színház

Miért lett R. úr ámokfutó?

  • Sisso
  • 2020. október 10.

Színház

Hogy mit is akar a KVTársulat ma a színpadon pont ennek a filmnek az előhúzásával üzenni, az mindvégig kérdés marad. A párbeszédek kifogástalanok, a színészi teljesítményekbe – különös tekintettel a címszerepet játszó Dankó Istvánra és az anyát, eladónőt, főnök feleségét egyaránt játszó Urbanovits Krisztinára – nem lehet belekötni, de a figurák a kiüresedés felé tartanak egy idő után. Talán pont azért, mert az eredeti forgatókönyv igen pontos, nincs meg benne az a fajta hiány, amelyből Ördög Tamás rendezőként általában csodát tud teremteni. A filmet is parodizáló fád színészi beszéd eleinte virtuózan szellemes, csak sajna nem tud átfordulni tragédiába. A hetvenes éveket idéző, elrajzolt jelmezek, kellékek sem mementónak, inkább szimplán vicceskedőnek tűnnek.

R. úr, a főhős műszaki rajzoló egy tervezőirodában. Az élete teljesen hétköznapi a szokásos vitákkal, nosztalgikus összejövetelekkel, sok-sok cigarettával, lusta és sokat beszélő feleséggel, más kellemetlen nőkkel, gyerekkel. Boldog is lehetne, de ehelyett egyszer csak kivetkőzik magából és kiirtja a családját, plusz egy szomszédasszonyt, majd bemegy a munkahelyére és felakasztja magát – a film szerint. Az előadásból viszont egyszerűen eltűnik a főszereplő tragédiája. Ám ezen gondolkodni nem volt időnk, mert az SZFE tüntető diákjai meglepetésként (és teljesen jelenésszerűen) bevonultak a tapsrendre, gyönyörűt énekeltek maszkban, majd eltűntek a semmiben. A fortyogó jelenünk, sorsunk vonult át egy pillanatra a színen. Sokkoló volt.

HPS Kultszalon, szeptember 2.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."