csontzene - Az egyik kocsmából a másik kocsmába

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Trafik

Ha kocsmában vagy kávéházban akarta múlatni a drága időt, Beethovennek szerencséjére nem kellett az asszonykájától egy kis kimenőt kérni, mivel nem volt felesége, és idősödő korában termékenyen élte azt a teljesen magányos, családtól, barátoktól, szeretőktől, egyáltalán majdnem minden emberi kapcsolattól mentes életformát, mely a szellem embereihez egyedül méltó: solo, solissimo, ahogy Péterfy Jenő mondta önmagáról. És most senki ne jöjjön azzal, hogy Péterfy főbe puffantotta magát, Beethoven meg a végére szinte teljesen megőrült.
Ha ugyanis ez az ára, akkor ezt is gondolkodás nélkül meg kell fizetni.

Ám Ludwigunk "A Hattyúhoz" címzett bejzliben olykor még akkor is fizetési szándékkal zaklatta a Fizetőpincért, amikor semmit sem fogyasztott, ki tudja, talán éppen a Missa solemnis "Et vitam venturi" szakaszán gondolkozott. Az esetet a jeles zenetudós, Theodor von Frimmel írja le a Neues Beethoven-Jahrbuch 1924-1930-as kötetében, melyre a Zenegyűlölő Beethoven unokaöccse tettei után szimatoló kutatásai közben bukkant véletlenül, és amely a sokatmondó, "Beethoven, a bécsi vendéglőjáró" címet viseli. Ebben aztán német alapossággal tárul fel a Mester változatos ital- és ételfogyasztásának minden mozzanata, és első életrajzírója, Anton Schindler mindhiába bizonygatja, hogy "a Mi Mesterünk" csak olykor, mintegy csupán az étel mellé konzumált egy-egy pohár sört, netán bort, a tények ellene mondanak ennek - Beethoven kocsmahuszár volt, nincs ezen mit tépelődni. Na, de a megfeszített és szakadatlan munka után (nem győzzük ismételgetni az utolsó évtized termését: Missa solemnis, 9. szimfónia, az 5 utolsó vonósnégyes, az 5 utolsó zongoraszonáta, Diabelli-variációk) miért is ne járt volna éttermekbe, kávéházakba az a tök süket férfiú, akinek rendes otthona nem volt, tévéje és asszonykája még kevésbé, legfeljebb kurvája olykor, de ahhoz is el kellett menni hazulról. Így aztán elment a "Vademberbe", onnan a "Fekete Tevéhez", a "Hattyú" sem maradt ki, az "Aranykörte" is hívogatta, nem is szólva a "Barna Szarvasról". De legyen ennyi elég, hadd maradjon valami a jövő hétre is!

Állandóan játszott alkotásaiból a Hegedűversenyre kerül a sor a héten, a világ egyik legjelentősebb nyírettyűse, Vadim Repin játssza, Kocsis Zoltán dirigálásával a Nemzeti Filharmonikusok kíséri (MűPa, szeptember 25.). És bár időben már nem tartozik ide, hadd hívjuk itt fel a figyelmet a másnapi koncertjükre, melyen Kocsisunk maga elé rántja a zongoráját; szonátaestjén a két zseni, Bartók és Brahms művei mellett Beethoventől a "Kreutzer"-szonátát viszi színre - feltehetően az évad egyik legjelentősebb kamaraestje lesz (Zeneakadémia, szeptember 26.).

Végül még egy baráti ajánlat: a fiatal zongoraművésznő, Marczi Mariann (képünkön) most tartja DLA-koncertjét (Zeneakadémia, szeptember 22. 16.00), ahol ugyan Beethoven nem lesz, de lesz Haydn, Debussy, Liszt, és lesz feltehetően jó hangulat, noha bort a színpadon aligha árusítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.