Színház
„A színház igazságtalan hely”
A Katona József színház művészével személyiségről, családról, szerepekről beszélgettünk, de szóba került a boksz is.
Kulcsuk van hozzá
Nagyon régen volt utoljára ilyen élményem, 2004-ben, amikor a budapesti Sziklakórházban a Krétakör bemutatta a remek Térey-darabot, a Nibelung-lakóparkot.
„Naplót írok, keményen”
Egy éve végzett a Színművészetin, azóta az Örkény Színház tagja jobbnál jobb szerepekkel, most pedig az évad színésze díjat is megkapta, ami azért is nagy szó, mert a közönség szavazza meg. Elmondja, mit gondol színházról, saját magáról, félelmekről és feldolgozhatatlan traumákról.
Nálunk ez nem megy
Drámát irodalomként manapság nemigen olvasunk, kivéve, ha régi (úgy értem, nagyjából 1850 előtti), és ennek megfelelően jellemzően verses; így a nagyjából kortárs dráma nem annyira az irodalom része, mint a színházé.
„Marton elvtárs, nem utazunk!” – Interjú Marton László rendezővel
Családregény, színháztörténeti dokumentum, bensőséges művészportrék és anekdoták: ez az Összpróba című kötet, amelyben a Vígszínház egykori igazgatója, jelenlegi főrendezője mesél az életéről.
„Az fogott meg, ahogy sírt, ahogy tombolt” - Olasz Renátó színész, rendező
Idén végez a Színművészetin Máté Gábor színészosztályában, de az Aranyélet című sorozatból már sokan ismerik. A színházba járók a Radnóti Színházban láthatták több jó szerepben (Futótűz, Téli rege), mert ott töltötte a gyakorlati éveit. A színházról viszont leginkább rendezőként vannak elképzelései.