„Az fájt a legjobban” – megszólalt a Nemzeti színésze

  • narancs.hu
  • 2024. július 10.

Belpol

A novemberben Szász Júliával együtt megsérült Horváth Lajos Ottó tisztázta, mit kapott eddig, és mit nem.

Eddig nem akart beszélni a balesetükről, abban a reményben, hogy sikerül korrekt módon megegyezni a színházzal a kártérítési ügyükben, de most a nyilvánossághoz fordult Horváth Lajos Ottó színművész.

Azt állítja, hogy fals adatokat közölt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója arról, milyen összegeket kaptak Szász Júliával a baleset után. 

Horváth Lajos Ottó szerint jellemző, hogy a Nemzeti Színház jogtanácsosa külön figyelmeztette az ő ügyvédeit arra, hogy az ügyben minden irat, levelezés és minden ajánlat bizalmas. A színházvezetés teljes diszkréciót kért az egyezség érdekében.  

Közben viszont „az évadzáró társulati ülésen nagy nyilvánosság előtt, a társulat jelenlévő tagjaihoz szólva, a nekem állítólagosan folyósított gáláns összegekről beszélt az Igazgató Úr. Nem először és nem egyszer teljesen fals és valótlan adatok jelentek meg a Nemzeti Színház igazgatójának részéről azon összegekről, amelyeket a baleset kapcsán állítólagosan kaptam, kaptunk. Kényszerhelyzetbe kerültem, így el kell mondanom, hogy az egyértelműen maradandó fogyatékossággal (sajnos ennek megítéléséhez nem kell egy évet várni!) járó balesetem kapcsán milyen összegeket kaptam, és legfőképpen kitől” – írja a színész.

Felsorolja, kapott kétszer 701.100 forint gyorssegélyt a Nemzeti Színháztól, 765 850 forint támogatást a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól, 1 millió forint jogcím nélküli előleget a munkáltató felelősségbiztosítójától, 136 000 forintot a színház csoportos biztosításából, 780 000 forintot a Színházi Dolgozók Szakszervezetétől és az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettől, havi 130 000 forintos részletekben, és havi 271 700 forint, a felmondásáig összesen 1 901 900 forint táppénzt, amely viszont nem kártérítés.

Az, hogy a biztosítótól 2,4 milliós ajánlatot kapott volna, nem igaz, nagy legalábbis erről az ajánlatról nem tájékoztatták őt, sem a jogi képviselőit. 

„Egyébként én végig a munkáltatómmal szerettem volna kapcsolatban lenni, vele megegyezni, és nem a biztosítóval. Vidnyánszky Attila Igazgató Úr nyilatkozatában leszögezte, hogy jogi képviselőim a személyes megbeszélés során a teljes körű egyezségi ajánlat összegét megjelölték, arra ők ott, rögtön, a Nemzeti Színház nevében ellenajánlatot tettek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a jogi képviselőim ajánlatára sem ott, sem azóta konkrét, számszerű válasz nem érkezett” – szögezi le a színész.

Visszautasítja azt a sejtetést, amely szerint őt és Szász Júliát bármilyen politikai erők befolyásolnák: „A sérüléseimen túl az fájt a legjobban, hogy Igazgató Úr engem a saját balesetemért is felelőssé tett – noha ennek megítélése az igazságszolgáltatás és nem az ő feladata. A büntetőeljárásról eddig kevés szó esett, de mindenki figyelmébe ajánlom a Fővárosi Főügyészség közleményének ezen részeit: »A nyomozás adatai alapján az ügyészség szerint egyértelműen megállapítható, hogy a sértettek sérülésének oka az volt, hogy a színházi díszletelem az előadások biztonságos lebonyolítására nem volt alkalmas.« Illetve: »Az ügyészség nyomozati utasításokat adott arra nézve, illetve annak érdekében, hogy a vonatkozó foglalkozási szabályok és az azok betartásáért felelősök teljeskörűen tisztázásra kerüljenek. Ezek végrehajtása után lehet majd csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy pontosan mely szabályok megsértéséért, és kit, vagy kiket terhelhet a megalapozott gyanú.«”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.