rés a présen

„Nem én választottam”

Pászik Cristopher előadóművész

  • rés a présen
  • 2020. szeptember 13.

Színház

rés a présen: Független színészként hogyan vészelted át a járványt?

Pászik Cristopher: Nem vagyok színész, amatőr előadó vagyok, egyébként pedig segédmunkásként dolgozom az építőiparban, mert az sokkal biztosabb, rendszeresebb kereset. A színházi és a filmes munkák az én helyzetemben nagyon esetlegesek, van, hogy hónapokig nem hívnak sehova. A vírushelyzet alatt mondjuk megszűnt mindkét meló, ami meglepett, mert az építőipar működött végig, úgy tűnik, a főnököm viszont nem, úgyhogy munkanélküli voltam egy ideig. De szerencsésnek mondhatjuk magunkat a feleségemmel, mert van kertünk, két gyerekünk, így nem unatkoztunk. Elvoltunk otthon, elkezdtem felújítani a házamat.

rap: Mikor kezdődtek a Független Színházzal a Falunap című szabadtéri előadás próbái?

PC: A premier június 18-án volt, előtte öt héttel kezdtük el próbálni a darabot, rosszabb időben az RS9 Színházban, jó időben pedig a Gellérthegyen. Két éve volt már ebből a szövegből egy felolvasószínház, akkor dolgoztam először a Független Színház társulatával. Balogh Rodrigó hívott meg, ismert a Karaván Színházból, ahol akkor játszottam az internetes zaklatásról szóló I’m online című előadásban, a Négyszögletű Kerek Erdőben, meg a Hűvös című felolvasóban. És oda jártam egyébként drámaképzésre is Horváth Kristóf Színész Bob óráira, ami azért fontos a számomra, mert Kristóf onnan hívott el a Tudás Hatalom csoportba, ahol a mai napig dolgozom.

rap: Mit játszol a Falunapban?

PC: Több szerepet is játszom, a legerősebb Geri, egy gimis srác, akinek az anyukája uzsorázik a faluban, és gyerekként élvezte ennek az előnyeit, de középiskolásként már dühös lesz az anyjára. Nagyon érzelmes, indulatokkal teli szerep. A másik Fütty Imre, aki egy szabadlelkű falubeli csibész, élvezi az életet, és azonkívül, hogy szegény srác, rendben van magával. Azért szeretek ebben az előadásban játszani, mert nagyon árnyaltan mutatja be az uzsorások világát. Egy faluban, ahol sok a szegény, ott segítség lehet az uzsora, de mégiscsak rablás. Nincsen eszköze a szegényebb önkormányzatoknak ahhoz, hogy egy beteg gyerek vagy szülő kórházi kezelését támogassák. Havonta kettőt fogunk játszani a Falunapból a Gellérthegyen, ha nem szól közbe megint a karantén. Meg úgy volt, hogy megyünk fesztiválra is vele, de ez elmarad az idén sajnos.

rap: Kik a partnereid az előadásban?

PC: A darab főszereplője Lovas Emília, aki az anyukámat játssza, és ebben az egy szerepben látható. Csányi Dávid, Stubnya Béla, Balogh Orsolya és Kőszegi Judit a partnereim még, ők szintén több szerepben is feltűnnek. A próbafolyamatot nagyon szerettem, mert nem volt semmiféle rágörcsölés, mindenki alakíthatta a saját szerepét. Pont ez az erőssége az előadásnak, s egyben a rendező, Balogh Rodrigó módszere is. Az előadás után helyben van egy bográcsvacsora, ahol megbeszéljük a nézőkkel, hogy tetszett nekik az előadás. Szeretem ezt a részét is, mert őszinték és nem veszik zokon, hogy az előadás alatt azért beszólogatunk nekik is keményen. Azt előre mondom annak, aki nem látta, hogy fárasztó az előadás, mert a Gellérthegyen sokat kell sétálni közben.

rap: A Tudás Hatalom csoporttal mi következik?

PC: Szoktunk járni gyerekekhez drámaórákat tartani, táborokba, tanodákba, közösségi házakba. Attól függ, a Kristóf hogyan tudja szervezni, mire van anyagi keret. Vannak zenés estjeink is, ahol a saját zenéinket, verseinket adjuk elő, cigányzenéket is játszunk, ha tudunk gitárost hívni magunk mellé. És ugye van két darabunk, amelyek közül egyik, az Örömsorvasztó című most elfekvőben van. Ez egy drogprevenciós fórumszínház, amit általában középiskolákban játszottuk, és még tervezzük is játszani. A Cigány magyar című előadásunk pedig sikertörténet, és még mindig, két év után is teltházzal megy a Jurányiban. Augusztusban visszük Miskolcra is.

rap: Elég hatékony a Tudás Hatalommal végzett munkátok?

PC: Ami a legfontosabb, hogy nagyon hiteles munka a számukra, hiszen azok közül jövünk, akiknek játszunk. Nem mindig sikerül megtalálni a hangot egy hátrányos helyzetű fiatalokból álló nézősereggel, mert az ilyen közösség előtt igazából még mindig ciki az, ha elkezdek a jó úton járni. De ha csak egy gyerek elgondolkodik aznap este az előadás után, hogy változtasson az életén, akkor már én nyertem.

rap: Az egykori barátaid előtt is ciki, hogy előadó-művészettel foglalkozol?

PC: Igen, olyannyira, hogy kikoptam a gyerekkori baráti társaságomból mára. Nem is feltétlenül azért, mert rossz úton járnak, hanem azért, mert nem összeegyeztethető. A családommal sem tartom a kapcsolatot, kisebb-nagyobb problémák miatt, és van olyan rokonom szerintem, aki el sem hiszi, hogy mikben szerepelek, így a környezetemre nem vagyok hatással. Le akartam zárni azt, aki voltam, és meg kellett alkotnom még egyszer önmagamat. Ha visszamegyek a kölkökhöz előadást tartani, akár ezt is el tudom mesélni nekik, és az már jó.

rap: Mi kell ahhoz, hogy megértsék egymást az emberek?

PC: Érzelmi intelligencia. Figyelnünk kell egymásra, mert, ha érdekel az, amit mondok, akkor meg fogsz nyílni nekem. Nagyon hálásak a fiatalok, ha úgy érzik, érdekel minket, hogy mi van velük, mert a szülőkkel, a barátokkal nem tudnak beszélgetni mindenről. Emlékszem, a suliban nagyon ciki lett volna azt mondanom másoknak, hogy szeretem az irodalmat. Amikor a tanárnőm konkrétan kimondta, hogy úgy látja, irodalomkedvelő vagyok, nem is tudtam, miről beszél. Egészen addig nem olvastam a kötelezőkön kívül semmit, csak verseket, amíg nem kezdtem el színházazni. Most meg már sokat olvasok, sőt mindig olvasok, amikor csak tehetem.

rap: Hosszú távon mik a terveid a színészettel?

PC: Ebben a szakmában nem tudok tervezni, mert nincs végzettségem, csak tehetségem, de az van másnak is. Ami megtalál, azt megcsinálom, nem tehetek mást. Abbahagyni nem tudnám soha, mert nem én választottam, hanem az talált meg magának. Nem tervezek, úgyis jön, aminek jönnie kell, de természetesen vannak ötleteim, amiket társulati szinten is megbeszélünk. Amit a legjobban szeretek az egészben, az a szövegírás és a terepre járás a kölykökhöz. Meg az is jó, hogy most a Tudás Hatalom, illetve Kristóf szervezésében elkezdtünk lováriul tanulni, és most már offline is tudunk találkozni Daróczi Gyula bácsival.

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Dehogy vagyunk egyedül

A vígjáték műfaja lefelé tartó pályájának igencsak a végét járja már, s mint számos híres képviselője, mára elgyengült, fárasztó, és ha mond is valamit, az gyakran kellemetlen vagy csitítgatni való. Elég csak az utóbbi idők tömeggyártott spin-off sorozataira gondolnunk, ha az eredetiek színvonalának revíziójával nem is szívesen zaklatnánk fel magunkat.

Tekintetek tüzében

  • Révész Emese

Czene Márta technikai tudása kivételes, nem sajnálja az időt és a fáradságot a részletek megmunkálására, vékony festékrétegei, kifinomult vonalrajza, kimért kompozíciói a reneszánsz fénykorát és a fotórealizmus legjavát idézik. Önmagában ez vajmi kevés lenne azonban ahhoz, hogy érdekes legyen a kortárs szemlélőnek.

Purcell zongorája

Az 1695-ben elhalálozott Henry Purcellnek természetesen nem volt zongorája, hiszen Bartolomeo Cristofori csak egy évtizeddel később találta fel a zongora ősének tekinthető fortepianót, majd újabb 60–70 évnek kellett eltelnie, amíg ez a hangszer lassan egyeduralkodóvá válva kiszorította billentyűs társait. „Purcell, a zongora poétája” – kommentálta a koncert előtt egy barátom kissé helytelenítő mosollyal Szokolov műsorát, aki a koncert teljes első félidejét az angol mesternek szentelte.

Az az űzött hang

„A csapat a Váladék nevű kocsmában gyűlt össze, hogy levonja a nap tanulságait”, olvassa fel színtelen hangon, hadarva A hosszú nap című tárcanovellájának első mondatát Tar Sándor valamikor 1993-ban. Hova sietett vajon? Vagy inkább honnan menekült? Semmi érzelem nincs a hangjában, és mégis zaklatottnak tűnik, talán a gyorsan eldarált szavak, a szinte fuldokló lélegzetvételei miatt. Hallgatni is felkavaró.

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Korszerűtlen elmélkedések

  • Zelei Dávid

„Valószínűleg nem vagyok regényíró; valószínűleg olyan esszéíró vagyok, akinek regényeket kell írnia, mert esszét írni nem tud”, nyilatkozta egyszer a portugál José Saramago. Magyarul eddig hiányzó regényét, a Festészeti és szépírási kézikönyvet kézbe véve pedig minden eddiginél jobban mögé láthatunk e Nobel-díjasként azért álszerénynek ható kijelentés miértjének.

Körözik Putyint

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC) elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök és Marija Alekszejevna Lvova-Belova, a gyerekjogok oroszországi elnöki biztosa ellen. Mindkettőjükkel szemben az a megalapozott gyanú merült fel, hogy legkésőbb 2022. február 24-ét követően ők maguk adtak parancsot gyermekek kényszerdeportálására és kényszeradoptálására, illetve nem akadályozták meg alárendeltjei­ket ebben. Ez a nemzetközi jog szerint háborús bűnnek számít.