Takkra lengenek a lengőajtók, gyorsan pereg az összes tévesztés, kilép-belép, akinek kell, illetve épp nem kell. A ritmus tökéletes. Izsák Lili tere is az: a közönség két oldalról fogja közre azt a keskeny sávot, ahol a játék folyik; csupasz az egész, hogy jól lássuk, amit látnunk kell.
Remek színészek tragikus pofával elhiszik azokat a képtelenségeket, amelyeket játszaniuk és mondaniuk kell. Nem kommentálnak, még kevésbé kacsintanak ki ránk - minden erejükkel igyekeznek kikeveredni abból a csávából, amelyben egyre mélyebben vannak, a férfiakon még szemüveg is van, a tisztánlátás végett. Egyetlen száj sem görbül mosolyra odafent - ettől röhögünk vinnyogva idelent. Meg attól, hogy minden poén épp a kellő ponton és kellő ideig van kijátszva.
És egy vérbeli bohóctréfa a harmadik felvonás elején: Pogány Judit az élet- és nőhabzsoló ifjonc házsártos inasának és pátyolgatójának szerepében öreg férfiként zsémbel a színpadon. Mire a kavarodásban idáig értünk, már kiismertük az egész díszes kompániát, melynek tagjait az Örkény erős színészgárdája színnel, kedvvel és energiával ábrázolja. Kerekes Viktória maga a komoly felkiáltójel, Debreczeny Csaba bájgúnár-paródiája halálkomoly szenvedés. Csuja Imre és Kerekes Éva hálószoba-nagyjelenete a helyzet drámaiságát sem hagyja veszni - a nevetés fokozódik. Széles László, Bíró Kriszta, Takács Nóra Diána, Máthé Zsolt és Hámori Gabriella pontos és szellemes játékkal teljesíti ki a tablót, mely körbefonja Polgár Csaba Rédillonjának férfiúi kálváriáját. Remek este.
Örkény Színház, december 8.
*****
