csontzene - Kijózanodás Goethe születésnapja után

  • .
  • 2007. szeptember 6.

Trafik

Ha Fischer Ádám megalapította a nagyszerű Wagner-napokat, testvére, Iván lerakta a szintén remek budapesti Mahler-ünnep alapköveit, már amennyiben ez képzavar nélkül lehetséges. Az áldozás a Budapesti Fesztiválzenekar fellépéseivel kezdődik (9-én, 11-én és 13-án, először 15.30-kor, a másik két este 19.45-kor a Művészetek Palotájában), szólót énekel Miah Persson.
De nincs leállás 12-én sem, ekkor a Fesztivál Színházban Vajda János "opera-novelláját" mutatják be: Apokrif az öt kenyérről. Thomas Hampson ad dalestet 16-án, ám ez már a következő csonthét.

Igen, megjöttek a nagy esők, a pókok egyre melankolikusabban szövik hálójukat, megsokasodnak a vodkarendelések, röviden: vadállati erővel beindult a szezon, a világhírűek egymásnak adják a metronómot. Valerij Gergijev például 10-én kapja fel a karmesteri pálcát, amikor a MűPában este a legrémesebb hruscsovi elnevezéseket idéző hangászkar élén (Világzenekar a Békéért) egy még iszonyatosabb alcímű ("A béke és a szerelem éjszakái - emlékkoncert Solti György halálának 10. évfordulóján") hangversenyt ad Berlioz és Prokofjev műveiből.

Említett koncertjein a Fesztiválzenekar többek közt eljátssza Mahler Negyedik szimfóniáját is, melyről a zeneszerző a maga keresetlen modorában ezt vetette papírra: "Ó, Istenem, milyen sokáig fog tartani, míg az emberek képesek lesznek a meghallgatására!" Hát igaz, ami igaz, Mahlernél nagyobb nyavalygó és nyűgösködő aligha akadt a művészettörténetben; a világ az ő számára csak az undor és a banalitás tengere, az ember naponta a csömör üvöltésével ébred, minden rémes, senki semmit nem ért, az ő művészetét a legkevésbé, a zseni sorsa a magány, usw. - még felidézni is unalmas a végtelen és öntetszelgő sirámokat. Nem véletlen, hogy a negyedik tétel szövege a mennyei életről szól, és "nincs oly zene a földön, mely a miénkkel összemérhető lenne", szól a rezümé. Kétségkívül jó zeneszerző volt, ha nagy nem is, aki a giccsel vívott harcában olykor nem riadt vissza a giccses megoldásoktól, mintegy Belzebubbal űzve ki az Ördögöt. Nemrég ültük (augusztus 28.) Goethe születésnapját, két erős napot hozott, szem nem maradt szárazon, palack felbontatlanul, pohár kiürítetlenül. Mahlerrel ellentétben az öregfiú bezzeg nem transzcendálta a gyönyört a menynyekbe és Ördöge is szerfölött földi jelenség volt; A szenvedés trilógiája zárósorai (Szabó Lőrinc fordításában idézzük) felettébb evilágiak: "És könnyül a szív, és hamar belátja, / hogy él még, dobog, s még vágyik dobogni: / a túlgazdag ajándékot a hála / vele szeretné önként viszonozni. / Így boldogít - bár soha ki ne hűlne! - / a zene s a szerelem iker üdve!" A szerelmet hagyjuk a fiataloknak, a zene meg - no igen, azt nem szűnünk meg nagy imádatunkban mértéktartóan gyűlölni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.