olvasópróba

Sörre Piros Arany

Radical Relax, Karoline és Kasimir, Urbán legendák – A tartozás

Tarnóczi Jakab rendezései új utakat keresnek a negyedik fal lebontására, a nézők aktivizálására, de mindig megadják azt a szabadságot, hogy ha valaki ragaszkodna a hagyományos, „csak ülünk és nézünk” pozícióhoz, abban se háborgassa senki. Már többször besétálhattunk előadásainak díszletébe, az idén pedig egy elvonulástörténet részesei lehetünk. A Radical Relax a Katona József Színházban a rendező saját szövegéből dolgozik, kilenc ember egyhetes elvonulását mutatja meg. A színlap így rögzíti az alaphelyzetet: „Zsolt háromszor hét napig ült, és nem csinált semmit. Aztán ott is maradt a semmi közepén egyedül. Majd lassan elkezdtek köré gyűlni az emberek. Azóta is jönnek. Van, aki kíváncsiságból érkezik, van, aki a megváltást keresi, van, aki menekül, és van, aki csak azért jön, hogy végre megérkezzen.” Azt ígérik, hogy az utolsó órában mi is csatlakozhatunk a relaxálókhoz. (Katona József Színház, október 11., 12., 13., 17., 25.)

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját a Budaörsi Latinovits Színházban a nevek felcserélésével, Karoline és Kasimir címmel játsszák. Ebből már gyanítható, hogy az eredetihez képest egy átírt változatot láthatunk, és valóban, a színlap szerint Zsigó Anna és Hegymegi Máté rendező dolgozta át az 1930-as évek Münchenjében, a sörtől habzó Oktoberfesten játszódó darabot, amelyből elsősorban a huszonéves generáció talajvesztettsége érdekli az alkotókat. „Az előadás középpontjában huszonéves fiatalok állnak, tele naiv reményekkel. Hogy hol élnek és melyik korban, nem számít – a problémáik ugyanis túlságosan ismerősek. Hiányzik alóluk a biztonsági háló, alapállapotuk a kilátástalanság. A munkanélküliség, a társadalmi státusz kiharcolására tett kétségbeesett kísérletek választás elé állítják őket: hazugság és megalkuvás, vagy tisztességes vereség. A kérdés még­is az, hogy ebben a lefelé húzó örvényben kaphat-e esélyt a szerelem, és ki milyen módon próbálja azt megélni” – írják az előadás beharangozójában. A címszerepekben a tavalyi Liliom Julikájaként tündöklő Hartai Petrát és a h.ml.t főszerepét is eljátszó Fröhlich Kristófot láthatjuk. Az előadás (és a budaörsi színház) azonban rajtuk kívül is tele van ragyogó színészekkel: Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Takács Katalin – hogy csak néhányukat említsük. Már csak értük is érdemes felülni a 40-es buszra. (Budaörsi Latinovits Színház, október 12.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.