Vidnyánszky nem ért egyet az oroszbarát zongorista koncertjének lemondásával

  • narancs.hu
  • 2022. május 23.

Színház

"Az, ami az orosz kultúra ellen irányul, az nagyon hibás történet" - fogalmazott. 

Mint arról beszámoltunk, lemondta a Margitszigeti Szabadtéri Színpad az amerikai-ukrán zongorista, Valentina Lisitsa koncertjét, miután a zenész május 9-én az oroszok által elfoglalt Mariupolban adott koncertet. A fellépésről a budapesti ukrán nagykövet értesítette a színházat, mire az lemondta a budapesti koncertet azzal, „fellépésével Lisitsa, a világ nemzeteinek álláspontjával szemben, egyértelműen kinyilvánította az orosz agresszor melletti szimpátiáját”.

Bán Teodóra, a Margitszigeti Színház ügyvezető igazgatója a HírTV-nek azt mondta, a művészetek nem ismernek határokat és nem különböztetnek meg embereket és álláspontokat, de ha valaki szélsőséges megnyilvánulásaival, vagy a közízlés, a szándék és a jóindulat ellenében tesz nyilatkozatot, akár egy koncerttel is, akkor kötelességük kifejezni az álláspontukat. 

A HírTV úgy döntött, hogy kikéri az ügyről Vidnyánszky Attila, a Magyar Nemzeti Színház igazgatójának véleményét, aki kifejtette, hogy "katasztrofálisnak" tartja a döntést, mert mint mondta, "ami most az orosz kultúra ellen irányul, az egy nagyon hibás történet". Hozzátette azt is, hogy "ez az eset a nyugaton tomboló téboly, azaz eltörléskultúra egyik következő állomása". 

Vidnyánszky azt is mondta, hogy amúgy világos az álláspontja a háború kapcsán, borzalmasnak tartja, de az orosz kultúra értékeit és az orosz művészek nagyságát megkérdőjelezni nem lehet, és "ha elindulnánk egy ilyen úton, akkor két perc múlva kiradírozzuk a történelmönket és a múltunk nagy alkotásait". 

A lemondott koncertű zongoraművésznő egyébként ukrán.  

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.