És ez így van jól. Csak az nincs jól, hogy ha egy kolléga előáll a politikai meggyőződésével, sorra kapja a fellépési lemondásokat. Ez nem jó.

MN: Ez esett meg Alföldi Róberttel is.

MP: És még sorolhatnám.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.


Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?