rés a présen

Mindenevők vagyunk

Horváth Gábor alapító, A Harmadik Hely lakásszínház

  • rés a présen
  • 2017. július 8.

Színház

rés a présen: Nem a színház felől jössz.

Horváth Gábor: Középiskolás korom (a 70-es évek első fele) óta színházfüggő vagyok, és mindig ösztönösen vonzódtam a nem mainstream előadásokhoz. Életemnek ezt a vonalát úgy is lehet jellemezni, hogy „az Egyetemi Színpadtól a Maladype Bázison át a Trafóig”.

rap: Miért van szükség lakásszínházakra?

HG: Elsősorban nem is a színház funkciót, hanem a közösségteremtés lehetőségét emelném ki. Egyre inkább szükség van újra a kultúra, a humánum, a társas kapcsolatok, az igazi értelemben vett polgári lét, a minőség szigeteire, és ahogy a helyzet romlik a politikában, a közbeszédben, úgy értékelődnek fel az ilyen „zárványok”.

rap: Mi az A Harmadik Hely igaz története?

HG: Úgy alakult az életünk, hogy egy olyan lakást újítottunk fel tavaly, ahol a lehetőségek adva voltak. Úgy gondoltam, hogy akinek lehetősége van, annak adni is kell, megosztani valamiképp másokkal is, és a felújítás során már a színháztechnikát is kiépítettük. A bemutatkozás 2016 októberében volt Harcsa Veronikával, Gyémánt Bálinttal és Térey Jánossal, azóta minden hónapban volt előadás. A programokat hárman találjuk ki a feleségemmel, Németh Anikó divat- és jelmeztervezővel és Karafiáth Orsolyával, aki egyben az estek háziasszonya és az előadások utáni beszélgetések moderátora is.

rap: Milyen volt az első évad?

HG: Alapvetően mindenevők vagyunk, egy feltétel van, az a minőség. Egy- és többszereplős színházi előadások (Orosz Ákos, Balázs Zoltán, Farkas Franciska, Tünet Együttes), kortárs tánc (Hodworks), dzsessz és kortárs irodalom (Harcsa Vera–Térey János, Dragomán György, Szabó T. Anna–Kézdy Luca, Tóth Evelyn) Bartók-est (Herczku Ágnes, Kiss Péter). Június 15-én az évadzárónk Pátkai Rozina bossanovaestje lesz Bán Zsófia író társaságában a teraszon.

rap: Mik a tervek?

HG: Szeretnénk folytatni a műfaji sokszínűséget, és teret adni mind az ismert, mind pedig az útjukat kereső fiatal művészeknek. Várjuk Hegedűs D. Gézát Camus Pestis című kisregényének adaptációjával, elfogadta meghívásunkat Kelemen Kristóf, és Harcsa Veronika is egy teljesen új műsorral jön novemberben. Visszatérő program lesz a Tünet Együttes Sóvirág című előadása, amelyet a szokásos havi egy saját alkalmunkon felül játszunk majd. Szeretném, ha ösztönzésünkre ősbemutatók is készülnének, úgy, ahogy Farkas Franciska Makar Csudrája is nálunk került először bemutatásra.

rap: Mi a kedvenc műfajod?

HG: Nem tudok a műfajok között különbséget tenni. A hely intimitása, a szereplők testközelsége szinte új értelmet adott az előadásoknak. Aki látta már a Hodworks Pirkad című koreográfiáját, elképzelheti, hogy milyen az egy 40 négyzetméteres táncszőnyegen, de a Sóvirág előadása során is úgy éreztük, mintha Fahidi Évánál lennénk. Ebben a lakásban tényleg lakunk, így a közönséget és a szereplőket a legszemélyesebb életterünkbe invitáljuk, talán ez adja meg az estek különleges atmoszféráját. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy minden alkalommal a szereplők és a közönség egy része ott marad, és nagyon jó kötetlen beszélgetések alakulnak ki ismeretlenek között is.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.