rés a présen: Hogyan lettél a pécsi Suzanne Vega?
Cseri Hanna: Az első versemet már óvodás koromban megírtam, az volt a címe, hogy Henrik halála, és ilyen fura ovis és archaikus nyelvezet keveredett benne. Aztán olyan 14 évesen kezdtem el dalokat írni, vettem egy gitárt az érfelvágás helyett, de akkor tényleg nem volt semmilyen tervem ezzel, csak kellett valami, amin keresztül ki tudtam fejezni a kamaszodásom okozta rengeteg új érzést.
rap: Mit jelent pécsinek lenni?
CSH: Csak utólag érzem, hogy Pécsen minden – a szüleim, az iskolám, a barátaim, a színjátszós közösség, a rengeteg zenész –, szóval mindaz, amiben felnőttem, milyen komoly táptalajt biztosított a kreativitásnak és az alkotásnak. Ez akkor természetesnek tűnt.
rap: Tavaly végeztél az SZFE bábrendező szakán. Hogyan élted meg az úgynevezett modellváltást?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
