csontzene - Az egyik kocsmából a másik kocsmába

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Trafik

Ha kocsmában vagy kávéházban akarta múlatni a drága időt, Beethovennek szerencséjére nem kellett az asszonykájától egy kis kimenőt kérni, mivel nem volt felesége, és idősödő korában termékenyen élte azt a teljesen magányos, családtól, barátoktól, szeretőktől, egyáltalán majdnem minden emberi kapcsolattól mentes életformát, mely a szellem embereihez egyedül méltó: solo, solissimo, ahogy Péterfy Jenő mondta önmagáról. És most senki ne jöjjön azzal, hogy Péterfy főbe puffantotta magát, Beethoven meg a végére szinte teljesen megőrült.
Ha ugyanis ez az ára, akkor ezt is gondolkodás nélkül meg kell fizetni.

Ám Ludwigunk "A Hattyúhoz" címzett bejzliben olykor még akkor is fizetési szándékkal zaklatta a Fizetőpincért, amikor semmit sem fogyasztott, ki tudja, talán éppen a Missa solemnis "Et vitam venturi" szakaszán gondolkozott. Az esetet a jeles zenetudós, Theodor von Frimmel írja le a Neues Beethoven-Jahrbuch 1924-1930-as kötetében, melyre a Zenegyűlölő Beethoven unokaöccse tettei után szimatoló kutatásai közben bukkant véletlenül, és amely a sokatmondó, "Beethoven, a bécsi vendéglőjáró" címet viseli. Ebben aztán német alapossággal tárul fel a Mester változatos ital- és ételfogyasztásának minden mozzanata, és első életrajzírója, Anton Schindler mindhiába bizonygatja, hogy "a Mi Mesterünk" csak olykor, mintegy csupán az étel mellé konzumált egy-egy pohár sört, netán bort, a tények ellene mondanak ennek - Beethoven kocsmahuszár volt, nincs ezen mit tépelődni. Na, de a megfeszített és szakadatlan munka után (nem győzzük ismételgetni az utolsó évtized termését: Missa solemnis, 9. szimfónia, az 5 utolsó vonósnégyes, az 5 utolsó zongoraszonáta, Diabelli-variációk) miért is ne járt volna éttermekbe, kávéházakba az a tök süket férfiú, akinek rendes otthona nem volt, tévéje és asszonykája még kevésbé, legfeljebb kurvája olykor, de ahhoz is el kellett menni hazulról. Így aztán elment a "Vademberbe", onnan a "Fekete Tevéhez", a "Hattyú" sem maradt ki, az "Aranykörte" is hívogatta, nem is szólva a "Barna Szarvasról". De legyen ennyi elég, hadd maradjon valami a jövő hétre is!

Állandóan játszott alkotásaiból a Hegedűversenyre kerül a sor a héten, a világ egyik legjelentősebb nyírettyűse, Vadim Repin játssza, Kocsis Zoltán dirigálásával a Nemzeti Filharmonikusok kíséri (MűPa, szeptember 25.). És bár időben már nem tartozik ide, hadd hívjuk itt fel a figyelmet a másnapi koncertjükre, melyen Kocsisunk maga elé rántja a zongoráját; szonátaestjén a két zseni, Bartók és Brahms művei mellett Beethoventől a "Kreutzer"-szonátát viszi színre - feltehetően az évad egyik legjelentősebb kamaraestje lesz (Zeneakadémia, szeptember 26.).

Végül még egy baráti ajánlat: a fiatal zongoraművésznő, Marczi Mariann (képünkön) most tartja DLA-koncertjét (Zeneakadémia, szeptember 22. 16.00), ahol ugyan Beethoven nem lesz, de lesz Haydn, Debussy, Liszt, és lesz feltehetően jó hangulat, noha bort a színpadon aligha árusítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.