Vidnyánszkyék szerint a két sérült színészük fals információkkal eteti a nyilvánosságot

  • narancs.hu
  • 2024. július 10.

Színház

A Nemzeti Színház közleményben jelezte, traumatizálta őket, hogy a két színészük nekik ment.

Azután, hogy Szász Júlia mellett a Rómeó és Júlia előadáson lezuhanó másik színész, a balesetben maradandó károsodást szenvedő Horváth Lajos Ottó is felmondott a Nemzeti Színháznál, a Vidányánszky Attila vezette intézmény kis túlzással elárasztotta közleményekkel a Facebookot: az elsőben az egykori színészeik kártérítéssel kapcsolatos kijelentéseit cáfolták, másodszorra pedig afelett sajnálkoznak, hogy „nyilatkozatháború alakult ki”.

„Az elmúlt hónapok történései megrázták a Nemzeti Színház társulatát. Nem pusztán a baleset ténye jelentett traumát, hanem a balesetet szenvedett volt kollégák részéről tapasztalt elhatárolódás a színház vezetésétől és közösségétől, illetve a kommunikációra való hajlandóság teljes hiánya” 

– írja posztjában a Nemzeti Színház vezetése, és azzal vádolják a hónapok óta munkaképtelen színészeket, hogy „fals és a legtöbb esetben nem helytálló információkkal” etetik a nyilvánosságot.

A színházvezetés szerint ők hónapokig el akarták kerülni a nyilvános kommunikációt, és most is csak kénytelenek reagálni, ami főleg azért érdekes, mert korábban Horváth azt mondta, hogy igazából ő került kényszerhelyzetbe, mert a kártérítésről „a titoktartási megállapodásunk ellenére, idő előtt, olyan információk kerültek nyilvánosságra, amelyeket cáfolnom kell. [...] Nem először és nem egyszer teljesen fals és valótlan adatok jelentek meg a Nemzeti Színház igazgatójának részéről”.

A novemberi baleset után Vidnyánszky közelmúltban azt nyilatkozata, hogy a súlyos balesetet szenvedő színészek fejenként több mint ötmillió forint kártérítést kaptak – ezt Szász tételesen cáfolta, hozzátéve, hogy a kártérítésről még folyamatban van a megegyezés. Vidnyánszky reakciója erre az volt, hogy Szász azért mert nekik, mert a színházat „ugyanazok az erők akarják elpusztítani”, akik a hatvanas években felrobbantották.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.