színház

Miért lett R. úr ámokfutó?

  • Sisso
  • 2020. október 10.

Színház

Hogy mit is akar a KVTársulat ma a színpadon pont ennek a filmnek az előhúzásával üzenni, az mindvégig kérdés marad. A párbeszédek kifogástalanok, a színészi teljesítményekbe – különös tekintettel a címszerepet játszó Dankó Istvánra és az anyát, eladónőt, főnök feleségét egyaránt játszó Urbanovits Krisztinára – nem lehet belekötni, de a figurák a kiüresedés felé tartanak egy idő után. Talán pont azért, mert az eredeti forgatókönyv igen pontos, nincs meg benne az a fajta hiány, amelyből Ördög Tamás rendezőként általában csodát tud teremteni. A filmet is parodizáló fád színészi beszéd eleinte virtuózan szellemes, csak sajna nem tud átfordulni tragédiába. A hetvenes éveket idéző, elrajzolt jelmezek, kellékek sem mementónak, inkább szimplán vicceskedőnek tűnnek.

R. úr, a főhős műszaki rajzoló egy tervezőirodában. Az élete teljesen hétköznapi a szokásos vitákkal, nosztalgikus összejövetelekkel, sok-sok cigarettával, lusta és sokat beszélő feleséggel, más kellemetlen nőkkel, gyerekkel. Boldog is lehetne, de ehelyett egyszer csak kivetkőzik magából és kiirtja a családját, plusz egy szomszédasszonyt, majd bemegy a munkahelyére és felakasztja magát – a film szerint. Az előadásból viszont egyszerűen eltűnik a főszereplő tragédiája. Ám ezen gondolkodni nem volt időnk, mert az SZFE tüntető diákjai meglepetésként (és teljesen jelenésszerűen) bevonultak a tapsrendre, gyönyörűt énekeltek maszkban, majd eltűntek a semmiben. A fortyogó jelenünk, sorsunk vonult át egy pillanatra a színen. Sokkoló volt.

HPS Kultszalon, szeptember 2.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.