SHAKESPEARE 450 melléklet

Miért nevetnek annyit?

  • Nádasdy Ádám
  • 2014. május 30.

Színház

Ahogy telnek az évek, egyre többet nevet a közönség a Shakespeare-előadások alatt. Hol hahotázva, hol kuncogva, hol magukban mosolyogva, de telepöttyintgetik az előadást a nevetésükkel. És nemcsak a vígjátékokon nevetnek, sőt: az a legérdekesebb, hogy a komoly darabokon, a történelmi drámákon és tragédiákon is fel-feltör a derültség. És nem is a "frontális" komédiázásra gondolok, mint a Hamletben, amikor Rosencrantzot, a spiclit furulyázásra kényszeríti a herceg - ez sima vígjátéki betét, lehet röhögni a színész ügyetlenkedésén, rémült arcán, felfújt pofazacskóin, ezen négyszáz éve egyfolytában nevet a közönség.

Ám vannak finomabb dolgok, ahol ma többet nevetnek, mint azelőtt. Vegyük például a Rómeó és Júliát. Igazán tragikus darab: öt egészséges fiatal ember - Mercutio, Tybalt, Párisz, Rómeó, Júlia - pusztul el értelmetlenül a szemünk láttára. Igen ám, de a III. felvonás vége felé Shakespeare egy komikus jelenetet tesz be, anélkül, hogy a szereplők bármi vicceset mondanának. Capuleték szalonjában vagyunk, késő este, ahová a snájdig Párisz gróf jött megkérni Júlia kezét. Mi tudjuk, hogy Júlia már férjhez ment, sőt éppen a nászéjszakáját tölti odafönt a hálószobájában Rómeóval, s amilyen szenvedélyesek, szinte érezni, ahogy reng alattuk a plafon. Odalent viszont azt hiszik, hogy Júlia az unokatestvére halála miatt van feldúlva. A holtfáradt szülők a pokolba kívánják az udvarlót - miközben persze jó parti lenne, és kikosarazni sem akarják. Kényszeredett beszélgetésük a legremekebb helyzet- és jellemkomikum. Azt mondja Capulet a vendégnek: "Későre jár - ma már nem fog lejönni: ha nincs a maga kedves társasága, már én is lefeküdtem volna rég." Azaz: menjen haza, az ég áldja meg, hagyjon minket lefeküdni, szegény kislányomat leteperte a bánat - miközben tudjuk, hogy nem a bánat teperte le a kislányt. Az egész jelenet annyira komédiába illő (egy mosolyt nem látunk a színpadon!), hogy Goldoni a tíz ujját megnyalná, ha neki jutott volna eszébe.

Ezt a jelenetet negyven évvel ezelőtt komolyan nézték, hiszen küszöbön áll a pusztulás. Mi változott meg? Egyfelől a színjátszás, a jelmez, a díszlet, a nyelvezet, az egész színrevitel sokkal maibb lett. Nem egzotikus és távoli lényeket látunk, hanem normál embereket, akiknek csetlés-botlását, kínoskodását könnyebben átérezzük. Ezzel egyébként visszatértünk Shakespeare-hez, hiszen ő a darabjait nem kosztümös, régies előadásoknak szánta, hanem maiaknak - például a Rómeóban a fiúk azon dohognak (Veronában vagyunk!), hogy a sznobok újabban mennyi olasz szót kevernek a beszédükbe.

Másfelől megváltoztunk mi is, a közönség. Nehezen viseljük a hígítatlan, tiszta tragédiát. Mindenen ironizálunk, mindennek a visszáját (is) látjuk, rettegünk a pátosztól. Az emelkedettséget fölfújt luftballonnak érezzük, amit egy apró tűszúrás is kipukkaszthat - akkor jobb föl se fújni. Ezüstkorban élünk, a nagy tragédiák mögöttünk vannak, s mi afféle "poszt" érzéssel nézünk vissza rájuk. A gúny kapuján tudunk csak belépni a megrendülésbe. A régebbi közönség - még ha mulatságosnak talált is valamit - úgy érezte: nem odaillő a nevetés, hiszen komoly darabot nézünk, klasszikus szerzőt. A sírásókon se nevettek igazán, pedig azok a Hamletben a szerző kifejezett szándéka szerint a tragikus végkifejlet előtti jelenetben olcsón hülyéskednek, majd morbidan elmélkednek azon, hogy a bőriparos miért rohad szét lassabban a földben, mint más ember.

A nagyon fiatalok, a tinédzserek azon is nevetnek, ha a színpadon "csúnya szó" hangzik el (már amennyire ez Shakespeare-nél előfordul). Hamlet például magát ostorozza tehetetlenségéért, s azt mondja: "csak rinyálok itt, mint a fürdőskurva". Az eredetiben "and fall a-cursing like a very drab", ahol az elavult drab szót a kiadók megjegyzetelik: 'whore', azaz kurva. Ez bizony nagyon durva, a szituáció nem is vidám, de a fiatalok a meglepetéstől fölnevetnek, mert muszáj nekik lereagálniuk, hogy ilyet hallanak a színpadról. Azt üzenem: szokjanak hozzá, ez nem Corneille, nem Racine, még csak nem is Schiller, ez Shakespeare. (A "fürdős" elemet azért tettem bele a fordításba, mert őszintébbnek éreztem így az önvádat. Csak semmi pátosz.)

De van a Hamletben is bőven olyan mondat, ahol a szavak szintjén nincs humor, mégis komikus a hatás. Miután Hamlet beszélt apja szellemével, elkezdi mondani Horatiónak, hogy megtudta: a király micsoda gazember - aztán meggondolja magát, jobb lesz, ha hallgat. Mondatát így fejezi be: "Nem él olyan gazember Dániában... - aki ne volna bűnöző." Erre a derék, őszinte Horatio azt feleli: "Ezért kár volt a sírjából kiszállni, hogy ezt közölje." Ezen a felnőttek is derülnek, pedig csak egy józan, tárgyilagos megállapítás hangzott el. Shakespeare állandó fogása, hogy az emelkedettet vegyíti a mindennapival, a rémeset a tárgyilagossal, a költőietlennel, az alpárival.

Tükröt tart a természetnek, ahogy ő maga mondja. Most ilyen a természet, s mi ezt látjuk a tükörben.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.