Színház

Maga az előadás át nem lépi, legfeljebb feszegeti a határokat, de jól van ez így, mert éppen ezektől a korlátoktól lesz ennyire szerethető, a konyhapszichologizáláson messze túllépő ez a sírós-nevetős színházi este.

Egyik legkülönlegesebb évadát zárta idén a Szegedi Szabadtéri. Bár tavasszal úgy tűnt, a Játékok is a járványhelyzet áldozatává válik, végül rendkívül sokszínű, művészeti szempontból is kiemelkedő éven vannak túl. Többek közt az idei kihívásokról és a jövőről is kérdeztük Herczeg Tamás igazgatót.

Edmond című darabjában a Cyrano de Bergerac fiktív keletkezéstörténetét írta meg Edmond Rostand-nal, a már fiatalon kopaszodó és még sikertelen drámaköltővel a főszerepben. A nagy sikerű színdarab immár magyarul is olvasható a Cyrano új, prózai fordításával egy kötetben. Az Edmond szerzőjével telefonon beszélgettünk.

Péntek este hétkor Vajdai Vilmos, a TÁP Színház vezetője és az itt vizsgált előadás rendezője lép a színpadra, hogy közölje, elmarad az előadás, mert a TÁP így szeretne szolidaritást vállalni a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanáraival és hallgatóival.

Október 1-jén mutatták be a Trafóban Fekete Ádám Haloktatás, márványprotézissel (rehabilitációs segédanyag a vizigót kosárlabdacsapat tolmácsolásában) című darabját, mely az SZFE frissen végzett fizikai színház koreográfus-rendező osztályának vizsgaelőadása is egyben.

A Pride-hét keretében láthattuk Akvárium című zenés monodrámáját, ahol a hős, Lóránd útkeresése közben megérezhetjük egy magát nőnek tartó, ám ezt titkolni kényszerülő ember szenvedését, s persze azt is, hogy egy bábdarabbal nem csupán a gyerekeket lehet megszólítani.

Első nagyszínpadi rendezése a Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényéből készült zenés képregényszínház. Amellett, hogy e műfaji meghatározás pontosan mit is takar, beszélgettünk arról is, hogy miért nehéz Rejtőt dramatizálni, szóba került a Katona József Színház meg a Színház- és Filmművészeti Egyetem helyzete, s persze a politikai befolyás kérdése is.

A séta végén Vecsei H. Miklós leteszi a földre az eloltott fáklyát, és elindul a Költő utca felé. Nem fordul vissza, nem néz hátra. Akkor sem, amikor a nézők egy része tétován tapsolni kezd. Mit akar ez jelenteni?

A korabeli sajtó minden idők legnagyobb színházi botrányaként számolt be arról a nehezen besorolható produkcióról, amelyet 1983. május 21-én mutattak be a Budapest Sportcsarnokban. Kossuth-díjas művészeket és válogatott labdarúgókat ígértek, zenét, táncot és társadalomkritikát, de az előadás a paradicsomdobálás miatt maradt emlékezetes.

A Színház és Filmművészeti Egyetemről most elűzött hármak útja a vidéki színházaktól a Katonáig egyet jelentett a rendezői színház magyarországi megteremtésével. Munkálkodásuk színháztörténeti jelentőségű.

Az egyik művész koronavírusos lett, minden dolgozót letesztelnek.