csontzene - Köszönet és ave atque vale

  • .
  • 2008. szeptember 25.

Trafik

Az elmúlt alkalommal megelőlegeztük ezt a hetet, amennyiben nyomatékosan felhívtuk minden kedves zenegyűlölő figyelmét Kocsis Zoltán és Vadim Repin hegedű-zongora estjére, melyen Bartók-, Brahms- és Beethoven-műveket játszanak (Zeneakadémia, szeptember 26.). Megismételjük: bűnt követ el, aki ezt kihagyja.
A koncertre a nagy múltú, de mára kicsit megkopott fényű Budapesti Zenei Hetek keretében kerül sor, ahol azért akad még jó pár jelentősnek ígérkező hangverseny, mint például a MusikFabrik vendégszereplése, akik hajtépőset nyomnak, így többek közt Karlheinz Stockhausen Hoffnung című örömzenéjét (Trafó, szeptember 28., 19.30). És ezen a szomorú héten búcsúzik a koncertélettől és a budapesti közönségtől a világ egyik legnagyobb és legokosabb zongoraművésze, az 1931-ben született Alfred Brendel (képünkön), aki a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével, Fischer Iván dirigálásával Mozart c-moll zongoraversenyét (K. 491) adja elő (MűPa, szeptember 26. és 27., 19.45, illetve Zeneakadémia, szeptember 28., 15.30).

És eljött egy másik búcsú pillanata is, a Fizetőpincér összegezte és benyújtotta a rettentő, majdnem három- (vagy négy-?) éves számlát, a Csontzene rovat teljes summáját. Végül is méltányos összeg volt, és kiegyenlítésébe remélhetőleg senki, sem az olvasók, sem a szerzők és szerkesztők nem rokkantak bele. Mindezek után pedig csakis a köszönet szavai szólhatnak, köszönet a három év közreműködőinek, mindenekelőtt persze a zeneszerzőknek. És a fényesen kivilágított vendéglő ajtajában máris ott sorakozik Bach, Beethoven, Mozart, Schubert, Wagner, Haydn, Stravinsky, Bartók, vagyis a Zenegyűlölő szívében a Legnagyobbak, de szorosan mögöttük jelentkeznek a Kisebbek is, Rameau, Brahms, Mahler, Johann Strauss, Schumann, Schönberg, Webern, Berg, Muszorgszkij, Verdi, Rossini, Puccini, Mendelssohn, Chopin, Kurtág, Ligeti, Liszt és egye fene, ebben az ünnepi órában helyet foglalhat az asztalnál még Csajkovszkij, Richard Strauss, sőt Sosztakovics is. És persze díszhelyet kapnak a szellemi segítők, E. T. A. Hoffmann, Eduard Hanslick, Péterfy Jenő, Leibniz, Kripke, Hegel, Schopenhauer, Nietzsche, Goethe, Wittgenstein, Kant, Hume, Quintilianus, Thomas Bernhard, Kierkegaard, Ady, Lukács, Petri - a számla bizonyára hiányos és rendszertelen, de ki tudná felsorolni mindazokat a mestereket, akik a segítségünkre voltak hétről hétre, hogy eligazítsanak a Szellem kaotikus vendéglátóiparában. Aki a seregszámlából kimaradt, bizonnyal megbocsátja majd, annál inkább, mivel aligha tehet mást.

De a legfőbb köszönet az olvasókat illeti, akik kitartottak a Zenegyűlölő rögeszméi mellett, és türelmesen viselték olykor eszelős és szándékosan igazságtalan kirohanásait. Mindamellett talán nem volt egészen haszontalan közös virtuális kocsmázásunk a legmagasabb rendű művészet, a Musica jegyében. Ebben a reményben búcsúzik most e sorozat szerzője, Csont András és a szerkesztő, Bán Zoltán András.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.