Színház

A szegényeket „tematizáló” operabálban éppen egy orosz herceget mutatnak be az ájuldozó hölgyeknek, mire valaki megjegyzi: „Szegény anyámat is megerőszakolták az oroszok.” Sietve érkezik a replika a fő politikai tekintélytől: „Ez csak természetes.” A színpadi helyzet jó is lehetne: a Mohácsi-operett helyszíne a végtelen pazarlását és gazdagságát villogtató elit mulatsága, amelyre egy díszszegényt is meginvitálnak. És ahol persze úgy jótékonykodnak, hogy sehogy.

Tucat éve szinte reménytelen helyzetből indult, ám mára stabil pozíciójú, népszerű színház a Centrál. A Shakespeare-bemutatóra készülő rendező-igazgatót a zord kezdetekről, az addiktív színházról és a jó történetmesélésről kérdeztük.

Nem vagyok hajlandó sznob lenni – mondja a dívába oltott komika, akinek népszerűsége töretlen, bár szakmai elismerésből jó ideje nem sok jut neki. Színházi és közéleti szerepeiről egy­aránt kérdeztük.

Egy ilyen előadás után az első gondolat a bírálhatatlanság.

Bíznak a szép jövőben, dalolják. S hogy 1695-ben vagyunk, nemrég vertük ki német segítséggel a törököt. Megint keresztények lettünk, de mennyire, bár a fejeken pusztán megszokásból még ott van a turbán és a fejkendő.

Csaknem 175 millió forintot nyom ki év végén az NKA Színház- és Táncművészeti Kollégiuma a hétfői és keddi beadású meghívásos pályázatain. Az összeg nyolcvan százalékára saját tagjai és az ő barátaik pályázhatnak.

Nem annyira meglepő, mint első hallásra gondolnánk: Nemcsák Károly alakítja Othellót a József Attila Színházban.

Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.

Pár színház megfogadta, hogy egy fillért se ad közvetítő cégeknek a taóból. Vidnyánszy a Narancsnak elmondta: sok ötletük volt még a szigorításra, de nem mentek át a kormányon.

Majd’ minden kornak megvan a maga saját Szomorú vasárnapja.