Színház

Széles skálán mozog, a naivától az esendő, eltökélt, vicces vagy éppen gátlástalan karakterekig. Az évad egyik legfontosabb előadásában, a Futótűzben debütált a Radnótiban. Lekötetlen energiáit a Bekvart rockbanda billentyűseként hasznosítja.

Néha úgy tűnik, kevés kell egy jó előadáshoz. Elég a jó szöveg, a jó történet, egy jó színész és egy hatásos színpadi tér. Ez mégis rettentő sok, hiszen mindennek valahol közös nevezőre is kell jutnia, közös szándékot, gondolatot kell szolgálnia, egy irányba és egymásra kell mutatnia.

„Én most emigrációba vonultam, nem rendezek Magyarországon” – mondja Schilling Árpád az interjúban, amit a temesvári TESZT fesztivál remek műsorfüzetében olvashatunk. Mint aki kivonul, de mint aki úgy érzi, el is küldik; félig önszántából tehát, félig kényszerből lép ki. Saját helyzetéről már beszélt a Lúzer című előadásban; most a megérkezés nélküli elmenetelt tematizálja, határátlépést Magyarország határain kívül.

Az Orlai Produkció előadásai­ban tűnt fel néhány éve, humoros és karakteres kisebb szerepekben. Most monodrámát visz a vállán egy homoszexuális fiú önmagával való szembenézéséről, míg a Brazilokban a roma csapat kapitányát alakítja.

Továbbra is Németországba kell menni, ha Kovalik-operát akarunk nézni.

Semmi vita, semmi botrány, látszólag minden rendben, de ez a rendezvény szakmailag már érdektelen.

Az előadás elején a játékmester, mintha valami próbán vagy filmforgatáson volna, bemondja kis diktafonjába a címet: Hit, remény, szeretet. Majd meggondolja magát, és felcseréli a szórendet.

A Sajátszínház társulás alkotócsoportjai párhuzamosan dolgoztak több hátrányos helyzetű település lakóival, akik így a művészet és a társadalomtudomány segítségével vehették kezükbe sorsukat. A rendhagyó vállalkozás szereplői egy napra megtöltötték a Trafót.

Tesztelte a NER-t a Színházi Kritikusok Céhe: kell Csáki Judit, vagy sem?

Egyhangúlag támogatta és elfogadásra javasolta Jordán Tamás igazgatói pályázatát a Weöres Sándor Színház vezetői posztjára a színházszakmai bizottság.