Garaczi László A tizedik gén

  • - ki -
  • 2011. november 3.

Színház

Garaczi László A tizedik gén című színműve a közelmúltban és a közeljövőben, valamint a kettő közt játszódik; a KoMa (Kortárs és Magyar, vagyis szupertrendi) előadásában, Keszég László rendezésében igazi Zeitstück látható, pillanatfelvétel arról, hogyan élünk. Jó hosszú pillanat.

A Bázis jó hely; kicsit messze van, de oda fogunk szokni. A tornaterem már majdnem színház, a fehérre mázolt bordásfalakból Cziegler Balázs jó díszletet készített, a magas dobogó alatt meg jól elférnek a zenészek: Márkos Albert, Zságer-Varga Ákos és G. Szabó Hunor. A revünyitányban már mutatkozik némi abszurd a hely, a szereplők, a stíl és téma bonyolult viszonyrendszerében. A tizedik gén ugyanis arról szól, hogy egy úgynevezett alternatív színházi csoport vezetője egy reménybeli mecénásnak megmutatja, mire is kéri a pénzt - a demo-DVD jelenetei élőben pörögnek előttünk, olykor schnellben, hisz kinek van ideje egy ilyen cuccot alaposan megszemlélni... A produkció pedig arról a bizonyos tizedik génről szól, ami a magyarok minden bajáért felelős: ezért szúrunk el mindent, na.

Metsző kritika az úgynevezett művész-értelmiségről, szerepjátszásainkról színpadon és azon kívül, köz- és magáncsődjeinkről - humorral, reflektáltsággal, zenével, tánccal. Szomorú dolog lenne, ha nem lenne nagyon is életteli, ha maga a KoMa-előadás nem működne eleven cáfolataként a benne felsorakoztatott sorscsapásoknak. De működik; Zrínyi Gál Vince fehér szmokingos társulatvezetője ugyan látványosan lerobban az előadás végére, a szeretője, Lass Bea is olajra lép, a Polgár Péter által megformált mecénás-művész is egy csődtömeg, nőjével, a Szabó Vera játszotta biodíszlettel együtt - mégis van remény. A ritmus döccen néha, a váltások olykor merevek, de a csapat - Vékes Csaba, Valcz Péter, Mohai Tamás, Fekete Zsolt és Jaskó Bálint - flott. A KoMa már megint arról beszél, amiről nem szabad hallgatni, és úgy beszél, hogy muszáj értenünk.

KoMa Bázis, október 15.


Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.