Ne koptasd a szád!
Az első pillanatban – amiben sajnos nem figyelünk eléggé, mert olyan „még nem kezdtük el, de elkezdtük” típusú, s ilyenkor a néző még nem fókuszál, nincs benne a színpadi dolgokban – úgy tűnik, izgalmas előadás elé nézünk, ami valahogy párbeszédet kezdeményez a Brecht-hagyománnyal. Elek Ferenc még civilben azon civakodik, lamentál, hogy egy dalt, vélhetőleg az ő szerepének dalát mindig kihúzzák, aztán sértődötten hátramegy – és azt a dalt tényleg nem is fogják elénekelni. A jelenet nem elég természetes, valahogy hiányzik a színházi próbák civil televényszerűsége, van valami gyanús megrendezettség, ahogy a színészek igazgatják ruháikat, és úgy tesznek, mintha.
