Kétórás könnyed ujjgyakorlat, legalábbis a rendezést tekintve: Purcarete nem épít kemény gondolati alapzatot a szerelmi háromszögek és a belőlük adódó kavarodások köré, hanem hagyja folyni a sok színes kisember életanekdotáit, ami persze erős és tudatos rendezői döntés. A másik erős elem a díszlet: Dragos Buhagiar homokkal borította a játékteret. Ide, az üres színpadra tolat be oldalról egy kamion, melynek zárt teréből zenészek, színészek hordják le a nem túl sok holmit, melyekből legelőbb a borbélyüzlet jelzéseit állítják fel. Középen egy semmiből semmibe nyíló ajtó, amelyet akkor is kínosan pontosan használnak a játszók, amikor egyszerűbb lenne megkerülni, mert zsúfoltság támad a nyílásban. És a jelmezek is ezen a nyelven beszélnek: kombinéra felkapott bunda...
Az előadást kísérő feliratozás Parti Nagy Lajos fordítása-átirata - a közönség nevetése sokszor szól e szöveg poénjainak. Más esetben ez akár árthatna is a látottaknak - hiszen egy másik előadáshoz készült öntörvényű szövegről van szó -, itt azonban Parti Nagy kreativitása és humora találkozik Purcarete rendezésének fő irányával. Ezért aztán a nevetés a színészeknek is szól - a legnagyobb élményt a társulat okozta: megannyi perfekt alakítás, nagyszerű tehetségek botlanak egymásba a színpadon. Lenyűgöző a karbantartottság, a könnyedség, a fegyelem és az összjáték. A nagyszebeni társulat színészei - egytől egyig, ezért nincs névsor - nemcsak saját jelenlétre, saját poénra gyúrnak, hanem a másikéra is, ettől jobbak a jónál is. És persze a rendezőtől, aki tudja, hogyan kell mindezt érvényre juttatni - ajándék a közönségnek, az volt.
Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben; Nemzeti Színház, március 24.
