Béke vagy még több háború lesz Netanjahu jutalma?

Publicisztika

Az erő alkalmazása kifizetődő volt az izraeli miniszterelnök számára, mert lefejezte a Hezbollahot és meggyengítette a Hamászt. Kérdés, hogy ennek hosszú távon mi lesz az ereménye. Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő írása.

Röviden és tömören: győzött. Hasszán Naszrallah kiiktatásával Benjamin Netanjahu gyakorlatilag megnyerte ezt a háborút, mert miután Gáza egy éven át tartó bombázásával megtörte a Hamászt, a Hezbollahot is lefejezte, amikor a bunkere romjai alá temette a vezetőjét. 

A fegyverek nem fognak egy csapásra elhallgatni. (Irán kedden este rakétákat lőtt ki Izraelre, amire Netanjahu úgy reagált, a siíta állam "meg fog fizetni" – a szerk.) Lesznek még további fordulatok, de ahhoz képest, hogy egy évvel ezelőtt egész Izrael megrendülve állt egy példa nélküli mészárlás előtt, a miniszterelnök képes volt megszabadítani az országát a két legnagyobb fenyegetéstől. Aligha meglepő, hogy az izraeliek most éljenzik ezért. De vajon akar-e és tud-e tartós békét teremteni ebből a győzelemből?

Ez a kérdés, mert egyelőre az erő és a hajthatatlanság volt az a két tényező, ami kifizetődött. Az erő a Hamásszal szemben, amely elvesztette a csapatainak nagy részét, mert az izraeli miniszterelnök eltökélte, hogy katonákkal, repülőgépekkel és rakétákkal mindenestül felszámolja. A hajthatatlanság az amerikai elnökkel szemben, aki ugyan elítélte a gázai emberek szenvedését, de hagyta, hogy megtörténjen, mert attól félt, hogy ha fellép ellene, akkor Irán a szövetségesei, a Hamász és a Hezbollah révén az egész Közel-Keleten fölénybe kerül.

Az erő és a hajthatatlanság kifizetődött a nemzetközi igazságszolgáltatással szemben és a világ kormányainak túlnyomó többségének a tiltakozásával szemben is.

Kifizetődött a nyugati közvéleménnyel szemben, amely hónapról hónapra egyre inkább helytelenítette a gázai népet sújtó kollektív büntetés borzalmait. Kifizetődött az általános rosszallás ellenére, és amint világossá vált, hogy győzelmet arattak a Hamász felett, Benjamin Netanjahu ugyanezzel az erővel és hajthatatlansággal fordult a Hezbollah ellen, amellyel árnyékháborút vívott.

Mivel nem tudták egyszerre lerohanni Gázát és Dél-Libanont, és nem akarták megkockáztatni, hogy utcai harcok törnek ki, amikbe a Hezbollah próbálta őket belerángatni, az izraeliek nem tankokat és csapatokat, inkább a hírszerzésüket vetették be. Inkább méhrajokat küldtek harcba, nem bombákat és embereket. Azzal kezdték, hogy célba vették az igen magas rangú vezetőit ennek az államban lévő államnak, a Hezbollahnak, amelyet a legradikálisabb libanoni síiták hoztak létre Irán segítségével. Azzal destabilizálták a Hezbollahot és az iráni vezetést, hogy megmutatták nekik: képesek még a vezetők közé is beszivárogni, ezután pedig a „csipogó hadművelettel” az egész szervezetükben pánikot okoztak, miközben az Hezbollah legyőzhetetlennek hitte magát, hiszen rengeteg rakétája volt Izrael felé irányítva.

Az izraeliek belülről győzték le a Hezbollahot, és innentől kezdve a vezetőjének, Hasszán Naszrallahnak a halála borítékolható volt. A belpolitikailag már amúgy is nagyon meggyengült iráni teokrácia elvesztette ezt a csatát. Benjamin Netanjahu megnyerte, és most úgy áll a helyzet, hogy ha az izraeliek holnap szavaznának, akkor egyedül is meglenne a parlamenti többsége. Miközben a minap még úgy tűnt, hogy a bukás szélén áll. Az olajmonarchiák, Egyiptom, a marokkói uralkodóház és Jordánia láthatóan megkönnyebbültek, látva, hogy vesztésre áll az iráni rezsim, amely a sah bukása óta arra törekedett, hogy visszaállítsa a Perzsa Birodalom egykori hatalmát – az ő kárukra. Izrael arab szövetségesei olyannyira megnyugodtak, hogy Hasszán Naszrallah még életben volt, amikor Benjamin Netanjahu már arra szólított föl az ENSZ Közgyűlésén, hogy nyíljanak meg a diplomáciai kapcsolatok Izrael és Szaúd-Arábia között.

 
Izrael által elfogott iráni harcászati rakéta roncsát nézik palesztin lakosok a ciszjordániai Hebron városában 
Fotó: MTI/AP/Mahmud Illean
 

Bármit is mondjanak, valószínűleg sem az Egyesült Államok, sem az Európai Unió országai nem szomorkodnak túlzottan a Hezbollah összeomlása miatt. Libanon számára most jöhet el az idő, hogy "modus vivendit" keressen Izraellel, és Európa és az Öböl-menti országok segítségével újjáépítse magát – miután a polgárháború évtizedei és az Irán Hezbollahon keresztüli mesterkedései teljesen tönkretették, összetörték és feldarabolták. Egy közel-keleti szabadkereskedelmi övezet vágyálma sem teljesen elképzelhetetlen. De mi a helyzet a palesztinokkal?

Az izraeli jobboldal úgy gondolja, elfeledtetheti őket, ahogy az Egyesült Államok elfeledtette az amerikai őslakosok ügyét, de velük ellentétben a palesztinoknak másfél milliárd hittársuk van a világon, a gyerekeik a légiriadókban nem éppen azt tanulták, hogy hogyan nyújthatnának kezet az ellenségeiknek, Izrael pedig rengeteg támogatást és szimpátiát vesztett az elmúlt egy évben. A győztes mindent visz; ám ahogy egy régi francia politikai mondás tartja: szuronyokkal bármit el lehet érni, de rájuk ülni, azt nem lehet.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.