Színház

Caragiale Farsang

  • - ki -
  • 2012. április 19.

Színház

Caragiale Farsang című műve tényleg "vérbő komédia", még ha a hideg is ráz engem ettől a fordulattól. A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház hozta el a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, Silviu Purcarete rendezésében.

Kétórás könnyed ujjgyakorlat, legalábbis a rendezést tekintve: Purcarete nem épít kemény gondolati alapzatot a szerelmi háromszögek és a belőlük adódó kavarodások köré, hanem hagyja folyni a sok színes kisember életanekdotáit, ami persze erős és tudatos rendezői döntés. A másik erős elem a díszlet: Dragos Buhagiar homokkal borította a játékteret. Ide, az üres színpadra tolat be oldalról egy kamion, melynek zárt teréből zenészek, színészek hordják le a nem túl sok holmit, melyekből legelőbb a borbélyüzlet jelzéseit állítják fel. Középen egy semmiből semmibe nyíló ajtó, amelyet akkor is kínosan pontosan használnak a játszók, amikor egyszerűbb lenne megkerülni, mert zsúfoltság támad a nyílásban. És a jelmezek is ezen a nyelven beszélnek: kombinéra felkapott bunda...

Az előadást kísérő feliratozás Parti Nagy Lajos fordítása-átirata - a közönség nevetése sokszor szól e szöveg poénjainak. Más esetben ez akár árthatna is a látottaknak - hiszen egy másik előadáshoz készült öntörvényű szövegről van szó -, itt azonban Parti Nagy kreativitása és humora találkozik Purcarete rendezésének fő irányával. Ezért aztán a nevetés a színészeknek is szól - a legnagyobb élményt a társulat okozta: megannyi perfekt alakítás, nagyszerű tehetségek botlanak egymásba a színpadon. Lenyűgöző a karbantartottság, a könnyedség, a fegyelem és az összjáték. A nagyszebeni társulat színészei - egytől egyig, ezért nincs névsor - nemcsak saját jelenlétre, saját poénra gyúrnak, hanem a másikéra is, ettől jobbak a jónál is. És persze a rendezőtől, aki tudja, hogyan kell mindezt érvényre juttatni - ajándék a közönségnek, az volt.

Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben; Nemzeti Színház, március 24.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.