tévésmaci - Robin Hód a cseh arisztokrácia ellen

  • .
  • 2007. február 1.

Trafik

Olyan friss, hogy még talán forró is. A Sztornó még ki sem kopott egészen a mozikból, a lusták máris nézhetik a fotelból.
Valami ilyesmit írt róla a helybéli lágyszívű kritikus (ahelyett, hogy öklének buzogányával helyezte volna az egyetemes műtörténetbe az érdemdús darabot): ez egy rémálom. Holott nagyon is valóságos keretek között játszódik. Egy negyvenes évei elején járó középiskolai történelemtanárnak nehézségei támadnak az adóhivatallal, holmi útelszámolás kapcsán. E nehézségek, bár kétségkívül pimfnek látszanak, mégis rosszindulatúnak bizonyulnak, egészen a teljes összeomlásig. Az "egy csapásra bedől minden" gyakorta megénekelt filmes szám, nyilván nehéz megtalálni hozzá az alig használt formát. Itt valóságos a város, valóságos az asztal, a szék, a lakás, amit el kéne végre cserélni, a munkahely. Megszólalásig valóságosnak tűnnek a szereplők, pont a megszólalásig. Asszony, gyerekek, anyós, após, kollégák. Ám ha egyszer kinyitják a szájukat..., rögtön olyat mutatnak, amit csak valami kabarétréfa-szerűen horrorisztikus álomban várna az ember.

Pénteken (2-án) olyan korán kelünk, hogy az voltaképpen még a múlt hét: a Spektrumon fél hét után öt perccel indul a Verne-expedíció! Amiről mindjárt a heti találós kérdés jut az eszembe: ki járt Triesztben? Sándor vagy Mátyás? És ivott-e a Colonel Rios utcában fekete színű vörösbort? És akkor essünk is túl a kötelező gyakorlatok mindegyikén! Heti címünk (azon túl, hogy Zrínyi utca 7.): Toto diabolicus (Filmmúzeum; 17.30). Nyolckor a Dunán a mondott baráti Sztornó, figyeljék a csókát, aki panelt venne! Na, pont ő dicsérte nekem az m1-en 23.50-kor kezdődő Visconti-áriázást, az Elátkozottakat, fene a gusztusát! Aki a folyamatos tévézés híve, az azonnal tegyen félre háromszáz forintot vizitdíjra, bár az is igaz, hogy az (egy lapon) említett két opus közé simán be tudja suszterolni a Filmmúzeumon 22.05-kor kezdődő Londoni randevú harmincadszori megtekintését (tudják, amikor a vonaton eltűnik a nyanya).

Szombaton a leguánom nem utálom, inkább szeretem. Szemben például a Tanú c. filmmel, amit du. ötkor nyomat a Filmmúzeum. Csipázom ezt az országot eléggé: két Kádár-apológiából lett itt nagy nemzeti mű, dicsérendő erős eszünket, ebből a Tanúból meg az István, a királyból. Felőlem! Kádár, a karaj! Én minden Jane Austen-adaptációt megnézek, így az Emma se nagyon fog megkottyanni (m1; 20.10), legfeljebb kilenckor átkapcsolok a Dunára, mert a jó Jane-nél viszonylag kevés a csoportos BKV-ellenőr (Kontroll). De van néhány rossz szavam a cseh újhullám veteránkájának 1983-as rettenetéről is: úgy véljük, Vera Chytilová alapjáraton is gázos, de az Egy faun megkésett délutánja még tőle is nagyon ciki (Filmmúzeum; 20.00).

Vasárnap estig érdemes beosztani a kirántott húst, mert csak akkor ülünk a tévé elé (ha elfogy). Kilenc előtt tíz perccel a Spektrumon: Bízd a hódokra! Mit, könyörgöm? A tévézést? Fél tíz után öt perccel az m1-en kényszeres jófejeskedés Békásmegyeren (Tesó). Tíz tízkor pedig az m2-n a frissen dekorált (Golden Globe vagy fordítva) I–árritu rendező korábbi moltotré nekibuzdulása, a 21 gramm - merő promó a Bábelnek, mi más. Éjfélkor indul azonban útjára az igazi kín: a tv2-n A bőség földje - valami 2005-ös Wenders, azt hiszik, ismerem?

Hétfőn este az m2-n kilenc után öt perccel Az ötödik pecsét. Itt azt szoktuk mondogatni, hogy inkább olvassanak, mint filmeket nézzenek. Minket se az eszünkért szeressenek!

Kedden nyolckor a Dunán A szurámi vár legendája, 1986-os grúz izé. Mit gondolnak, ki csinálta? Az, az, a híres gézengrúz!

Szerdán a híres panelvásárló másik kedvence (nagy hete van neki), az m1-en este nyolc negyvenkor Maigret: A kelepce - ezúttal egy szinte új (2005-ös) olasz feldolgozásban, ilyet még úgyse sokat láttunk. De előtte jóval, már délután (15.35; m2) A kékvércse (ugye, a címben jelölt szomszéd arisztokrata). 0.20-kor az m1-en Titkos szavazás: iráni.

Csütörtökön már annyira tele lesz a sütőtököm a tévézéssel, hogy inkább lemegyek a hódba.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.