csontzene - A vendégűző komponista

  • .
  • 2007. április 26.

Trafik

Amint vélhető volt, a fizetőpincér nem hitelezett, ezért a Brunello elmaradt, és a Zenegyűlölőnek be kellett érnie egy 2003-as Rosso di Montalcinóval - persze soha rosszabbat!

Amint vélhető volt, a fizetőpincér nem hitelezett, ezért a Brunello elmaradt, és a Zenegyűlölőnek be kellett érnie egy 2003-as Rosso di Montalcinóval - persze soha rosszabbat! Arra mindenesetre elég volt, hogy fogyasztása közben elgondolkodjon, vajon nem járt volna-e jobban a világ, ha egyeseket sikerül lebeszélni arról, hogy a zene művészetére adják fejüket? Noha e héten, hála istennek, nem játsszák műveit, Hector Berliozzal (képünkön) talán szerencsésebbek lettünk volna, ha megszíveli édes anyukája könnyeit, és parírozik a szegény asszonynak. Aki, megtudván fia szándékát, hogy Párizsba megy zeneszerzőnek, a következő szavakra fakadt: "Hector, ne átalkodjék meg őrületében! Lássa, térdeihez vetem magam, én, az anyja, és alázatosan esedezem, mondjon le róla!" Mire a fiú: "Édes Istenem, anyám, engedje meg, hogy felemeljem, nem bíromÉ elviselni ezt a látványtÉ" Az anya: "Nem, maradok! (Némi szünet után) Visszautasítod, te szerencsétlen, végignézted, amint anyád a lábaidnál hevert, s meg sem hatódtál. Hát jó! Eredj! Henteregj csak Párizs mocskában, becstelenítsd meg nevedet! Nem vagy a fiam! Légy átkozott!" A sajátszerű jelenetet Hector írja le emlékirataiban, mely a 19. század egyik legmulatságosabb, legeszelősebb memoárja - vajh nem írónak kellett volna állnia A vérző apáca című, szerencsére töredékben maradt opera költőjének?!

Berlioz mindenesetre elég jó, bár kissé szélsőséges ízléssel bírt, mert Mozartot imádta ugyan, ám Rossinit megvetette ("dallamcinikus", mondta rá igaztalanul, ámde tagadhatatlanul elmésen). E két mester műveit hallhatjuk Gérard Korsten vezényletével a Fesztiválzenekar előadásában (Zeneakadémia, 27-én és 28-án, 19.45-kor), és még Berlioz sem fog lebeszélni Rossiniról.

Aki még a Kádár-szisztémában fogyasztotta el első borait és találkozott először a fizetőpincérrel, az bizonyára rettentő emlékei közt őrzi, hogy zárórakor (lásd még: Torschlusspanik) a hangászkar menetrendszerűen a Rákóczi-indulót húzta a zenés vendéglátó-ipari egységekben. És ki komponálta ezt a vendégűző kutyakopogóst?! Na, ennyit mára Berliozról.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.