rés a présen

Mindenevők vagyunk

Horváth Gábor alapító, A Harmadik Hely lakásszínház

  • rés a présen
  • 2017. július 8.

Színház

rés a présen: Nem a színház felől jössz.

Horváth Gábor: Középiskolás korom (a 70-es évek első fele) óta színházfüggő vagyok, és mindig ösztönösen vonzódtam a nem mainstream előadásokhoz. Életemnek ezt a vonalát úgy is lehet jellemezni, hogy „az Egyetemi Színpadtól a Maladype Bázison át a Trafóig”.

rap: Miért van szükség lakásszínházakra?

HG: Elsősorban nem is a színház funkciót, hanem a közösségteremtés lehetőségét emelném ki. Egyre inkább szükség van újra a kultúra, a humánum, a társas kapcsolatok, az igazi értelemben vett polgári lét, a minőség szigeteire, és ahogy a helyzet romlik a politikában, a közbeszédben, úgy értékelődnek fel az ilyen „zárványok”.

rap: Mi az A Harmadik Hely igaz története?

HG: Úgy alakult az életünk, hogy egy olyan lakást újítottunk fel tavaly, ahol a lehetőségek adva voltak. Úgy gondoltam, hogy akinek lehetősége van, annak adni is kell, megosztani valamiképp másokkal is, és a felújítás során már a színháztechnikát is kiépítettük. A bemutatkozás 2016 októberében volt Harcsa Veronikával, Gyémánt Bálinttal és Térey Jánossal, azóta minden hónapban volt előadás. A programokat hárman találjuk ki a feleségemmel, Németh Anikó divat- és jelmeztervezővel és Karafiáth Orsolyával, aki egyben az estek háziasszonya és az előadások utáni beszélgetések moderátora is.

rap: Milyen volt az első évad?

HG: Alapvetően mindenevők vagyunk, egy feltétel van, az a minőség. Egy- és többszereplős színházi előadások (Orosz Ákos, Balázs Zoltán, Farkas Franciska, Tünet Együttes), kortárs tánc (Hodworks), dzsessz és kortárs irodalom (Harcsa Vera–Térey János, Dragomán György, Szabó T. Anna–Kézdy Luca, Tóth Evelyn) Bartók-est (Herczku Ágnes, Kiss Péter). Június 15-én az évadzárónk Pátkai Rozina bossanovaestje lesz Bán Zsófia író társaságában a teraszon.

rap: Mik a tervek?

HG: Szeretnénk folytatni a műfaji sokszínűséget, és teret adni mind az ismert, mind pedig az útjukat kereső fiatal művészeknek. Várjuk Hegedűs D. Gézát Camus Pestis című kisregényének adaptációjával, elfogadta meghívásunkat Kelemen Kristóf, és Harcsa Veronika is egy teljesen új műsorral jön novemberben. Visszatérő program lesz a Tünet Együttes Sóvirág című előadása, amelyet a szokásos havi egy saját alkalmunkon felül játszunk majd. Szeretném, ha ösztönzésünkre ősbemutatók is készülnének, úgy, ahogy Farkas Franciska Makar Csudrája is nálunk került először bemutatásra.

rap: Mi a kedvenc műfajod?

HG: Nem tudok a műfajok között különbséget tenni. A hely intimitása, a szereplők testközelsége szinte új értelmet adott az előadásoknak. Aki látta már a Hodworks Pirkad című koreográfiáját, elképzelheti, hogy milyen az egy 40 négyzetméteres táncszőnyegen, de a Sóvirág előadása során is úgy éreztük, mintha Fahidi Évánál lennénk. Ebben a lakásban tényleg lakunk, így a közönséget és a szereplőket a legszemélyesebb életterünkbe invitáljuk, talán ez adja meg az estek különleges atmoszféráját. És amire a legbüszkébb vagyok, hogy minden alkalommal a szereplők és a közönség egy része ott marad, és nagyon jó kötetlen beszélgetések alakulnak ki ismeretlenek között is.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.