Zsinórpadlás – rés a présen

„Nagy ajándék”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. október 9.

Színház

Létay Dóra színész

rés a présen: Az Én, Zsa Zsa nem az első monodrámád. Hogyan jutottál el ehhez a műfajhoz?

Létay Dóra: 2008-ban mutattuk be a Thália Stúdióban a Szmájli című darabomat, amelyet a naplóimból írtam. Ez egy kettős kísérlet volt. Szerettem volna kipróbálni, egyáltalán működnek-e a szövegeim a színpadon, illetve az is érdekelt, hogyan működöm én magam a színpadon egyedül. Addig nagyszínpadi produkciókban szerepeltem. Korábban nem voltam híve a monodrámának, valahogy nem értettem, mi a jó abban, ha valaki – Zsótér Sándor szavaival – „középen áll és ordít” a színpadon, de már a Szmájlinál is megéreztem, hogy ez valójában nem monológ, hanem dialóg a közönséggel. Legalábbis akkor, ha valóban működik.

rap: Kinek az ötlete volt, hogy a Spinoza színpadán Gábor Zsazsa bőrébe bújj?

LD: Czeizel Gábor rendező kért fel, és első körben rátettem a telefont. Pontosan az az előítélet működött bennem, ami szerintem sokakban él Zsazsával szemben: miért érdekes egy férfifaló, gyémántgyűjtő celeb? Szerencsére Gábor nem hagyta, hogy elmeneküljek, és ahogy egyre mélyebbre ástam magam Zsazsa életébe, úgy értettem meg egyre inkább a küzdelmeit, a traumáit. És azt, hogy van hozzá közöm. Sándor Anna, a Spinoza igazgatója írta az életrajzi szöveget, mivel a színházának a küldetése az, hogy zsidó származású magyarok életművét mutassa be úgy, hogy az közel kerülhessen a nézőkhöz. Rengeteg közös gondolkodás, egyeztetés után abban maradtunk, hogy az én szövegem lesz a végső színpadi változat. Ez nagy ajándék és nagy felelősség is egyben: „zsazsásítani” és közben személyessé is tenni az élettörténetét. Ebben Fabacsovics Lili, a Spinoza dramaturgja is sokat segített.

rap: Hogyan született meg a szöveg és a szerep?

LD: Több száz oldalnyi életrajzot olvastam el, minden létező interjút megnéztem, illetve minden fellelhető filmet és show-műsort. Feltűnt, hogy Gábor Zsazsa, miközben sziporkázik és ontja a poénokat, mondjuk, Friderikusznál, a legnagyobb természetességgel árul el magáról olyan mélységeket, amelyek egy terápián is elhangozhatnának: „Nekem a legjobb szimatom ahhoz van, hogy rossz emberekkel akarjak együtt lenni. Aki nekem jó lenne, az nekem nem kell.” Ezekről a pillanatokról érdemes írni. És persze végig ott van az a könnyedség, az a humor, ami csak rá volt jellemző, amitől különleges volt. Na, meg az akcentusa. Anélkül nincs Zsazsa. Ezt mind beépítettem a szövegbe, és persze az előadásba is. Először nem volt könnyű, de Czeizel Gábor végig velem volt, óriási bizalmat és támogatást kaptam tőle, s ettől szabadnak éreztem magam. Egy idő után már automatikusan elkezdtem zsazsásan beszélni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.