Neil Simon: Furcsa pár

Színház

Habár a világirodalmi nagyság rangját úgy általánosságban következetesen megtagadjuk Neil Simontól, azt nehéz lenne elvitatni az idős darabgyárostól, hogy 1965-ös komédiájában életre hívott két ismerősen eredeti alaptípust, és egyszersmind megteremtett két felettébb hálás szerepet. Így az egymással közös háztartásba keveredő két elvált férfiú, a lazánál is lazább Oscar és a neurotikusan rendmániás Felix szerepei rendesen színészi jutalomjáték gyanánt funkcionálnak, s ez nagyjából a Madách Színház friss előadásában sem történik másként. Szervét Tibor például egészen kiválóan adja a sértődésből sértődésbe, pániktünetből pániktünetbe menekülő Felixet: igazi tüchtig mintafeleség ő, görcsökből és kényszercselekvésekből összekomponálva, s persze roppant szórakoztató modorban elővezetve. Részben Gálvölgyi Jánosnak is testéhez, színészi alkatához simul a szerepe, hiszen Oscar kedélyes rendetlenségét, poénjait készségszinten abszolválja. De már a figura nyerseségét és markáns vonásait kevesebb hitellel rajzolja körül, amiben meglehet, a produkció merészen szerepcserés jellege is közrejátszhat. (Mert amint az ismeretes, Gálvölgyi és Szervét azóta immár fordított felállásban is bemutatta a komédiát.) Az előadás, s benne Örkény István itt-ott frissített fordítása mindenesetre működik, jóllehet Márton András tisztes rendezése mintha éppen azokat a tizedmásodperceket takarítaná meg a játéktempó felpörgetésével, amelyek egy-egy csendesebb poén kifutásához, illetve a mellékalakok érdemi karakterizálásához elkélnének. Oscar és Felix heti pókerpartijának keretéből így kevés lehetőség jut a rolleres rendőrnek, Kautzky Armandnak vagy a csoportból Benjáminként kilógó Szente Vajknak, s persze még kevesebb a dupla legénylakás brit, s mégis érzéki hölgyszomszédságának, a mindenestől a csacskaságra alapozó Ladinek Juditnak és Molnár Szilviának.

Madách Színház, október 17.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.