Színház

Tanulmány a nőkről

Színház

Nagy színészekkel megpakolt, kedves-hamis kis semmiség - ez volt Keleti Márton 1967-es filmvígjátéka, amelyből most Szente Vajk rendezett kétrészes retróparádét a Madách színpadára.

Óriási Erika írógép, Bambi-plakát, Hapci hajó, Marx Tőkéje, valamint táncdalfesztiváli dalok tömege kelleti magát a közönség előtt, összességében enyhén túlötletelt, de igen jópofa előadást felmutatva. A dalok és az extra adagban kimért koreográfia (Szabó Anikó és Turi Lajos munkája) teherbíró képessége ugyan el van mérve némiképp, hiszen például a kétpercnyi szavatosságú Barnabőrű hableányt okvetlenül túlzás majd' tízperces számmá nyújtani. Ám a kényszer empátiára késztet, elvégre itt kétrészes musical comedynek kell eladni azt a soványka Gyárfás Miklós-sztorit, amely annak idején a szűk másfél órát is alig tudta kitölteni. S a sok tánc még mindig jobb, mint az időhúzás minősített esetének beillő kamujáték (álnéző színpadra citálása és hosszas énekeltetése), vagy épp a hatvanas évek helyett a kilencvenes éveket megidéző Magyar György videós szereplése. Azért a második részre belassuló előadás még így is vígan működik, s ez, akárcsak 67-ben, most is jórészt egy-egy színészi figurának köszönhető. Szulák Andrea például nemcsak leénekel, de olykor le is játszik néhány kollégát a színpadról, hála fegyelmező komikahangjának. A nappal könyvelő, éjjel gitáros bájgúnár - egykor Latinovits által teljesített - szerepében most Simon Kornél érvényesíti jó kiállását, önironikus humorát és a fizikai komédia iránti felszabadult hajlandóságát. Szerednyei Béla keze alatt hitelesen forog a hajókormány, Polyák Lilla színpadi és vokális fegyelme pedig most is imponáló. S úgy lehet, a narrátori szerepben felléptetett Magyar Attilának éppen ez a stand upot mímelő, nyíltszíni privatizálás áll a legjobban, habár ez inkább csak részben tekinthető dicséretnek.

Madách Színház, április 19.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.