Udvaros Dorottya 22 év után távozik a Nemzeti Színházból

  • narancs.hu
  • 2024. május 3.

Színház

Vidnyánszky Attila nem hosszabbította meg a szerződését.

„Már nem vagyok tagja a Nemzeti Színháznak. Vidnyánszky Attila valóban nem hosszabbította meg a szerződésem” – mondta Udvaros Dorottya a Magyar Hangnak adott interjújában, amit a Telex szemlézett.

Udvaros Dorottya 2002-ben szerződött a színházhoz, így dolgozott Schwajda György, Jordán Tamás, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatói irányítása alatt is. Jelenleg négy szerepet visz a színházban. A színésznőt 2023-ban a nemzet színészei közé választották. Már április elején is arról lehetett olvasni, hogy Vidnyánszky Attila nem írta alá a Kossuth-díjas színésznő szerződését a következő évadra. A Nemzeti Színház akkor nem kívánt nyilatkozni az ügyben.

„Huszonkét éve dolgozom a Nemzetiben, és mindvégig társulati tagként gondoltam magamra, holott valójában csak öt éve vagyok a színház munkavállalója, addig, a kollégáimhoz hasonlóan, vállalkozóként szerződtem az intézménnyel. Az elmúlt öt évben évente újítottuk meg a megállapodást, egészen mostanáig” – mesélte a lapnak Udvaros Dorottya, hozzátéve,

Vidnyánszky legfőbb érve az volt, hogy a Nemzeti nehéz anyagi helyzetben van, de azt is kifogásolta, hogy „nem teljesítette a kötelező előadásszámát”.

A színésznő szerint erről a kötelezettségről nem nagyon esett szó eddig az intézményen belül, ráadásul a Nemzeti sajátos műsorpolitikája miatt nehéz is lenne kellő számú előadást játszani, mivel megesik, hogy a különféle fesztiválok, vendégjátékok és koncertek miatt két előadás között négy hónap telik el. Udvaros Dorottya ezzel kapcsolatban leszögezte: „Többször jeleztük, hogy ez nagyon rossz a színészeknek, de a panaszaink sosem hallgattattak meg.” A lapnak azt is elmondta, mivel nyugdíjas korú, Vidnyánszky különösebb indoklás nélkül megszüntethette a szerződését, az igazgató döntésén pedig nem lepődött meg, mivel számított rá, hogy a korábbi kijelentéseinek következménye lesz.

„Papíron a kirúgásom nem kifogásolható. Más kérdés, hogy érzelmi szempontból hogyan néz ki az ügy. De nem is magam miatt vagyok feldúlt, a színház helyzete kavar fel.”

A színházban történt tavaly novemberi balesetről azt mondta, meglepte, „milyen csöndben maradt a társulat, és más nem mondta ki, hogy ilyen baleset nem fordulhat elő”, pedig korábban többen is jelezték, hogy veszélyes a díszlet. Mint mondta, „ijesztő volt látni”, hogy az intézmény hogyan kezeli az ügyet. „Vidnyánszky Attilát elsőre láthatóan valóban megtörte a baleset, de néhány nappal később már arról beszélt, hogy a színészek hibáztak.” A belső vizsgálat végül arra jutott, senkit nem lehet felelősségre vonni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.