Színház

Nagy József-Szelevényi Ákos: Hollók

  • Tompa Andrea
  • 2013. november 30.

Színház

Ha a művészetben minden pillanat - írott sor, megszólaló hang, megrajzolt kép, mozduló test - valami soha nem látottat kínál, akkor csak ugyanazzal tudjuk befogadni, amivel az alkotó is megalkotta: a képzeletünkkel.

A Hollók nemcsak azért nagyszerű, mert szinte elhisszük, hogy semmi előzetes tudás nem kell hozzá, hogy minden a szemünk előtt születik, és mi is részt veszünk a teremtésében; hanem mert érezni a mű szabadságát, improvizációit, mégsem esetleges benne semmi. Ez a soha nem látott, fekete-fehér, asszociatív világ határtalanul gazdag és változatos.

Az előadás lassan indul, halkan, nem siet semmit megalkotni, mégis folyamatosan alkot, már attól a pillanattól kezdve, hogy a gyér fénykörbe beáll Szelevényi, a zenész, és beleheli, bemelegíti, életre kelti hangszerét. Zenéje emberi vagy - lásd a címet - állati légzésként indul. A Hollók minden pillanata figyelmet kér, de pihenni is hagyja a nézőt, hogy ezeket a soha nem látott képeket, hangokat, mozdulatokat ne csak halljuk, lássuk, de magunkévá is tegyük. Ahogy Nagy József táncos-koreográfus testének billenékeny, szinte már nem is emberi módon laza és asszimetrikus, a fehér felületeken folyton nyomokat hagyó mozdulatait szinte visszatükrözzük magunkban.

Nagy József nemcsak testével alkot képeket, hanem rajzol is - mindig szabálytalanul, fordítva, a megszokottól eltérően, ezért tud figyelmet kérni. Eleinte háttal, a vászon mögött, úgy, hogy nem az ember mozdul, hanem a vászon, mintha egy tekercsrajz papírját húznák. Képet és hangot alkot a homok; a festékbe mártott, elhajított cirokcsomók mintha megannyi szárnycsapás lenyomatai volnának, hogy végül az ember vakítóan fekete állati lénnyé változzon, szoborrá, önmaga legbelső lényegére találva rá, igézően sűrű, fekete, áthatolhatatlan anyagba öntve, mialatt a fúvós hangszer állati módon vijjog.

Trafó, október 18.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.