Nem maradtam abba címmel mutatta be friss táncprodukcióját a Zebulon projekt, vagyis Dömötör Judit és Lévai Viola, az Artus Új Generációs Programjában. Tavaly májustól hat olyan fiatal alkotó kapott lehetőséget az Artus Stúdióban, akik különböző művészeti iskolákban vagy egyéni utakon kezdtek foglalkozni a kortárs tánccal. A látott előadások arra utalnak, hogy jó kezekben voltak az Artusnál a fiatalok.
A páros „bármi megtörténhet”-revüjében felbukkantak a félelmek a megmutatkozástól, de olyan lazán tálalták kísérleteiket, mintha a járókából egyenesen a táncszínpadra léptek volna. Oly komfortosan kísérleteztek a mozdulatokkal, hogy el is feledkeztünk róla, hogy ők nem a Hadi Juli meg a Vadas Tamara. Minden mozdulatukat megelőzte egy kérdés önmagukhoz, hogy vajon ebből a helyzetből hogy is jön a következő. A határozatlanságból hamar humorforrás lett, először csak csendes összevillanások, aztán beszédes, sőt tombolós jelenetek. Hol távolodtak egymástól, kiváltak a közös, intim térből, hol kontakttáncban fonódtak össze egy kis időre.
A két lány, a szikár-szkeptikus és a lágyabb-maliciózus, jól megjegyezhető duó, akik sokfélét tudnak, közös meditációt, emberi bábépítést és rockkoncertet is. Végül a Velvet Underground Heroin című számára mondták el, hogy ők nem is tudják, merre menjenek, és miért nem születtek ezer éve, távol a nagyvárosoktól, ahol az ember nem lehet szabad.
Artus Stúdió, március 5.
