csontzene - Az egyik kocsmából a másik kocsmába

  • .
  • 2008. szeptember 18.

Trafik

Ha kocsmában vagy kávéházban akarta múlatni a drága időt, Beethovennek szerencséjére nem kellett az asszonykájától egy kis kimenőt kérni, mivel nem volt felesége, és idősödő korában termékenyen élte azt a teljesen magányos, családtól, barátoktól, szeretőktől, egyáltalán majdnem minden emberi kapcsolattól mentes életformát, mely a szellem embereihez egyedül méltó: solo, solissimo, ahogy Péterfy Jenő mondta önmagáról. És most senki ne jöjjön azzal, hogy Péterfy főbe puffantotta magát, Beethoven meg a végére szinte teljesen megőrült.
Ha ugyanis ez az ára, akkor ezt is gondolkodás nélkül meg kell fizetni.

Ám Ludwigunk "A Hattyúhoz" címzett bejzliben olykor még akkor is fizetési szándékkal zaklatta a Fizetőpincért, amikor semmit sem fogyasztott, ki tudja, talán éppen a Missa solemnis "Et vitam venturi" szakaszán gondolkozott. Az esetet a jeles zenetudós, Theodor von Frimmel írja le a Neues Beethoven-Jahrbuch 1924-1930-as kötetében, melyre a Zenegyűlölő Beethoven unokaöccse tettei után szimatoló kutatásai közben bukkant véletlenül, és amely a sokatmondó, "Beethoven, a bécsi vendéglőjáró" címet viseli. Ebben aztán német alapossággal tárul fel a Mester változatos ital- és ételfogyasztásának minden mozzanata, és első életrajzírója, Anton Schindler mindhiába bizonygatja, hogy "a Mi Mesterünk" csak olykor, mintegy csupán az étel mellé konzumált egy-egy pohár sört, netán bort, a tények ellene mondanak ennek - Beethoven kocsmahuszár volt, nincs ezen mit tépelődni. Na, de a megfeszített és szakadatlan munka után (nem győzzük ismételgetni az utolsó évtized termését: Missa solemnis, 9. szimfónia, az 5 utolsó vonósnégyes, az 5 utolsó zongoraszonáta, Diabelli-variációk) miért is ne járt volna éttermekbe, kávéházakba az a tök süket férfiú, akinek rendes otthona nem volt, tévéje és asszonykája még kevésbé, legfeljebb kurvája olykor, de ahhoz is el kellett menni hazulról. Így aztán elment a "Vademberbe", onnan a "Fekete Tevéhez", a "Hattyú" sem maradt ki, az "Aranykörte" is hívogatta, nem is szólva a "Barna Szarvasról". De legyen ennyi elég, hadd maradjon valami a jövő hétre is!

Állandóan játszott alkotásaiból a Hegedűversenyre kerül a sor a héten, a világ egyik legjelentősebb nyírettyűse, Vadim Repin játssza, Kocsis Zoltán dirigálásával a Nemzeti Filharmonikusok kíséri (MűPa, szeptember 25.). És bár időben már nem tartozik ide, hadd hívjuk itt fel a figyelmet a másnapi koncertjükre, melyen Kocsisunk maga elé rántja a zongoráját; szonátaestjén a két zseni, Bartók és Brahms művei mellett Beethoventől a "Kreutzer"-szonátát viszi színre - feltehetően az évad egyik legjelentősebb kamaraestje lesz (Zeneakadémia, szeptember 26.).

Végül még egy baráti ajánlat: a fiatal zongoraművésznő, Marczi Mariann (képünkön) most tartja DLA-koncertjét (Zeneakadémia, szeptember 22. 16.00), ahol ugyan Beethoven nem lesz, de lesz Haydn, Debussy, Liszt, és lesz feltehetően jó hangulat, noha bort a színpadon aligha árusítanak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.