színház

Miért lett R. úr ámokfutó?

  • Sisso
  • 2020. október 10.

Színház

Hogy mit is akar a KVTársulat ma a színpadon pont ennek a filmnek az előhúzásával üzenni, az mindvégig kérdés marad. A párbeszédek kifogástalanok, a színészi teljesítményekbe – különös tekintettel a címszerepet játszó Dankó Istvánra és az anyát, eladónőt, főnök feleségét egyaránt játszó Urbanovits Krisztinára – nem lehet belekötni, de a figurák a kiüresedés felé tartanak egy idő után. Talán pont azért, mert az eredeti forgatókönyv igen pontos, nincs meg benne az a fajta hiány, amelyből Ördög Tamás rendezőként általában csodát tud teremteni. A filmet is parodizáló fád színészi beszéd eleinte virtuózan szellemes, csak sajna nem tud átfordulni tragédiába. A hetvenes éveket idéző, elrajzolt jelmezek, kellékek sem mementónak, inkább szimplán vicceskedőnek tűnnek.

R. úr, a főhős műszaki rajzoló egy tervezőirodában. Az élete teljesen hétköznapi a szokásos vitákkal, nosztalgikus összejövetelekkel, sok-sok cigarettával, lusta és sokat beszélő feleséggel, más kellemetlen nőkkel, gyerekkel. Boldog is lehetne, de ehelyett egyszer csak kivetkőzik magából és kiirtja a családját, plusz egy szomszédasszonyt, majd bemegy a munkahelyére és felakasztja magát – a film szerint. Az előadásból viszont egyszerűen eltűnik a főszereplő tragédiája. Ám ezen gondolkodni nem volt időnk, mert az SZFE tüntető diákjai meglepetésként (és teljesen jelenésszerűen) bevonultak a tapsrendre, gyönyörűt énekeltek maszkban, majd eltűntek a semmiben. A fortyogó jelenünk, sorsunk vonult át egy pillanatra a színen. Sokkoló volt.

HPS Kultszalon, szeptember 2.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.