rés a présen: Független színészként hogyan vészelted át a járványt?
Pászik Cristopher: Nem vagyok színész, amatőr előadó vagyok, egyébként pedig segédmunkásként dolgozom az építőiparban, mert az sokkal biztosabb, rendszeresebb kereset. A színházi és a filmes munkák az én helyzetemben nagyon esetlegesek, van, hogy hónapokig nem hívnak sehova. A vírushelyzet alatt mondjuk megszűnt mindkét meló, ami meglepett, mert az építőipar működött végig, úgy tűnik, a főnököm viszont nem, úgyhogy munkanélküli voltam egy ideig. De szerencsésnek mondhatjuk magunkat a feleségemmel, mert van kertünk, két gyerekünk, így nem unatkoztunk. Elvoltunk otthon, elkezdtem felújítani a házamat.
rap: Mikor kezdődtek a Független Színházzal a Falunap című szabadtéri előadás próbái?
PC: A premier június 18-án volt, előtte öt héttel kezdtük el próbálni a darabot, rosszabb időben az RS9 Színházban, jó időben pedig a Gellérthegyen. Két éve volt már ebből a szövegből egy felolvasószínház, akkor dolgoztam először a Független Színház társulatával. Balogh Rodrigó hívott meg, ismert a Karaván Színházból, ahol akkor játszottam az internetes zaklatásról szóló I’m online című előadásban, a Négyszögletű Kerek Erdőben, meg a Hűvös című felolvasóban. És oda jártam egyébként drámaképzésre is Horváth Kristóf Színész Bob óráira, ami azért fontos a számomra, mert Kristóf onnan hívott el a Tudás Hatalom csoportba, ahol a mai napig dolgozom.
rap: Mit játszol a Falunapban?
PC: Több szerepet is játszom, a legerősebb Geri, egy gimis srác, akinek az anyukája uzsorázik a faluban, és gyerekként élvezte ennek az előnyeit, de középiskolásként már dühös lesz az anyjára. Nagyon érzelmes, indulatokkal teli szerep. A másik Fütty Imre, aki egy szabadlelkű falubeli csibész, élvezi az életet, és azonkívül, hogy szegény srác, rendben van magával. Azért szeretek ebben az előadásban játszani, mert nagyon árnyaltan mutatja be az uzsorások világát. Egy faluban, ahol sok a szegény, ott segítség lehet az uzsora, de mégiscsak rablás. Nincsen eszköze a szegényebb önkormányzatoknak ahhoz, hogy egy beteg gyerek vagy szülő kórházi kezelését támogassák. Havonta kettőt fogunk játszani a Falunapból a Gellérthegyen, ha nem szól közbe megint a karantén. Meg úgy volt, hogy megyünk fesztiválra is vele, de ez elmarad az idén sajnos.
rap: Kik a partnereid az előadásban?
PC: A darab főszereplője Lovas Emília, aki az anyukámat játssza, és ebben az egy szerepben látható. Csányi Dávid, Stubnya Béla, Balogh Orsolya és Kőszegi Judit a partnereim még, ők szintén több szerepben is feltűnnek. A próbafolyamatot nagyon szerettem, mert nem volt semmiféle rágörcsölés, mindenki alakíthatta a saját szerepét. Pont ez az erőssége az előadásnak, s egyben a rendező, Balogh Rodrigó módszere is. Az előadás után helyben van egy bográcsvacsora, ahol megbeszéljük a nézőkkel, hogy tetszett nekik az előadás. Szeretem ezt a részét is, mert őszinték és nem veszik zokon, hogy az előadás alatt azért beszólogatunk nekik is keményen. Azt előre mondom annak, aki nem látta, hogy fárasztó az előadás, mert a Gellérthegyen sokat kell sétálni közben.
rap: A Tudás Hatalom csoporttal mi következik?
PC: Szoktunk járni gyerekekhez drámaórákat tartani, táborokba, tanodákba, közösségi házakba. Attól függ, a Kristóf hogyan tudja szervezni, mire van anyagi keret. Vannak zenés estjeink is, ahol a saját zenéinket, verseinket adjuk elő, cigányzenéket is játszunk, ha tudunk gitárost hívni magunk mellé. És ugye van két darabunk, amelyek közül egyik, az Örömsorvasztó című most elfekvőben van. Ez egy drogprevenciós fórumszínház, amit általában középiskolákban játszottuk, és még tervezzük is játszani. A Cigány magyar című előadásunk pedig sikertörténet, és még mindig, két év után is teltházzal megy a Jurányiban. Augusztusban visszük Miskolcra is.
rap: Elég hatékony a Tudás Hatalommal végzett munkátok?
PC: Ami a legfontosabb, hogy nagyon hiteles munka a számukra, hiszen azok közül jövünk, akiknek játszunk. Nem mindig sikerül megtalálni a hangot egy hátrányos helyzetű fiatalokból álló nézősereggel, mert az ilyen közösség előtt igazából még mindig ciki az, ha elkezdek a jó úton járni. De ha csak egy gyerek elgondolkodik aznap este az előadás után, hogy változtasson az életén, akkor már én nyertem.
rap: Az egykori barátaid előtt is ciki, hogy előadó-művészettel foglalkozol?
PC: Igen, olyannyira, hogy kikoptam a gyerekkori baráti társaságomból mára. Nem is feltétlenül azért, mert rossz úton járnak, hanem azért, mert nem összeegyeztethető. A családommal sem tartom a kapcsolatot, kisebb-nagyobb problémák miatt, és van olyan rokonom szerintem, aki el sem hiszi, hogy mikben szerepelek, így a környezetemre nem vagyok hatással. Le akartam zárni azt, aki voltam, és meg kellett alkotnom még egyszer önmagamat. Ha visszamegyek a kölkökhöz előadást tartani, akár ezt is el tudom mesélni nekik, és az már jó.
rap: Mi kell ahhoz, hogy megértsék egymást az emberek?
PC: Érzelmi intelligencia. Figyelnünk kell egymásra, mert, ha érdekel az, amit mondok, akkor meg fogsz nyílni nekem. Nagyon hálásak a fiatalok, ha úgy érzik, érdekel minket, hogy mi van velük, mert a szülőkkel, a barátokkal nem tudnak beszélgetni mindenről. Emlékszem, a suliban nagyon ciki lett volna azt mondanom másoknak, hogy szeretem az irodalmat. Amikor a tanárnőm konkrétan kimondta, hogy úgy látja, irodalomkedvelő vagyok, nem is tudtam, miről beszél. Egészen addig nem olvastam a kötelezőkön kívül semmit, csak verseket, amíg nem kezdtem el színházazni. Most meg már sokat olvasok, sőt mindig olvasok, amikor csak tehetem.
rap: Hosszú távon mik a terveid a színészettel?
PC: Ebben a szakmában nem tudok tervezni, mert nincs végzettségem, csak tehetségem, de az van másnak is. Ami megtalál, azt megcsinálom, nem tehetek mást. Abbahagyni nem tudnám soha, mert nem én választottam, hanem az talált meg magának. Nem tervezek, úgyis jön, aminek jönnie kell, de természetesen vannak ötleteim, amiket társulati szinten is megbeszélünk. Amit a legjobban szeretek az egészben, az a szövegírás és a terepre járás a kölykökhöz. Meg az is jó, hogy most a Tudás Hatalom, illetve Kristóf szervezésében elkezdtünk lováriul tanulni, és most már offline is tudunk találkozni Daróczi Gyula bácsival.
