Színház

Shakespeare, Sonnet 66

  • - sisso -
  • 2017. július 15.

Színház

A temesvári TESZT zárónapjának pörölycsapása a fesztiválnak otthont adó Csiky Gergely Színház előadása volt, a szerb Kokan Mladenović rendezése. Mladenović, a térség színházi fenegyereke rendezte már a társulatot, a tavalyi TESZT-en pedig a Dogville című előadásával hagyott nyomot, amelyhez Lars von Trier filmjét használta fel kiindulásként, de Szerbiáról és az országban uralkodó helyzetről beszélt eléggé leplezetlenül.

Legújabb munkája nem aktuálpolitizál, de a 66. szonett egy-egy sorából kiindulva a hatalomról, a tisztességről, a környezetrombolásról, a migrációról és magáról a színházművészetről beszél. A profi operaénekeseket sem nélkülöző társulat tagjai felvesznek egy-egy jól kitalált személyiséget: kinek a mozgás, kinek a szöveg, kinek a zene a könnyebb, valaki a paródiában vagy éppen a nyílt színi önmarcangolásban érzi otthonosabban magát. Ezekkel a pluszokkal és defektekkel alkotják az előadás szövetét a lebegő szövegszekvenciák. Ahogy a több kis vízióból a darab, avagy az apró kis apokalipszisekből az örök körforgás is összeáll a végére. A ritmus kegyetlen, digitális kijelzős számlálót is kapnak hozzá. Invokáció és levezetés nélkül pont 66 perc a konkrét akció. Ennyi ideje van az akasztott embernek, a szelfizve toporgó angyalnak, a szuicid balerinának, a gázmaszkos szerelmeseknek és a többinek, hogy elmenjenek a falig, avagy a teljesítőképességük határáig. Miközben persze az emberiség történelméről és Shakespeare figuráiról mesélnek. Miközben a korról, amelyben élünk, színházi és shakespeare-i szimbólumokat használó, káprázatos mozgóképeket vetítenek.

Temesvári Csiky Gergely Színház, május 28.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.