Máthé Gabriella táncos-koreográfus, a társulat lelke ebben a darabban Bardóczy Ilka rúdtornász-artistával – aki a Glass Ben által alapított offline:ontheater társulat tagja is többek között – kooperált. A Watta Cirkuszról tudni kell, hogy helyspecifikus előadásokat készít, toronyra mászik, ipari létesítményekben pörög változó létszámban, vagy mint ebben az esetben, egy pincészet lakodalmas és színháztermében, a csárdáskirálynők és vőfélyek szellemei között mutatja be a női sors kifürkészhető útjait biztosító kötél nélkül. Amolyan happening, negyvenöt perces performanszféle volt ez, amitől eláll az ember lélegzete. Legalábbis tizenöt percig teljesen.
A rúdtornászról egy mezei néző nem tudja levenni a szemét, különösen nem két színházi előadás meg öt népzenei koncert között. Amikor egy acélmadonna fél kézzel mászik egy szál cérnának látszó tárgyon felfelé, aztán a szájában ronggyal, kezében a partnerével fél lábbal csúszik lefelé, ahhoz képest a palkonyai műemlék pincesor is csak egy futó kaland.
A két szereplő horizontális közjátékai egy porronggyal (ami néha konyharuha lesz vagy törülköző) már nem tettek hozzá ehhez túl sokat. A szándék szerinti színházi részét ennek az előadásnak nem sikerült maradéktalanul megszerkeszteni. Van kortárs táncbetét is, és vannak drámai szinkrontáncos jelenetek, amelyek a két nő kapcsolatáról igyekeznek érzékeltetni valamit, mégsem áll össze az egész. Minden megvan hozzá pedig, talán egy rendező kéne még. Meg zenészek, élőben, az előadáshoz komponált, esetleg azzal együtt születő zene, ami maga a dramaturgia.
Mokos Pincészet, Palkonya, augusztus 8.
