csontzene - Az egyik kocsmából a másik kocsmába

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Trafik

Ha kocsmában vagy kávéházban akarta múlatni a drága időt, Beethovennek szerencséjére nem kellett az asszonykájától egy kis kimenőt kérni, mivel nem volt felesége, és idősödő korában termékenyen élte azt a teljesen magányos, családtól, barátoktól, szeretőktől, egyáltalán majdnem minden emberi kapcsolattól mentes életformát, mely a szellem embereihez egyedül méltó: solo, solissimo, ahogy Péterfy Jenő mondta önmagáról. És most senki ne jöjjön azzal, hogy Péterfy főbe puffantotta magát, Beethoven meg a végére szinte teljesen megőrült.
Ha ugyanis ez az ára, akkor ezt is gondolkodás nélkül meg kell fizetni.

Ám Ludwigunk "A Hattyúhoz" címzett bejzliben olykor még akkor is fizetési szándékkal zaklatta a Fizetőpincért, amikor semmit sem fogyasztott, ki tudja, talán éppen a Missa solemnis "Et vitam venturi" szakaszán gondolkozott. Az esetet a jeles zenetudós, Theodor von Frimmel írja le a Neues Beethoven-Jahrbuch 1924-1930-as kötetében, melyre a Zenegyűlölő Beethoven unokaöccse tettei után szimatoló kutatásai közben bukkant véletlenül, és amely a sokatmondó, "Beethoven, a bécsi vendéglőjáró" címet viseli. Ebben aztán német alapossággal tárul fel a Mester változatos ital- és ételfogyasztásának minden mozzanata, és első életrajzírója, Anton Schindler mindhiába bizonygatja, hogy "a Mi Mesterünk" csak olykor, mintegy csupán az étel mellé konzumált egy-egy pohár sört, netán bort, a tények ellene mondanak ennek - Beethoven kocsmahuszár volt, nincs ezen mit tépelődni. Na, de a megfeszített és szakadatlan munka után (nem győzzük ismételgetni az utolsó évtized termését: Missa solemnis, 9. szimfónia, az 5 utolsó vonósnégyes, az 5 utolsó zongoraszonáta, Diabelli-variációk) miért is ne járt volna éttermekbe, kávéházakba az a tök süket férfiú, akinek rendes otthona nem volt, tévéje és asszonykája még kevésbé, legfeljebb kurvája olykor, de ahhoz is el kellett menni hazulról. Így aztán elment a "Vademberbe", onnan a "Fekete Tevéhez", a "Hattyú" sem maradt ki, az "Aranykörte" is hívogatta, nem is szólva a "Barna Szarvasról". De legyen ennyi elég, hadd maradjon valami a jövő hétre is!

Állandóan játszott alkotásaiból a Hegedűversenyre kerül a sor a héten, a világ egyik legjelentősebb nyírettyűse, Vadim Repin játssza, Kocsis Zoltán dirigálásával a Nemzeti Filharmonikusok kíséri (MűPa, szeptember 25.). És bár időben már nem tartozik ide, hadd hívjuk itt fel a figyelmet a másnapi koncertjükre, melyen Kocsisunk maga elé rántja a zongoráját; szonátaestjén a két zseni, Bartók és Brahms művei mellett Beethoventől a "Kreutzer"-szonátát viszi színre - feltehetően az évad egyik legjelentősebb kamaraestje lesz (Zeneakadémia, szeptember 26.).

Végül még egy baráti ajánlat: a fiatal zongoraművésznő, Marczi Mariann (képünkön) most tartja DLA-koncertjét (Zeneakadémia, szeptember 22. 16.00), ahol ugyan Beethoven nem lesz, de lesz Haydn, Debussy, Liszt, és lesz feltehetően jó hangulat, noha bort a színpadon aligha árusítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.