Színház

Akárki hivatása

Színház

A bábos moralitás a középkori Akárki-történet modern, groteszk adaptációja. Számadás és utazás; egy hely, amit sosem láthatsz, valaki, aki sosem leszel. A halálközeli élményt megélt Akárki útjának lehetünk részesei, a változás macskakövein követhetjük, miközben napjaink erkölcsi tételei válnak az illusztráció tárgyává.

A nem létező társulat különböző területekről érkező fiatal alkotói formakísérletnek szánt előadása kiaknázza a bábjáték számos lehetőségét, a nagyok - mint írják: Blattner Géza, A. Tóth Sándor, Moholy-Nagy László - bábjáték-esztétikájának újragondolása és meghosszabbítása révén az előadás bátran túlmutat a megszokott kliséken. Akárki sokszínű és ötletes megjelenítése leszámol a műfaj konvencióival, az ősdramaturgia globális világunk szemete közepette telítődik újnak sajnos nem mondható tartalommal. Az új forma ("képernyőváltós platformjáték") és az összművészeti megjelenítés (zene és szcenika) ötösre vizsgázott, de az unalomig ismételt és ezúttal újat nem nyújtó társadalomkritika na meg a léha textúra kevésnek bizonyult.

Jó látni, ahogy a különböző művészeti ágak kreativitásukban hatékonyan találkoznak a színpadon, anélkül, hogy a hangsúlyok eltolódnának. Makra Viktória, Erdei Gergő, Pestalics Benjámin, Szolár Tibor sokrétű szervező jelenléte és Kovács Tamás rendezői ritmus- és arányérzéke ezen az estén nagykorúvá tette a bábműfajt. A progresszív bábszínházi gondolkodáshoz pedig nekünk, nézőknek is érdemes lesz felnőnünk.

MU Színház, március 13.


Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.