csontzene - Goethe és a csodagyerek

  • .
  • 2007. október 11.

Trafik

A tavaly nálunk járt Vagyim Repin után egy újabb Vagyim nevű csodahegedűs, mégpedig Gluzman lép pódiumra, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretével eljátssza Beethoven Hegedűversenyét (MűPa, október 12-én). Szünet után az ifjú Mendelssohn nagyszerű műve, az Oktett hangzik el.

Bár a harmadik, scherzo tételt maga a komponista hangszerelte át teljes vonószenekarra, az egész mű nagyzenekari előadása vitatható vállalkozás, hiszen éppen a kamarazene és a szimfónia közti finom átmenetet öli ki a darabból. Na de majd meghalljuk.

Mendelssohn valódi csodagyerek volt, pelyhedző állal írta első remekeit (a Szentivánéji álom nyitányát tizenhét évesen), és a zsidó emancipáció egyik élharcosának tekinthető bankárcsaládja révén (ne feledjük, a nagy filozófus, Lessing barátja, Moses Mendelssohn a zeneszerző nagyapja volt) már legkorábban arra törekedett, hogy megtalálja a kapcsolatot kora szellemfejedelmeivel. 1821-ben, azaz tizenkét évesen látogatta meg Mendelssohn először Goethét, hogy aztán 1825-ben visszatérjen, és heteket töltsön a titkos tanácsos házában; 1830-ig összesen ötször kereste fel az agguló Zeuszt. Goethét lenyűgözte a külsőleg is elbűvölő kamasz, egy levelében így emlékszik a tőle kapott zenetörténeti leckékre: "Ugyan ki érthet meg bármilyen jelenséget, ha az nincsen alaposan beágyazva a saját fejlődésének menetébe egészen napjainkig? A legtöbbet az jelentette számomra, hogy Felix készségesen bemutatta ezt a haladást: Bach korával kezdte, majd Haydnt, Mozartot és Gluckot keltette életre, elmagyarázta az újabb korok nagy mestereinek technikáját, és végül saját kompozícióival zárta a sort." Kétségtelen, hogy Goethe és Mendelssohn a 35. Gozzi-féle drámai helyzetben leledzett ekkor, melynek neve "egymásra találás". A öregfiú sírt, amikor Felix bejelentette, hogy el kell utaznia - tényleg megkapó jelenet lehetett. És aligha teljesen kalandos feltételezés, hogy a Faust második részében fellépő Euphorion, a Faust és Heléna házasságából született csodagyerek alakját (a közismerten alapmodellként szolgáló Byron mellett) talán a kamasz Felix is ihlette. "Mily szilaj! Mily fékeveszett! Nincs remény, hogy abbahagyja" - kiáltanak az aggódó szülők Kálnoky László fordításában, és a vakmerő Euphorion féktelenül egyre magasabbra hág; valódi istenek kedvence. A 30. helyzet, a "nagyratörő becsvágy" egyik alesete volt ez. De törekvéseit siker koronázta, ma Mendelssohn a romantika egyik legrokonszenvesebb komponistájaként él szívünkben, és él mindaddig, amíg atyai barátja, Goethe. Vagyis örökké.

Figyelmébe ajánljuk