Vidnyánszky elmondta, mire jutott a vizsgálat a Nemzetiben

  • narancs.hu
  • 2023. december 21.

Színház

És azt is megosztotta, miért nem mond le végül a posztjáról mégsem. 

A lemondás-nem lemondás ügyében interjút adott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a kormánypárti Magyar Nemzetnek. Mint ismert, november 10-én a Rómeó és Júlia című előadás közben két színművész, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó megsérült: lezuhantak a vastraverzekkel felépített díszlet felső emeletéről. Később a sajtó arról számolt be, hogy a társulat tagjai korábban jelezték, nem elég biztonságos a díszlet. Vidnyánszky Attila előbb bejelentette, hogy lemond, Csák János miniszter azonban nem fogadta el a lemondását; majd Vidnyánszky ragaszkodott hozzá, hogy ő nem felajánlotta a lemondását, hanem igenis lemondott; végül azonban szerdán mégis visszavonta azt

Vidnyánszky az interjúban azt mondta, a színházban lezajlott belső vizsgálat a baleset ügyében arra jutott, hogy egyszemélyi felelősség nem állapítható meg, "a körülmények alakulásának szerencsétlen volta eredményezte a sajnálatos eseményeket". Az igazgató azt hangsúlyozta, hogy a színház veszélyes üzem, és bár nyilván az igazgató és a rendező felelőssége, hogy minimalizálja a kockázatok lehetőségét, számát, ezeket teljesen kiiktatni nem lehet, a színészeknek pedig meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni, de ez a színházi dolgozóknak is egyértelmű. 

A vizsgálatról azt mondta, a színház nyolc alkalmazottjából tevődött össze a bizottság, amely a vizsgálatot elvégezte, köztül volt Schnell Ádám és Berettyán Nándor, akik maguk is játszottak a Rómeó és Júlia előadásban, és a baleset idején is jelen voltak. A bizottság őt is meghallgatta, de amúgy nem szólt bele a vizsgálatba, ezzel párhuzamosan a rendőrségi nyomozás is tovább zajlik.

A lemondásának visszavonásával kapcsolatban úgy fogalmazott: "Ez is egy összetett dolog. Egyrészt a vizsgálat eredménye is, másrészt az elmúlt hónap tapasztalatai is azt mondatják ki velem, hogy akkor járok el felelősséggel, ha visszavonom a felmondásomat." Vidnyánszky ezt azzal indokolta, hogy egyrészt mivel ő rendezte az előadások többségét, ezért nehezen tud kilépni ebből, mert a színháznak működnie kell; másrészt viszont nagyon sok támogató üzenetet kapott. 

"Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait, amelyeken itt végigmentünk, végigmentem, amelyeket végigcsináltunk, és amelyek folyamatában benne vagyunk. Szóval ez mérhetetlenül jólesett, és ez az érzés messze-messze felülírta a fogást kereső, áskálódó próbálkozások hatását, mert azok is voltak természetesen. Ez nagyon-nagyon sok erőt adott és ad most is" – fogalmazott. Felidézte azt is, hogy Csák János már eleve a folytatásra buzdította, a felmondását nem kívánta tudomásul venni.

Hozzátette, ha a rendőri vizsgálat valami homlokegyenest mást hoz ki végeredményül, akkor ez a kérdés is újragondolandó.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.