Színház - Színházi műtárgy - Örkény István: Macskajáték

  • Csáki Judit
  • 2009. december 10.

Színház

Nézi-nézegeti az ember ezt a perfekt darabot, ezt a színházi műtárgyat, Örkény István Macskajátékának Örkény színházi előadását, melyben annyi minden - majdnem minden - annyi tudatossággal van a saját helyére komponálva, hogy már-már "gépi" beavatkozásra gyanakodnánk, a színház vegykonyhájának komputerizálására.

A Macskajáték már nem tud önmagában állni: hozza magával a saját múltját, mármint az elmúlt előadásokat az elmúlt alakításokkal (ki-ki életkora szerint tudja listázni a Gizákat, az Orbánnékat, a Paulákat, az Egérkéket), de magára tapasztja az író, Örkény István immár klasszikussá sűrűsödött groteszk világlátását is, az összes Egypercessel. Meg még azt is, hogy a hajdani abszurd mai felhangja inkább tragikus, mint komikus, és csöppet sem nosztalgikus okokból. Annyi holmi, akkora pakk ez, hogy valóban csak egy majdnem üres játéktéren fér el - ilyent tervezett Izsák Lili az Örkény Színház mostani előadásához.

Amelyet az Örkény-specialista Mácsai Pál rendezett - másként, mint korábban kétszer is: lehámozta a külsejéről az összes korspecifikus kelléket. Nem, nem "időtlenítette" a művet - nyugodtan lehet lábjegyzetelni az ifjabbaknak a tejcsarnok vagy a társbérlet szót -, hanem bizonyos értelemben önmagába zárta: Gáspár Ildikó dramaturg rendkívül tudatos, koncepciózus és célirányos munkája segítségével bekerekítette.

Gáspár Ildikó - mint a műsorfüzetben közölt mintaszerű írásában kifejti - azért hozta be az eredeti forma, a kisregény bizonyos vonulatait, megoldásait, sőt: az "írói nézőpontot" is, hogy a dramatikus életképsorozat epikus tágasságot nyerjen: ez történik, hiszen elhangzanak nagymonológok és újabb levelek, egyes jelenetek "visszakapják" levélformájukat, és a ma sokkal elfogadhatóbb statikus színpadi szerkezet levedli konkrétságát. Nyugodtan végigülheti Giza Orbánné túlmozgásos tevés-vevését: Garmisch-Partenkirchen és a Csatárka utca megfér egy térben.

A két testvér sorsának és életkörülményeinek kontrasztja halványabb; ma ugyanis nem az a kérdés, hogy jobb-e és mennyivel "Nyugaton" élni, vagy hogy mennyire kisszerűek és reménytelenek az itthoni viszonyok. Erős viszont az élethossziglani szerelmi történet tragikus fordulata - ez áll a darab centrumában -, valamint a csalódás a barátságban.

És erős az, amiért Örkény - Székely Gábor ösztönzésére - színművé írta a kisregényt: a színészi játék. Mácsai Pál amúgy mindenben pasztellizáló rendezése ebben a vonatkozásban nagyon is markáns (avagy épp azért pasztell az úgynevezett "rendezői ötletekben", hogy teret biztosítson a színészi alakításoknak), és igazi nagy színésznőket sikerült fölléptetnie az emblematikus figurákban.

Molnár Piroska Gizája szinte végig a székében ül (nem tolókocsiban, ami önmagában is finoman jelzi a konkrétumoktól való szabadulást, de aztán a színésznő ki is megy a színpadról, ami végképp transzparenssé teszi a rendezés alaptónusát is: nem realista színházban gondolkodunk). Súlyosan és intenzíven figyel; nem mimikával kommentál, hanem némán is "beszél". Ha megmoccan, ha a fejét mozdítja, máris mond valamit - a mondások, az igazi mondások pedig ugyancsak hordják a súlyos mozdulatlanságot.

A csábító Paula fölvetett fejet visel - és persze kiskosztümöt, kacéran rövid szoknyával pompás lábához -, Csomós Marinak kevés szöveggel lehet sokat mondania, de hát úgy tud bevonulni, megfordulni, fejét kissé félrebillentve álságosan és lehengerlően "csalni", mintha pusztán a természet rendje szerint folynának a dolgok. Nem a "nem történt semmi", hanem az "ennek így kell lennie" női magabiztossága mozgatja Csomós Mari Pauláját.

Egérkét még a darabon belül is önmagába zárja Kerekes Éva; én úgy találtam, hogy kissé erősebben van leválasztva Orbánnéról, mint szeretném, kicsit jobban kidomborodik a színésznő amúgy tényleg rendkívüli alakteremtő tehetsége, már-már szembemenve Egérke belesimulós karakterével. Nagymonológja méltán kap nyíltszíni tapsot - Egérke nem szereti az ilyesmit, a színésznőnek jár.

Mindazonáltal ez sem véletlen: a szerep mellett a színész fölléptetése. Pogány Judit Orbánnéja virtuóz színészi játék eredménye, megmutatkozik benne egy sors, amelyben összefeszül a pici és a nagy. Pogány remek színészete teljes pompájában fölfénylik - de az alakból, a kisregényben testet öltött Orbánnéból valami drabális, valami "tankszerű képződmény" mégiscsak hiányzik, mert Pogány Judit bizony törékeny típusú színésznő, akinek vannak ugyan eszközei, számosan méghozzá, a vehemens túlélő megformálására, de ezek más eszközök, sertepertélősek, tevős-vevősök, nem nyomulósak, nem lendületes-taposósak.

A "férfitárgyat", Csermlényi Viktort, ezt a megelevenedő képet Végvári Tamás játssza. A finom színész, aki egy gátlástalan hedonista, egy nagydarab gyávaság, egy még nagyobb darab önáltatás, és egy legnagyobb darab lustaság bőrébe igyekszik belebújni. Amennyiben ellene mond a szereposztási klisének, annyiban Végvári Tamás játéka igazán pompás - de olykor megpróbál megfelelni neki, valósággal fölfuvalkodik; hiába, közönséges csak nem lesz belőle.

Élvezettel nézzük a színészi játékot - a többiekét is -, és közben alig vesszük észre, hogy a gondosan komponált tökély száműzte a feszültséget.

Örkény Színház, október 9.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.