rés a présen

Mindenevők vagyunk

Horváth Gábor alapító, A Harmadik Hely lakásszínház

  • rés a présen
  • 2017. július 8.

Színház

rés a présen: Nem a színház felől jössz.

Horváth Gábor: Középiskolás korom (a 70-es évek első fele) óta színházfüggő vagyok, és mindig ösztönösen vonzódtam a nem mainstream előadásokhoz. Életemnek ezt a vonalát úgy is lehet jellemezni, hogy „az Egyetemi Színpadtól a Maladype Bázison át a Trafóig”.

rap: Miért van szükség lakásszínházakra?

HG: Elsősorban nem is a színház funkciót, hanem a közösségteremtés lehetőségét emelném ki. Egyre inkább szükség van újra a kultúra, a humánum, a társas kapcsolatok, az igazi értelemben vett polgári lét, a minőség szigeteire, és ahogy a helyzet romlik a politikában, a közbeszédben, úgy értékelődnek fel az ilyen „zárványok”.

rap: Mi az A Harmadik Hely igaz története?

HG: Úgy alakult az életünk, hogy egy olyan lakást újítottunk fel tavaly, ahol a lehetőségek adva voltak. Úgy gondoltam, hogy akinek lehetősége van, annak adni is kell, megosztani valamiképp másokkal is, és a felújítás során már a színháztechnikát is kiépítettük. A bemutatkozás 2016 októberében volt Harcsa Veronikával, Gyémánt Bálinttal és Térey Jánossal, azóta minden hónapban volt előadás. A programokat hárman találjuk ki a feleségemmel, Németh Anikó divat- és jelmeztervezővel és Karafiáth Orsolyával, aki egyben az estek háziasszonya és az előadások utáni beszélgetések moderátora is.

rap: Milyen volt az első évad?

HG: Alapvetően mindenevők vagyunk, egy feltétel van, az a minőség. Egy- és többszereplős színházi előadások (Orosz Ákos, Balázs Zoltán, Farkas Franciska, Tünet Együttes), kortárs tánc (Hodworks), dzsessz és kortárs irodalom (Harcsa Vera–Térey János, Dragomán György, Szabó T. Anna–Kézdy Luca, Tóth Evelyn) Bartók-est (Herczku Ágnes, Kiss Péter). Június 15-én az évadzárónk Pátkai Rozina bossanovaestje lesz Bán Zsófia író társaságában a teraszon.

rap: Mik a tervek?

HG: Szeretnénk folytatni a műfaji sokszínűséget, és teret adni mind az ismert, mind pedig az útjukat kereső fiatal művészeknek. Várjuk Hegedűs D. Gézát Camus Pestis című kisregényének adaptációjával, elfogadta meghívásunkat Kelemen Kristóf, és Harcsa Veronika is egy teljesen új műsorral jön novemberben. Visszatérő program lesz a Tünet Együttes Sóvirág című előadása, amelyet a szokásos havi egy saját alkalmunkon felül játszunk majd. Szeretném, ha ösztönzésünkre ősbemutatók is készülnének, úgy, ahogy Farkas Franciska Makar Csudrája is nálunk került először bemutatásra.

rap: Mi a kedvenc műfajod?

HG: Nem tudok a műfajok között különbséget tenni. A hely intimitása, a szereplők testközelsége szinte új értelmet adott az előadásoknak. Aki látta már a Hodworks Pirkad című koreográfiáját, elképzelheti, hogy milyen az egy 40 négyzetméteres táncszőnyegen, de a Sóvirág előadása során is úgy éreztük, mintha Fahidi Évánál lennénk. Ebben a lakásban tényleg lakunk, így a közönséget és a szereplőket a legszemélyesebb életterünkbe invitáljuk, talán ez adja meg az estek különleges atmoszféráját. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy minden alkalommal a szereplők és a közönség egy része ott marad, és nagyon jó kötetlen beszélgetések alakulnak ki ismeretlenek között is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.