Garaczi László A tizedik gén

  • - ki -
  • 2011. november 3.

Színház

Garaczi László A tizedik gén című színműve a közelmúltban és a közeljövőben, valamint a kettő közt játszódik; a KoMa (Kortárs és Magyar, vagyis szupertrendi) előadásában, Keszég László rendezésében igazi Zeitstück látható, pillanatfelvétel arról, hogyan élünk. Jó hosszú pillanat.

A Bázis jó hely; kicsit messze van, de oda fogunk szokni. A tornaterem már majdnem színház, a fehérre mázolt bordásfalakból Cziegler Balázs jó díszletet készített, a magas dobogó alatt meg jól elférnek a zenészek: Márkos Albert, Zságer-Varga Ákos és G. Szabó Hunor. A revünyitányban már mutatkozik némi abszurd a hely, a szereplők, a stíl és téma bonyolult viszonyrendszerében. A tizedik gén ugyanis arról szól, hogy egy úgynevezett alternatív színházi csoport vezetője egy reménybeli mecénásnak megmutatja, mire is kéri a pénzt - a demo-DVD jelenetei élőben pörögnek előttünk, olykor schnellben, hisz kinek van ideje egy ilyen cuccot alaposan megszemlélni... A produkció pedig arról a bizonyos tizedik génről szól, ami a magyarok minden bajáért felelős: ezért szúrunk el mindent, na.

Metsző kritika az úgynevezett művész-értelmiségről, szerepjátszásainkról színpadon és azon kívül, köz- és magáncsődjeinkről - humorral, reflektáltsággal, zenével, tánccal. Szomorú dolog lenne, ha nem lenne nagyon is életteli, ha maga a KoMa-előadás nem működne eleven cáfolataként a benne felsorakoztatott sorscsapásoknak. De működik; Zrínyi Gál Vince fehér szmokingos társulatvezetője ugyan látványosan lerobban az előadás végére, a szeretője, Lass Bea is olajra lép, a Polgár Péter által megformált mecénás-művész is egy csődtömeg, nőjével, a Szabó Vera játszotta biodíszlettel együtt - mégis van remény. A ritmus döccen néha, a váltások olykor merevek, de a csapat - Vékes Csaba, Valcz Péter, Mohai Tamás, Fekete Zsolt és Jaskó Bálint - flott. A KoMa már megint arról beszél, amiről nem szabad hallgatni, és úgy beszél, hogy muszáj értenünk.

KoMa Bázis, október 15.


Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.