Színház

Akárki hivatása

Színház

A bábos moralitás a középkori Akárki-történet modern, groteszk adaptációja. Számadás és utazás; egy hely, amit sosem láthatsz, valaki, aki sosem leszel. A halálközeli élményt megélt Akárki útjának lehetünk részesei, a változás macskakövein követhetjük, miközben napjaink erkölcsi tételei válnak az illusztráció tárgyává.

A nem létező társulat különböző területekről érkező fiatal alkotói formakísérletnek szánt előadása kiaknázza a bábjáték számos lehetőségét, a nagyok - mint írják: Blattner Géza, A. Tóth Sándor, Moholy-Nagy László - bábjáték-esztétikájának újragondolása és meghosszabbítása révén az előadás bátran túlmutat a megszokott kliséken. Akárki sokszínű és ötletes megjelenítése leszámol a műfaj konvencióival, az ősdramaturgia globális világunk szemete közepette telítődik újnak sajnos nem mondható tartalommal. Az új forma ("képernyőváltós platformjáték") és az összművészeti megjelenítés (zene és szcenika) ötösre vizsgázott, de az unalomig ismételt és ezúttal újat nem nyújtó társadalomkritika na meg a léha textúra kevésnek bizonyult.

Jó látni, ahogy a különböző művészeti ágak kreativitásukban hatékonyan találkoznak a színpadon, anélkül, hogy a hangsúlyok eltolódnának. Makra Viktória, Erdei Gergő, Pestalics Benjámin, Szolár Tibor sokrétű szervező jelenléte és Kovács Tamás rendezői ritmus- és arányérzéke ezen az estén nagykorúvá tette a bábműfajt. A progresszív bábszínházi gondolkodáshoz pedig nekünk, nézőknek is érdemes lesz felnőnünk.

MU Színház, március 13.


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.