Garaczi László A tizedik gén

  • - ki -
  • 2011. november 3.

Színház

Garaczi László A tizedik gén című színműve a közelmúltban és a közeljövőben, valamint a kettő közt játszódik; a KoMa (Kortárs és Magyar, vagyis szupertrendi) előadásában, Keszég László rendezésében igazi Zeitstück látható, pillanatfelvétel arról, hogyan élünk. Jó hosszú pillanat.

A Bázis jó hely; kicsit messze van, de oda fogunk szokni. A tornaterem már majdnem színház, a fehérre mázolt bordásfalakból Cziegler Balázs jó díszletet készített, a magas dobogó alatt meg jól elférnek a zenészek: Márkos Albert, Zságer-Varga Ákos és G. Szabó Hunor. A revünyitányban már mutatkozik némi abszurd a hely, a szereplők, a stíl és téma bonyolult viszonyrendszerében. A tizedik gén ugyanis arról szól, hogy egy úgynevezett alternatív színházi csoport vezetője egy reménybeli mecénásnak megmutatja, mire is kéri a pénzt - a demo-DVD jelenetei élőben pörögnek előttünk, olykor schnellben, hisz kinek van ideje egy ilyen cuccot alaposan megszemlélni... A produkció pedig arról a bizonyos tizedik génről szól, ami a magyarok minden bajáért felelős: ezért szúrunk el mindent, na.

Metsző kritika az úgynevezett művész-értelmiségről, szerepjátszásainkról színpadon és azon kívül, köz- és magáncsődjeinkről - humorral, reflektáltsággal, zenével, tánccal. Szomorú dolog lenne, ha nem lenne nagyon is életteli, ha maga a KoMa-előadás nem működne eleven cáfolataként a benne felsorakoztatott sorscsapásoknak. De működik; Zrínyi Gál Vince fehér szmokingos társulatvezetője ugyan látványosan lerobban az előadás végére, a szeretője, Lass Bea is olajra lép, a Polgár Péter által megformált mecénás-művész is egy csődtömeg, nőjével, a Szabó Vera játszotta biodíszlettel együtt - mégis van remény. A ritmus döccen néha, a váltások olykor merevek, de a csapat - Vékes Csaba, Valcz Péter, Mohai Tamás, Fekete Zsolt és Jaskó Bálint - flott. A KoMa már megint arról beszél, amiről nem szabad hallgatni, és úgy beszél, hogy muszáj értenünk.

KoMa Bázis, október 15.


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.