Miközben, úgy tűnik, Lengyelországban elég jó árfolyama van a magyar színháznak - Zsámbéki, Gothár, a Katona, Kaposvár a lista eleje, de mindenki tudja, kicsoda Schilling Árpád (persze, a Liliom már 2001-ben kint járt Torunban), Bagossy László (szintén Torun, 2003, a kritikusok különdíja) meg Háy János, akinek a Gézagyerek című drámája előbb Pinczés István magyarországi rendezésében nyert második díjat odakünn, majd maga Zbigniew Brzoza, a varsói Teatr Studio igazgatója rendezte meg, előbb az egyik főiskolán, majd a lengyel tévészínházban (ja, mert Lengyelországban még mindig létezik ez a műfaj, minden héten színház van a tévében, a fele külföldi darab, a nézőszámok milliósak).
Wroclaw
A wroclawi Grotowski Központ elsősorban "szellemet" őriz; a hajdani Laboratórium Színház szellemét. A felújított kis ház legfölső szintjén a színházterem inkább próbateremnek jó - de egyik oldalán az a téglafal látható, amelyik még... Jaroslaw Fret, Grotowski egykori színésze, a központ igazgatója mondja el, hogy a hely '89 óta archívum, kutatóközpont és "minikönyvtár", de immár egy színház is működik itt (nem is itt, hanem a várostól nem messze lévő, még Grotowski által vásárolt "farmon", ahová busszal viszik a közönséget), pontosabban egyetlen produkció, a Grotowski szellemében sok év alatt készült A gyermekség evangéliuma. A Lázár feltámasztásának történetét rekonstruáló produkció készítése során a társulat többek között Grúziában, Görögországban és Bulgáriában gyűjtött autentikus zenei és liturgikus anyagot. Az előadás márciusban a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében a Merlin Színházban szerepel.
Amikor a modern és ronda, ám belülről meglepően funkcionális irodaházban Kazimierz Budzanowski, az alsó-sziléziai vajdaság kulturális vezetője fogad, minden hivatalnoki körülményességre és unalomra föl vagyunk készülve. A meglepetés kellemes: a mai hivatalnok tegnap és azelőtt tizennégy évig a nevezetes wroclawi Teatr Polski igazgatója volt, amelynek - dicsekszik el - jelenlegi székéből egymillió zlotyval többet juttat a vajdasági büdzséből. Fejből vágja az adatokat: a vajdaság tizenhat kulturális intézményt tart el - ez ugyan jelentős csökkenés a néhány évvel ezelőtti 56-hoz, de mivel a városok által fenntartott intézmények sokkal jobban vannak eleresztve, ez a normális, magyarázza. Lengyelországban egyébként a GDP 0,2 százalékát fordítják kultúrára (gyanítom, hogy nálunk többet), ez persze kevés, teszi hozzá. A Teatr Polski - melynek majdnem 800 fős nagyterme és 260 fős kamaraszínháza van, 4 millió zlotyt kap a központi költségvetésből, 4,2 milliót a Vajdaságtól, ehhez jön az egymillió zloty bevétel (az egyszerűség kedvéért hatvannal szoroztuk a zlotyt, ha a forintösszegekre voltunk kíváncsiak - a jegyárak pedig 15-30 zloty közt vannak).
Varsó
"A varsói Teatr Rozmaitosci olyan, mintha a Krétakörnek már színháza lenne", mondja Bába Kriszta, a varsói Magyar Intézet igazgatóhelyettese, csak hogy tudjam, merre hány óra. Tudom. Az igazgatói irodában a direktor két munkatársa fogad, az ablakon röntgenfelvételek darabosra tört lábszárcsontot mutatnak - még jobban tudom. Grzegorz Jarzyna, a direktor hat éve, harmincéves kora óta áll a kisméretű, alig kétszáz személyes színház élén; áll, már amikor éppen nem külföldi fesztiválon játszanak. Jarzyna saját, nagy port fölvert előadásai mellé Krzysztof Warlikowski, az új lengyel színház másik ifjú csillaga is leteszi a maga névjegyét: a Bakkhánsnők (Euripidész) után Sarah Kane Megtisztulva című darabjával például (ez különben három színház együttműködésével jött létre, a varsói mellett a wroclawi Wspólczesny és a poznani Polski Teatr "vállalta a balhét"); az előadás a hírek szerint hamarosan Magyarországon is vendégszerepel. Ami a hazai pályafutást illeti, a bennfentesek botrányt jósoltak; tekintve az erősen katolikus ország tabuit és érzékenységét erősen provokáló opust - a botrány eleddig várat magára, noha a homoszexuális szerelmi jelenetekkel tűzdelt előadás már megjárta Avignont, Vilniust és Berlint is. Warlikowski másik fesztiváljáró darabja a Dybbuk - pár hónapja a New York Times áradozott róla.
A két fiatal rendező egyébként Krystian Lupa tanítványa - a krakkói színiakadémián végeztek. A színház két helyről kap támogatást: a város állja a fenntartást és a produkciókat, a minisztérium az utazásokat. A pénz persze kevés: az 1,2 millió euróból szűken futja évadonként két nagyszínházi és két stúdió-előadásra (a nagyteremben maximum 270-en, a kicsiben 50-en férnek el). Ebben az évadban Jarzyna egy régi gyárépületben rendezi meg Shakespeare Macbethjét; ezenkívül bemutatják a Romeo és Júliát, Hanoch Levin Hectoplasmáját és egy regényadaptációt. Tizennyolc színész van a társulatban, a repertoáron jelenleg tizenegy előadás szerepel. Egy-egy bemutatót két-három hónapos próbaperiódus előz meg - ez olykor a duplája az itthoninak.
Jó szerencsénk aznap este a Warlikowski rendezte Shakespeare-darabra, A viharra vezérelt bennünket; a komótos, gazdag és összességében eléggé melankolikus előadásban számos rendkívüli színészt lehetett látni, és kicsi, de annál lelkesebb fiatal közönséget: ez a színház az övék.
A lengyel Katona
Másnap a Teatr Studióba mentünk - ez a "Katona", mondták. Már az épület is fantasztikus - mindenki szélsőségesen viszonyul hozzá: imádja vagy gyűlöli. Moszkvában "Sztálin nővéreinek" nevezik azt a héttornyos és monumentális épületet, melyek legismertebbje a Lomonoszov Egyetemnek ad otthont; nos ez a varsói kultúrpalota azok csöppet kicsinyített mása. 1952-ben épült a földig bombázott Varsó kellős közepén, "a szovjet nép ajándéka", mondják, bár a lengyel nép fizette, teszik hozzá, tipikus ajándék. Ma ez az épület ad otthont két színháznak, kiállítóteremnek, számos kulturális cégnek, hangversenyzenekarnak. Körülötte egyre szűkül a tér, mind több felhőkarcoló növi körül, igazi manhattani sziluett.
A két színház egyike a Studio, melynek hivatalnok fellépésű vezetői - a művész-igazgatóval nem sikerült találkoznunk - készségesen válaszolnak minden kérdésre, kivéve a piszkos anyagiakat; úgysem értenénk, mondják, nincs mihez viszonyítani, teszik hozzá, hiszen ez valójában egy kortárs művészeti központ és múzeum, a zenekar is ide tartozik (amelyet egyébként a legutóbbi időkig Penderecki irányított), meg hát mindent együtt üzemeltetnek - szóval nem tudjuk meg, hogy a város reprezentatívnak mondható színháza mennyiből gazdálkodik, de érzésem szerint nem kevésből. Két játszóhelye közül a nagyobbik is elég kicsi, 350 személyes dobozszínház, míg a kisebb egy nagyjából 130 személyes kamaraterem - itt volt alkalmunk megtekinteni egy "szövegdarabot" lengyel nyelven -, ezért csak bámultuk tátott szájjal a két fantasztikus színésznőt, mert hát ez nyelv nélkül is átjött.
A színháznak jókora repertoárja van - 12-14 előadás -, és az otthon játszott évi 220 mellett 20-30 külföldi vendégjátéka is. A közeljövőben például nálunk Bruno Schulz darabját hozzák márciusban a Katonába, Oskaras Korsunovas, a litván színház ifjú, de máris világhíres zsenijének rendezésében. A társulat 30 színészt számlál, állandó rendezője csak egy van (a többi vendég), a művész-igazgató Zbigniew Brzoza, aki a nyolcvanas években Andrzej Wajdával dolgozott együtt (már szemünk se rebben a nagy nevekre). Érdekes még, hogy a színházkomplexum tavalyig vajdasági (mondjuk, megyei) intézmény volt, most már városi - eléggé szembetűnő, hogy a lengyel városok mennyire adnak arra, hogy saját színházaik legyenek.
Nemzeti büszkeségünket dagasztja, hogy nemcsak a budapesti Katona művészeit és előadásait sorolják kívülről, de rendezni fog náluk Novák Eszter is. Brzoza igazgató rendezésében májusban lesz a premierje a Lengyelországban fantasztikus karriert befutott Háy János-drámának, a Gézagyereknek.
Fesztiválok
A lengyel színházi "népség" nemzeti büszkeségét viszont pezsgő és dinamikus színházi életük, számos nemzetközi hírnévre is szert tett fiatal rendezőjük és a nemzetközi fesztiválokon való dicsőséges szereplések mellett az otthon, Lengyelországban megrendezett nemzetközi fesztiválok is dagasztják. Első blikkre legalább tíz nemzetközi fesztivált számoltunk össze - ezek egy részén az európai színházi mezőny fesztivál-turista élvonala is jelen van, egy másik részét tematikusan szervezik. Mind közül az egyik legrangosabb a wroclawi Dialog fesztivál, amelyet az a Krystyna Meissner vezet, aki a toruni Kontakt fesztivált igazgatta hat évig, '96-ig. A Dialogot, mint mondja, a wroclawi polgármester kezdeményezte (a városok közti, szerintem egészségesnek mondható versengés hajtja a városatyákat a minél több saját színház, illetve a saját fesztivál megszerzésére), az elsőt 2001-ben tartották, azóta kétévente rendezik meg, tehát idén lesz a harmadik. Tizenhat előadást láthat a közönség - nyolc lengyel és nyolc külföldi társulat produkcióját. (Két évvel ezelőtt itt szerepelt a Krétakör a W. - Munkáscirkusszal.) A fesztivál költségvetése körülbelül 180 millió forint - nagyjából annyi, mint a POSZT-é. Ebből az összegből jelentős részt vállal a két főszponzor, a legnagyobb lengyel bank és a Dialog telefontársaság.
A lengyel színházi életben egyre erőteljesebben föllelhető magyar "jelenségekben" pedig jelentős része van a Varsóban működő Magyar Intézetnek, amely magyar drámák lengyel fordítását, a magyar színház lengyelországi megismertetését és nem utolsósorban a magyar irodalom lengyelországi népszerűsítését végzi gőzerővel.
