Így mondja, csodálatosan megújítva a verset Für Anikó. A négyökrös szekér izgalmas nő-férfi kapcsolatról szól Vajda Milán szerint. Az Anyám tyúkja pedig olyan, mint amikor kiderül, hogy a kutya bejön a szobába, sőt a kanapéra is felugrik, mert Csuja Imre úgy mondja, szinte megdöbbenve, mit művel ez a tyúk ott bent. A Szeptember végén Ficza István értelmezésében komoly büntetést helyez kilátásba a kedvesnek, ha a költő halála után máshoz találna férjhez menni. Csokonaitól A reményhez a reménytelen szerelemről és üres ígéretekről szól Takács Nóra Diána előadásában. Mácsai Pál Himnusza halk, melankolikus ima. Petri Brezsnyev-versét olyan cinkos örömmel adja elő Epres Attila, mintha most dobta volna fel a talpát a vén trotty. Az Esti kérdés pedig tiszta kétségbeesés Szandtner Annától - akinek egyébként a bemutatón van bátorsága kétszer nekifogni a versnek. Másodikra megrendítő színházi pillanat születik.
Kötelező irodalmat, ismert verseket adnak elő Balassi Bálinttól Petri Györgyig. A mintegy száz verset Várady Szabolcs válogatta, és Mácsai Pál "szerkesztette" színpadra. Az első rész inkább a személyes élettörténeteké, a második (nem esik jól a szünet) a közösségi dolgoké. Fehér tornácos ház udvarán, egyszerű, pasztell-retró, de komoly ruhában, mint vidéki magyartanárok irodalomért lelkesedő tábora bontják ki a versek belső formáját. Egy lehetséges, kortárs és eleven, új olvasatot. A versek testté válnak, közös gondolattá. Félre szokták érteni ezt a műfajt, ami nem irodalmi vagy szavalóest. Hanem jóféle színház, s az Örkényben hagyománya is van. Megszólal a nagyszerű magyar irodalom, örömként, vigaszként. Mint a 451 Fahrenheit hőseiben a remény - mert az előadás utolsó képe talán erre a műre utal.
Örkény Színház, április 11.
