Színházbaráti látogatás: Csoda Varsóban

  • Csáki Judit
  • 2005. február 17.

Színház

Nos, az még rendben lenne, hogy amikor a lengyel színház nagyjairól beszélünk, akkor jó néhány nevet tudunk sorolni - még azok is, akik különösebben nem ásták mélyre magukat a lengyel kultúrában: Grotowski, Kantor, Szajna, Jarocki, Swinarski; még az is rendben van, hogy innen Magyarországról is jól látszik az új színházi nemzedék, a harmincas, kora negyvenes generáció: Brzoza, Jarzyna, Warlikowski, Jan Klata. Az nincsen rendben, hogy a lengyel színházi kultúra innen Magyarországról mégiscsak néhány - ilyen-olyan okból - fanatikussá lett ember ügye és terhe, mi meg, magyarországi színháziak és szakírók, oda se hederítünk, hacsak nem valami rangos fesztiválon.

 

Miközben, úgy tűnik, Lengyelországban elég jó árfolyama van a magyar színháznak - Zsámbéki, Gothár, a Katona, Kaposvár a lista eleje, de mindenki tudja, kicsoda Schilling Árpád (persze, a Liliom már 2001-ben kint járt Torunban), Bagossy László (szintén Torun, 2003, a kritikusok különdíja) meg Háy János, akinek a Gézagyerek című drámája előbb Pinczés István magyarországi rendezésében nyert második díjat odakünn, majd maga Zbigniew Brzoza, a varsói Teatr Studio igazgatója rendezte meg, előbb az egyik főiskolán, majd a lengyel tévészínházban (ja, mert Lengyelországban még mindig létezik ez a műfaj, minden héten színház van a tévében, a fele külföldi darab, a nézőszámok milliósak).

Wroclaw

A wroclawi Grotowski Központ elsősorban "szellemet" őriz; a hajdani Laboratórium Színház szellemét. A felújított kis ház legfölső szintjén a színházterem inkább próbateremnek jó - de egyik oldalán az a téglafal látható, amelyik még... Jaroslaw Fret, Grotowski egykori színésze, a központ igazgatója mondja el, hogy a hely '89 óta archívum, kutatóközpont és "minikönyvtár", de immár egy színház is működik itt (nem is itt, hanem a várostól nem messze lévő, még Grotowski által vásárolt "farmon", ahová busszal viszik a közönséget), pontosabban egyetlen produkció, a Grotowski szellemében sok év alatt készült A gyermekség evangéliuma. A Lázár feltámasztásának történetét rekonstruáló produkció készítése során a társulat többek között Grúziában, Görögországban és Bulgáriában gyűjtött autentikus zenei és liturgikus anyagot. Az előadás márciusban a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Merlin Színházban szerepel.

Amikor a modern és ronda, ám belülről meglepően funkcionális irodaházban Kazimierz Budzanowski, az alsó-sziléziai vajdaság kulturális vezetője fogad, minden hivatalnoki körülményességre és unalomra föl vagyunk készülve. A meglepetés kellemes: a mai hivatalnok tegnap és azelőtt tizennégy évig a nevezetes wroclawi Teatr Polski igazgatója volt, amelynek - dicsekszik el - jelenlegi székéből egymillió zlotyval többet juttat a vajdasági büdzséből. Fejből vágja az adatokat: a vajdaság tizenhat kulturális intézményt tart el - ez ugyan jelentős csökkenés a néhány évvel ezelőtti 56-hoz, de mivel a városok által fenntartott intézmények sokkal jobban vannak eleresztve, ez a normális, magyarázza. Lengyelországban egyébként a GDP 0,2 százalékát fordítják kultúrára (gyanítom, hogy nálunk többet), ez persze kevés, teszi hozzá. A Teatr Polski - melynek majdnem 800 fős nagyterme és 260 fős kamaraszínháza van, 4 millió zlotyt kap a központi költségvetésből, 4,2 milliót a Vajdaságtól, ehhez jön az egymillió zloty bevétel (az egyszerűség kedvéért hatvannal szoroztuk a zlotyt, ha a forintösszegekre voltunk kíváncsiak - a jegyárak pedig 15-30 zloty közt vannak).

Varsó

"A varsói Teatr Rozmaitosci olyan, mintha a Krétakörnek már színháza lenne", mondja Bába Kriszta, a varsói Magyar Intézet igazgatóhelyettese, csak hogy tudjam, merre hány óra. Tudom. Az igazgatói irodában a direktor két munkatársa fogad, az ablakon röntgenfelvételek darabosra tört lábszárcsontot mutatnak - még jobban tudom. Grzegorz Jarzyna, a direktor hat éve, harmincéves kora óta áll a kisméretű, alig kétszáz személyes színház élén; áll, már amikor éppen nem külföldi fesztiválon játszanak. Jarzyna saját, nagy port fölvert előadásai mellé Krzysztof Warlikowski, az új lengyel színház másik ifjú csillaga is leteszi a maga névjegyét: a Bakkhánsnők (Euripidész) után Sarah Kane Megtisztulva című darabjával például (ez különben három színház együttműködésével jött létre, a varsói mellett a wroclawi Wspólczesny és a poznani Polski Teatr "vállalta a balhét"); az előadás a hírek szerint hamarosan Magyarországon is vendégszerepel. Ami a hazai pályafutást illeti, a bennfentesek botrányt jósoltak; tekintve az erősen katolikus ország tabuit és érzékenységét erősen provokáló opust - a botrány eleddig várat magára, noha a homoszexuális szerelmi jelenetekkel tűzdelt előadás már megjárta Avignont, Vilniust és Berlint is. Warlikowski másik fesztiváljáró darabja a Dybbuk - pár hónapja a New York Times áradozott róla.

A két fiatal rendező egyébként Krystian Lupa tanítványa - a krakkói színiakadémián végeztek. A színház két helyről kap támogatást: a város állja a fenntartást és a produkciókat, a minisztérium az utazásokat. A pénz persze kevés: az 1,2 millió euróból szűken futja évadonként két nagyszínházi és két stúdió-előadásra (a nagyteremben maximum 270-en, a kicsiben 50-en férnek el). Ebben az évadban Jarzyna egy régi gyárépületben rendezi meg Shakespeare Macbethjét; ezenkívül bemutatják a Romeo és Júliát, Hanoch Levin Hectoplasmáját és egy regényadaptációt. Tizennyolc színész van a társulatban, a repertoáron jelenleg tizenegy előadás szerepel. Egy-egy bemutatót két-három hónapos próbaperiódus előz meg - ez olykor a duplája az itthoninak.

Jó szerencsénk aznap este a Warlikowski rendezte Shakespeare-darabra, A viharra vezérelt bennünket; a komótos, gazdag és összességében eléggé melankolikus előadásban számos rendkívüli színészt lehetett látni, és kicsi, de annál lelkesebb fiatal közönséget: ez a színház az övék.

A lengyel Katona

Másnap a Teatr Studióba mentünk - ez a "Katona", mondták. Már az épület is fantasztikus - mindenki szélsőségesen viszonyul hozzá: imádja vagy gyűlöli. Moszkvában "Sztálin nővéreinek" nevezik azt a héttornyos és monumentális épületet, melyek legismertebbje a Lomonoszov Egyetemnek ad otthont; nos ez a varsói kultúrpalota azok csöppet kicsinyített mása. 1952-ben épült a földig bombázott Varsó kellős közepén, "a szovjet nép ajándéka", mondják, bár a lengyel nép fizette, teszik hozzá, tipikus ajándék. Ma ez az épület ad otthont két színháznak, kiállítóteremnek, számos kulturális cégnek, hangversenyzenekarnak. Körülötte egyre szűkül a tér, mind több felhőkarcoló növi körül, igazi manhattani sziluett.

A két színház egyike a Studio, melynek hivatalnok fellépésű vezetői - a művész-igazgatóval nem sikerült találkoznunk - készségesen válaszolnak minden kérdésre, kivéve a piszkos anyagiakat; úgysem értenénk, mondják, nincs mihez viszonyítani, teszik hozzá, hiszen ez valójában egy kortárs művészeti központ és múzeum, a zenekar is ide tartozik (amelyet egyébként a legutóbbi időkig Penderecki irányított), meg hát mindent együtt üzemeltetnek - szóval nem tudjuk meg, hogy a város reprezentatívnak mondható színháza mennyiből gazdálkodik, de érzésem szerint nem kevésből. Két játszóhelye közül a nagyobbik is elég kicsi, 350 személyes dobozszínház, míg a kisebb egy nagyjából 130 személyes kamaraterem - itt volt alkalmunk megtekinteni egy "szövegdarabot" lengyel nyelven -, ezért csak bámultuk tátott szájjal a két fantasztikus színésznőt, mert hát ez nyelv nélkül is átjött.

A színháznak jókora repertoárja van - 12-14 előadás -, és az otthon játszott évi 220 mellett 20-30 külföldi vendégjátéka is. A közeljövőben például nálunk Bruno Schulz darabját hozzák márciusban a Katonába, Oskaras Korsunovas, a litván színház ifjú, de máris világhíres zsenijének rendezésében. A társulat 30 színészt számlál, állandó rendezője csak egy van (a többi vendég), a művész-igazgató Zbigniew Brzoza, aki a nyolcvanas években Andrzej Wajdával dolgozott együtt (már szemünk se rebben a nagy nevekre). Érdekes még, hogy a színházkomplexum tavalyig vajdasági (mondjuk, megyei) intézmény volt, most már városi - eléggé szembetűnő, hogy a lengyel városok mennyire adnak arra, hogy saját színházaik legyenek.

Nemzeti büszkeségünket dagasztja, hogy nemcsak a budapesti Katona művészeit és előadásait sorolják kívülről, de rendezni fog náluk Novák Eszter is. Brzoza igazgató rendezésében májusban lesz a premierje a Lengyelországban fantasztikus karriert befutott Háy János-drámának, a Gézagyereknek.

Fesztiválok

A lengyel színházi "népség" nemzeti büszkeségét viszont pezsgő és dinamikus színházi életük, számos nemzetközi hírnévre is szert tett fiatal rendezőjük és a nemzetközi fesztiválokon való dicsőséges szereplések mellett az otthon, Lengyelországban megrendezett nemzetközi fesztiválok is dagasztják. Első blikkre legalább tíz nemzetközi fesztivált számoltunk össze - ezek egy részén az európai színházi mezőny fesztivál-turista élvonala is jelen van, egy másik részét tematikusan szervezik. Mind közül az egyik legrangosabb a wroclawi Dialog fesztivál, amelyet az a Krystyna Meissner vezet, aki a toruni Kontakt fesztivált igazgatta hat évig, '96-ig. A Dialogot, mint mondja, a wroclawi polgármester kezdeményezte (a városok közti, szerintem egészségesnek mondható versengés hajtja a városatyákat a minél több saját színház, illetve a saját fesztivál megszerzésére), az elsőt 2001-ben tartották, azóta kétévente rendezik meg, tehát idén lesz a harmadik. Tizenhat előadást láthat a közönség - nyolc lengyel és nyolc külföldi társulat produkcióját. (Két évvel ezelőtt itt szerepelt a Krétakör a W. - Munkáscirkusszal.) A fesztivál költségvetése körülbelül 180 millió forint - nagyjából annyi, mint a POSZT-é. Ebből az összegből jelentős részt vállal a két főszponzor, a legnagyobb lengyel bank és a Dialog telefontársaság.

A lengyel színházi életben egyre erőteljesebben föllelhető magyar "jelenségekben" pedig jelentős része van a Varsóban működő Magyar Intézetnek, amely magyar drámák lengyel fordítását, a magyar színház lengyelországi megismertetését és nem utolsósorban a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítését végzi gőzerővel.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.