csontzene - A vendégűző komponista

  • .
  • 2007. április 26.

Trafik

Amint vélhető volt, a fizetőpincér nem hitelezett, ezért a Brunello elmaradt, és a Zenegyűlölőnek be kellett érnie egy 2003-as Rosso di Montalcinóval - persze soha rosszabbat!

Amint vélhető volt, a fizetőpincér nem hitelezett, ezért a Brunello elmaradt, és a Zenegyűlölőnek be kellett érnie egy 2003-as Rosso di Montalcinóval - persze soha rosszabbat! Arra mindenesetre elég volt, hogy fogyasztása közben elgondolkodjon, vajon nem járt volna-e jobban a világ, ha egyeseket sikerül lebeszélni arról, hogy a zene művészetére adják fejüket? Noha e héten, hála istennek, nem játsszák műveit, Hector Berliozzal (képünkön) talán szerencsésebbek lettünk volna, ha megszíveli édes anyukája könnyeit, és parírozik a szegény asszonynak. Aki, megtudván fia szándékát, hogy Párizsba megy zeneszerzőnek, a következő szavakra fakadt: "Hector, ne átalkodjék meg őrületében! Lássa, térdeihez vetem magam, én, az anyja, és alázatosan esedezem, mondjon le róla!" Mire a fiú: "Édes Istenem, anyám, engedje meg, hogy felemeljem, nem bíromÉ elviselni ezt a látványtÉ" Az anya: "Nem, maradok! (Némi szünet után) Visszautasítod, te szerencsétlen, végignézted, amint anyád a lábaidnál hevert, s meg sem hatódtál. Hát jó! Eredj! Henteregj csak Párizs mocskában, becstelenítsd meg nevedet! Nem vagy a fiam! Légy átkozott!" A sajátszerű jelenetet Hector írja le emlékirataiban, mely a 19. század egyik legmulatságosabb, legeszelősebb memoárja - vajh nem írónak kellett volna állnia A vérző apáca című, szerencsére töredékben maradt opera költőjének?!

Berlioz mindenesetre elég jó, bár kissé szélsőséges ízléssel bírt, mert Mozartot imádta ugyan, ám Rossinit megvetette ("dallamcinikus", mondta rá igaztalanul, ámde tagadhatatlanul elmésen). E két mester műveit hallhatjuk Gérard Korsten vezényletével a Fesztiválzenekar előadásában (Zeneakadémia, 27-én és 28-án, 19.45-kor), és még Berlioz sem fog lebeszélni Rossiniról.

Aki még a Kádár-szisztémában fogyasztotta el első borait és találkozott először a fizetőpincérrel, az bizonyára rettentő emlékei közt őrzi, hogy zárórakor (lásd még: Torschlusspanik) a hangászkar menetrendszerűen a Rákóczi-indulót húzta a zenés vendéglátó-ipari egységekben. És ki komponálta ezt a vendégűző kutyakopogóst?! Na, ennyit mára Berliozról.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.