tévésmaci - Robin Hód a cseh arisztokrácia ellen

  • .
  • 2007. február 1.

Trafik

Olyan friss, hogy még talán forró is. A Sztornó még ki sem kopott egészen a mozikból, a lusták máris nézhetik a fotelból.
Valami ilyesmit írt róla a helybéli lágyszívű kritikus (ahelyett, hogy öklének buzogányával helyezte volna az egyetemes műtörténetbe az érdemdús darabot): ez egy rémálom. Holott nagyon is valóságos keretek között játszódik. Egy negyvenes évei elején járó középiskolai történelemtanárnak nehézségei támadnak az adóhivatallal, holmi útelszámolás kapcsán. E nehézségek, bár kétségkívül pimfnek látszanak, mégis rosszindulatúnak bizonyulnak, egészen a teljes összeomlásig. Az "egy csapásra bedől minden" gyakorta megénekelt filmes szám, nyilván nehéz megtalálni hozzá az alig használt formát. Itt valóságos a város, valóságos az asztal, a szék, a lakás, amit el kéne végre cserélni, a munkahely. Megszólalásig valóságosnak tűnnek a szereplők, pont a megszólalásig. Asszony, gyerekek, anyós, após, kollégák. Ám ha egyszer kinyitják a szájukat..., rögtön olyat mutatnak, amit csak valami kabarétréfa-szerűen horrorisztikus álomban várna az ember.

Pénteken (2-án) olyan korán kelünk, hogy az voltaképpen még a múlt hét: a Spektrumon fél hét után öt perccel indul a Verne-expedíció! Amiről mindjárt a heti találós kérdés jut az eszembe: ki járt Triesztben? Sándor vagy Mátyás? És ivott-e a Colonel Rios utcában fekete színű vörösbort? És akkor essünk is túl a kötelező gyakorlatok mindegyikén! Heti címünk (azon túl, hogy Zrínyi utca 7.): Toto diabolicus (Filmmúzeum; 17.30). Nyolckor a Dunán a mondott baráti Sztornó, figyeljék a csókát, aki panelt venne! Na, pont ő dicsérte nekem az m1-en 23.50-kor kezdődő Visconti-áriázást, az Elátkozottakat, fene a gusztusát! Aki a folyamatos tévézés híve, az azonnal tegyen félre háromszáz forintot vizitdíjra, bár az is igaz, hogy az (egy lapon) említett két opus közé simán be tudja suszterolni a Filmmúzeumon 22.05-kor kezdődő Londoni randevú harmincadszori megtekintését (tudják, amikor a vonaton eltűnik a nyanya).

Szombaton a leguánom nem utálom, inkább szeretem. Szemben például a Tanú c. filmmel, amit du. ötkor nyomat a Filmmúzeum. Csipázom ezt az országot eléggé: két Kádár-apológiából lett itt nagy nemzeti mű, dicsérendő erős eszünket, ebből a Tanúból meg az István, a királyból. Felőlem! Kádár, a karaj! Én minden Jane Austen-adaptációt megnézek, így az Emma se nagyon fog megkottyanni (m1; 20.10), legfeljebb kilenckor átkapcsolok a Dunára, mert a jó Jane-nél viszonylag kevés a csoportos BKV-ellenőr (Kontroll). De van néhány rossz szavam a cseh újhullám veteránkájának 1983-as rettenetéről is: úgy véljük, Vera Chytilová alapjáraton is gázos, de az Egy faun megkésett délutánja még tőle is nagyon ciki (Filmmúzeum; 20.00).

Vasárnap estig érdemes beosztani a kirántott húst, mert csak akkor ülünk a tévé elé (ha elfogy). Kilenc előtt tíz perccel a Spektrumon: Bízd a hódokra! Mit, könyörgöm? A tévézést? Fél tíz után öt perccel az m1-en kényszeres jófejeskedés Békásmegyeren (Tesó). Tíz tízkor pedig az m2-n a frissen dekorált (Golden Globe vagy fordítva) I–árritu rendező korábbi moltotré nekibuzdulása, a 21 gramm - merő promó a Bábelnek, mi más. Éjfélkor indul azonban útjára az igazi kín: a tv2-n A bőség földje - valami 2005-ös Wenders, azt hiszik, ismerem?

Hétfőn este az m2-n kilenc után öt perccel Az ötödik pecsét. Itt azt szoktuk mondogatni, hogy inkább olvassanak, mint filmeket nézzenek. Minket se az eszünkért szeressenek!

Kedden nyolckor a Dunán A szurámi vár legendája, 1986-os grúz izé. Mit gondolnak, ki csinálta? Az, az, a híres gézengrúz!

Szerdán a híres panelvásárló másik kedvence (nagy hete van neki), az m1-en este nyolc negyvenkor Maigret: A kelepce - ezúttal egy szinte új (2005-ös) olasz feldolgozásban, ilyet még úgyse sokat láttunk. De előtte jóval, már délután (15.35; m2) A kékvércse (ugye, a címben jelölt szomszéd arisztokrata). 0.20-kor az m1-en Titkos szavazás: iráni.

Csütörtökön már annyira tele lesz a sütőtököm a tévézéssel, hogy inkább lemegyek a hódba.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.