olvasópróba

Sörre Piros Arany

Radical Relax, Karoline és Kasimir, Urbán legendák – A tartozás

Tarnóczi Jakab rendezései új utakat keresnek a negyedik fal lebontására, a nézők aktivizálására, de mindig megadják azt a szabadságot, hogy ha valaki ragaszkodna a hagyományos, „csak ülünk és nézünk” pozícióhoz, abban se háborgassa senki. Már többször besétálhattunk előadásainak díszletébe, az idén pedig egy elvonulástörténet részesei lehetünk. A Radical Relax a Katona József Színházban a rendező saját szövegéből dolgozik, kilenc ember egyhetes elvonulását mutatja meg. A színlap így rögzíti az alaphelyzetet: „Zsolt háromszor hét napig ült, és nem csinált semmit. Aztán ott is maradt a semmi közepén egyedül. Majd lassan elkezdtek köré gyűlni az emberek. Azóta is jönnek. Van, aki kíváncsiságból érkezik, van, aki a megváltást keresi, van, aki menekül, és van, aki csak azért jön, hogy végre megérkezzen.” Azt ígérik, hogy az utolsó órában mi is csatlakozhatunk a relaxálókhoz. (Katona József Színház, október 11., 12., 13., 17., 25.)

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját a Budaörsi Latinovits Színházban a nevek felcserélésével, Karoline és Kasimir címmel játsszák. Ebből már gyanítható, hogy az eredetihez képest egy átírt változatot láthatunk, és valóban, a színlap szerint Zsigó Anna és Hegymegi Máté rendező dolgozta át az 1930-as évek Münchenjében, a sörtől habzó Oktoberfesten játszódó darabot, amelyből elsősorban a huszonéves generáció talajvesztettsége érdekli az alkotókat. „Az előadás középpontjában huszonéves fiatalok állnak, tele naiv reményekkel. Hogy hol élnek és melyik korban, nem számít – a problémáik ugyanis túlságosan ismerősek. Hiányzik alóluk a biztonsági háló, alapállapotuk a kilátástalanság. A munkanélküliség, a társadalmi státusz kiharcolására tett kétségbeesett kísérletek választás elé állítják őket: hazugság és megalkuvás, vagy tisztességes vereség. A kérdés még­is az, hogy ebben a lefelé húzó örvényben kaphat-e esélyt a szerelem, és ki milyen módon próbálja azt megélni” – írják az előadás beharangozójában. A címszerepekben a tavalyi Liliom Julikájaként tündöklő Hartai Petrát és a h.ml.t főszerepét is eljátszó Fröhlich Kristófot láthatjuk. Az előadás (és a budaörsi színház) azonban rajtuk kívül is tele van ragyogó színészekkel: Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Takács Katalin – hogy csak néhányukat említsük. Már csak értük is érdemes felülni a 40-es buszra. (Budaörsi Latinovits Színház, október 12.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.