Molnár Piroska a Narancsnak: "Milyen retorzió érhetne engem?"

Színház

A kézfeltartós szelfijéről, Kövér László homofób kijelentéseiről és a visszamondott fellépésekről is beszélgettünk.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban interjút olvashatnak Molnár Piroskával – beszélgettünk Heller Ágnesről, a színészek politikai szerepvállalásáról, a Nemzet Színészeként kapott pénzből való adományokról, egy szakmai sztrájk lehetőségéről illetve lehetetlenségéről és a főszereplésével készülő, Goebbels titkárnőjéről szóló monodrámáról.

Szóba került a színésznő kézfeltartós szelfije is, amellyel Kálomista Gábor hírhedt, Schilling Árpádot támadó kijelentéséire reagált. Ízelítő az interjúból:

Magyar Narancs: Nem túl gyakoriak mostanában az efféle, feltartott kezű kiállások. Nem félt a retorziótól?

Molnár Piroska: Milyen retorzió érhetne engem? Elmúltam hetven, legfeljebb abbahagyom a pályát.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ez rímel arra, amit Heller Ágnes mondott arra a kérdésre, nem kockázatos-e a hatalom ellen beszélni. „Nekem biztosan nem. 90 éves vagyok, és világhírű” – válaszolta a vele készült interjúnkban a filozófus (lásd:Orbánnak ilyen a természete, ösztönösen erre törekszik”, Magyar Narancs, 2019. május 9.).

MP: Hát, ő egyszer már megmenekült, amikor a Dunába akarták lőni. Azt méregette, be tud-e ugrani a vízbe a lövés előtt. Ezek után már mitől félt volna? Én meg állás nélkül maradok? Elveszik a nyugdíjamat? Úgy érzem, akkor is maradna annyi erőm, hogy hasznossá tegyem magam. Amiből jutna naponta egy tányér levesre. Szóval nincs bennem ilyenfajta félelem. Mostanában egyébként el szoktam töprengeni azon, nem túl jó szájízzel, mennyire nem szabad a művésznek a hatalomhoz dörgölődznie. Semmilyen hatalomhoz. Elég, hogy én tudom, mit gondolok, meg legfeljebb a közeli barátaim tudják, de nem kell, hogy ezt a közönség orrára kössem. A tavalyi választások után történt egy nagyon érdekes eset. Jöttem ki a Bors néni-előadás után a Kolibri Színházból, és elkapott egy úr, hogy jaj, de imádjuk magát! Na, és mit szól? – kérdezte. Mondom: mihez mit szólok? Hát, hogy milyen jó, hogy megint kétharmad van – mondta. Mondom, nem vagyok oda érte, nem tetszik. Egy pillanatra meghökkent, megállt benne a levegő, majd azt mondta: „Nem baj, akkor is imádjuk!” És ez így van jól. Csak az nincs jól, hogy ha egy kolléga előáll a politikai meggyőződésével, sorra kapja a fellépési lemondásokat. Ez nem jó.

MN: Ez esett meg Alföldi Róberttel is.

MP: És még sorolhatnám.

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.


Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.