olvasópróba

Sörre Piros Arany

Radical Relax, Karoline és Kasimir, Urbán legendák – A tartozás

Tarnóczi Jakab rendezései új utakat keresnek a negyedik fal lebontására, a nézők aktivizálására, de mindig megadják azt a szabadságot, hogy ha valaki ragaszkodna a hagyományos, „csak ülünk és nézünk” pozícióhoz, abban se háborgassa senki. Már többször besétálhattunk előadásainak díszletébe, az idén pedig egy elvonulástörténet részesei lehetünk. A Radical Relax a Katona József Színházban a rendező saját szövegéből dolgozik, kilenc ember egyhetes elvonulását mutatja meg. A színlap így rögzíti az alaphelyzetet: „Zsolt háromszor hét napig ült, és nem csinált semmit. Aztán ott is maradt a semmi közepén egyedül. Majd lassan elkezdtek köré gyűlni az emberek. Azóta is jönnek. Van, aki kíváncsiságból érkezik, van, aki a megváltást keresi, van, aki menekül, és van, aki csak azért jön, hogy végre megérkezzen.” Azt ígérik, hogy az utolsó órában mi is csatlakozhatunk a relaxálókhoz. (Katona József Színház, október 11., 12., 13., 17., 25.)

Ödön von Horváth Kasimir és Karoline című drámáját a Budaörsi Latinovits Színházban a nevek felcserélésével, Karoline és Kasimir címmel játsszák. Ebből már gyanítható, hogy az eredetihez képest egy átírt változatot láthatunk, és valóban, a színlap szerint Zsigó Anna és Hegymegi Máté rendező dolgozta át az 1930-as évek Münchenjében, a sörtől habzó Oktoberfesten játszódó darabot, amelyből elsősorban a huszonéves generáció talajvesztettsége érdekli az alkotókat. „Az előadás középpontjában huszonéves fiatalok állnak, tele naiv reményekkel. Hogy hol élnek és melyik korban, nem számít – a problémáik ugyanis túlságosan ismerősek. Hiányzik alóluk a biztonsági háló, alapállapotuk a kilátástalanság. A munkanélküliség, a társadalmi státusz kiharcolására tett kétségbeesett kísérletek választás elé állítják őket: hazugság és megalkuvás, vagy tisztességes vereség. A kérdés még­is az, hogy ebben a lefelé húzó örvényben kaphat-e esélyt a szerelem, és ki milyen módon próbálja azt megélni” – írják az előadás beharangozójában. A címszerepekben a tavalyi Liliom Julikájaként tündöklő Hartai Petrát és a h.ml.t főszerepét is eljátszó Fröhlich Kristófot láthatjuk. Az előadás (és a budaörsi színház) azonban rajtuk kívül is tele van ragyogó színészekkel: Mertz Tibor, Ilyés Róbert, Takács Katalin – hogy csak néhányukat említsük. Már csak értük is érdemes felülni a 40-es buszra. (Budaörsi Latinovits Színház, október 12.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.