Színház

A Peer Gynt: elegy. Méghozzá nemcsak eltérő, hanem elütő elemek-vonulatok elegye, ezért aztán minden színházi nekiveselkedés a drámával való küzdelemmel kezdődik.

című új előadása nem a mesés Keletről mondja meg a tutit, inkább a párizsi kabarék éjszakai revüinek világába vezet. Ami a Bozsik-életmű sokszínűségét illeti, ez persze belefér: világhírű koreográfusok is rendeznek kifogástalan show-műsorokat.

A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép.

Március 5-én szabadult, másnap már a Hamletet próbálta a Nemzetiben. Stohl a börtönről, régi és új félelmeiről, és főleg és mindenekelőtt a színházról mesélt a Narancsnak.

A bábos moralitás a középkori Akárki-történet modern, groteszk adaptációja. Számadás és utazás; egy hely, amit sosem láthatsz, valaki, aki sosem leszel. A halálközeli élményt megélt Akárki útjának lehetünk részesei, a változás macskakövein követhetjük, miközben napjaink erkölcsi tételei válnak az illusztráció tárgyává.

Caragiale Farsang című műve tényleg "vérbő komédia", még ha a hideg is ráz engem ettől a fordulattól. A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház hozta el a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, Silviu Purcarete rendezésében.

A hétéves háború, a nagy francia forradalom és folyományai, két sorszámmal ellátott világháború, a gőzgép, a szénszálas izzólámpa és az iPad feltalálása, s ugyan ki tudná előszámlálni, hogy még mi minden más esett meg ama 267 esztendő során, amíg Händel egyik kitüntetett remekműve, a Herkules a londoni premiertől a magyarországi bemutatóig eljutott.

Ma véget ér a Nemzeti Színház egy korszaka. Hogyan jutottunk idáig? Tavalyi cikkünkben a kezdetektől tekintjük át, mi történt a Duna-parti épületben.

Alaposan meghúzva, ráadásul Jon Fosse átdolgozásában rendezte meg Rusznyák Gábor az Antigonét a Csiky Gergely Színház stúdiójában. Mai hangszerelésben szól az antik mese: mi lesz a felfordult világban zsigeri morális késztetéseinkkel és a külső parancsokkal? Melyiket szegjük meg, ha már szegni muszáj?

A Magyar Színház színésznője tíz évig az Új Színházban, előtte a Madáchban, az Arany János Színházban és a Bárkában, vendégként, szabadúszóként pedig rengeteg más helyen is játszott. Márciusi bemutatója, a Tháliában Ljudmila Ulickaja novellája alapján készült Rövid után beszélgettünk vele nagy indulatokról, szabadúszásról és kihagyott lehetőségekről.