rés a présen

„Színes képeskönyv”

  • rés a présen
  • 2024. február 14.

Színház

Pataky Klári koreográfus

rés a présen: Talán minden eddigi koreográfiádhoz lehetett társítani egy-egy verset. A Tökéletes mosoly című bemutatódhoz mi passzol?

Pataky Klári: A munkáimban szinte mindig jelen van, legalább inspirációs háttérként valamilyen irodalmi, képzőművészeti vagy filmművészeti alkotás. Ezek a műfajok nagyon hasonlóak a befogadás szempontjából, mindegyik esetében inkább ösztönös folyamatról van szó. Ennek a darabnak viszont inkább az lehetne a mottója, hogy „the show must go on”. A próbafolyamat alatt inspirációs anyagként Stefán Kornélia pályakezdő író kifejezetten az általunk megadott témákhoz írt szövegeit használtuk.

rap: Kikkel készíted az előadást?

PK: Az előadók: Bacsó Gabriella, Bot Ádám és Temesvári Zsófia táncművészek. Zsófival ez már a hatodik, Ádámmal pedig a nyolcadik közös munkánk. Gabival most először dolgozunk együtt, bár pár éve beugrott a Kis esti vakság című előadásunk egyik szerepébe. Elég hűséges vagyok, kitartok egy-egy táncos mellett, ha jól működünk együtt. Nagyon nagy előny, ha valaki már otthonosan mozog a mozgásanyagomban, amely nem mindig nevezhető kényelmesnek. Sajnos a jelentősen lecsökkent állami támogatások miatt a mostani bemutatóra csak három előadót tudtam felkérni.

rap: Mi ennek a mozgásanyagnak a lényege?

PK: Nagyon kidolgozott, aprólékos, részletgazdag mozdulatsorokból épül fel, ezért, ha valaki nem tud extra tisztán dolgozni a testével, akkor nem érvényesül a sok kis apró részlet.

rap: Mitől lesz társulat egy társulat?

PK: Nálunk a szó klasszikus értelmében nem beszélhetünk társulatról, alapvetően projektalapon működünk. A jól sikerült közös munkák összefogják a csapatot. Tapasztalatom szerint öt-hat évig tudnak együtt maradni ugyanazok az emberek. Az első bemutatónk 2003 decemberében, majdnem pontosan 20 éve volt, még az első csapattal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.