Színház

A világ legmenőbb képzőművészeivel együtt kapta meg a Lennon–Ono-békedíjat, amit Yoko Ono adott át nemrég Reykjavíkban. Szerepel a New York-i MoMA gyűjteményében, de itthon mindkét oldalról gyanakodva nézik. Az izlandi égboltról, a QR-kódok költészetéről és a legnagyobb performer kifürkészhetetlen akaratáról beszélgettünk vele.

A Szikora János vezette teátrum szép csendben az ország egyik legsokoldalúbb színháza lett. Kérdés, hogy meddig maradhat ez így.

"Az előadásnak azonban az a tétje, hogy Tóth Ilona ártatlanságát mutassa fel, és ezzel egyfajta örökre rögzíthető igazságot hozzon létre."

„Ők gyűlölnek. Tálcán kínáljuk a humánus társadalmi rendet, azok pedig hihetetlen alattomosan, misztikus hittel és fanatizmussal orvul támadnak, ölnek!”, állítja az Újszínház színpadán egy NATO-tiszt, akiről kiderül, hogy „civil jelmezbe bújtatott terroristák” likvidálása a feladata. A férfi egy közelebbről meg nem nevezett, „más vallású” ország NATO-bázisáról érkezik haza meglepe­tés­szerűen, „európai” – közelebbről szintén meg nem nevezett – otthonába.

A felszín ártalmatlannak tűnő, nagy képi erőket mozgató, kissé értelmezhetetlen mese. A mély­struktúrában viszont komoly ideológiai tartalmak rejtőznek, kibeszéletlen, zavaros, eurofób gondolatok. Mindez Dosztojevszkij köntöséből bújik elő.

Szélvészként közlekedő dívát játszik a Radnóti Színház Bulgakov-átiratában, az Iván, a rettenet című társasházi sci-fiben. Házmesterekről, műszemekről és a színház kirakatába kiakasztott Népszabadság-oldalakról is beszélgettünk.

Nem állítható, hogy ne volna itt a levegőben – még csak nem is a levegőben, hanem a kvótaszavazásos kék óriásplakátokon – a Terror témája. És a bemutató estéjén éppen tüntetés szerveződik a nyilvánosság, a sajtó ügyében; az előadásnak akarva és akaraton kívül is döbbenetes időzítése van. A nyilvánosság, a közös akarat kinyilvánítása lesz a másik nagy téma.

Tanulmány a küzdelemről: a harc testi, lelki, filozófiai, mitológiai, esztétikai és metafizikai megközelítése.

Amikor ma az utca embere kijelenti, hogy régen még mekkora nagy színészek voltak, most meg már nincsenek, akkor állítását a tévé alapján fogalmazza meg. A mai nagy színészek már nem válnak a tévéből ismertté, legyenek akármilyen virtuózok, technikai zsenik. Mint most Keresztes Tamás az Egy őrült naplójában, aki egész színészi tudását belesűríti ebbe az egyszemélyes darabba. Ahogy nagy színészelődei, Darvas Iván vagy Bertók Lajos is eljátszották a talányos Gogol-művet. Keresztes rendkívüli színész, valódi virtuóz.