Gyakran éri a magyar gasztronómiát az a vád, hogy alig követi a nemzetközi trendeket. A konfitálás viszont a ritka kivételek közé sorolható. Ez pedig nem más, mint egy régi konzerválási módszer. A szó maga a francia "confire" igéből származik, s azt jelenti: tartósítani. Többnyire húsokra értendő - a konfitált kacsa- vagy libacomb a leghíresebb a nagyvilágban (délnyugatfrancia specialitásként van számon tartva), de használják császárhúsra, zúzára, lazacra, homárhúsra, zöldségekre is. Talán picit el is szaladt a ló, némely helyen lassan már mindent ezzel a jelzővel illetnek a retektől a csokoládéig, akkor is, ha valójában semmi köze az eredeti technológiához. Ha az alapanyag alacsony hőfokon, hosszú ideig, lassan süldögél a saját vagy hozzáadott zsiradékában (pl. kacsazsír vagy olívaolaj), nos, az egyrészről gazdag, tartalmas ízt, omlós állagot, másrészről hosszabb eltarthatóságot eredményez. Nem csoda hát, hogy népszerű az éttermi konyhákon is: praktikus, és még közepes minőségű alapanyagból is értékelhető végeredményt ígér. Különösebben drága felszerelést nem igényel, ráadásul hazai viszonylatban is van hagyománya, hiszen falun a zsírban eltett sült hús napi praxis.
Az így készített fokhagyma is remek. Gyakran előfordul, hogy húsok vagy netán zsírjában sült (vagyis konfitált) libamáj készítése során a kiegészítőként szereplő édesre, olvadósra sült fokhagyma hamarabb elfogy, mint maga a főszereplő.
KonÞtált fokhagyma
Hozzávalók:
Kb. 30 gerezd fokhagyma (3-4 fej)
15 dkg libazsír vagy olívaolaj
Jó minőségű (lehetőleg magyar, az ízesebb), ép, feszes fokhagymát vegyünk. Válasszuk szét gerezdjeire. Pucoljuk meg, külső, száraz héját távolítsuk el. Tegyük egy kis lábasba, és öntsük fel annyi olívaolajjal (vagy felolvasztott libazsírral), hogy teljesen elfedje, a gerezdek egyáltalán ne kandikáljanak ki. Alacsony lángon, fedő alatt, kb. 30-40 percig süssük úgy, hogy az olaj/zsír épp csak halkan gyöngyözzön. Töltsük tiszta üvegbe (amibe ízlés szerint tehetünk egy kis ág kakukkfüvet, egész borsszemet, babérlevelet vagy őrölt pirospaprikát). Hűtőben tároljuk néhány napig.
Kiváló például pürésítve - kevés ecettel, olívaolajjal keverve - saláták vagy sült zöldségek önteteként; vékony szelet füstölt sonkába tekerve; petrezselymes tepsis krumpli között; sült csirke mellett; vajjal, tejszínnel, szerecsendióval készített krumplipürébe keverve; padlizsánkrémen vagy egyszerűen, pirospaprikával, sóval megszórt zsíros kenyéren.
A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com
