És eljött egy másik búcsú pillanata is, a Fizetőpincér összegezte és benyújtotta a rettentő, majdnem három- (vagy négy-?) éves számlát, a Csontzene rovat teljes summáját. Végül is méltányos összeg volt, és kiegyenlítésébe remélhetőleg senki, sem az olvasók, sem a szerzők és szerkesztők nem rokkantak bele. Mindezek után pedig csakis a köszönet szavai szólhatnak, köszönet a három év közreműködőinek, mindenekelőtt persze a zeneszerzőknek. És a fényesen kivilágított vendéglő ajtajában máris ott sorakozik Bach, Beethoven, Mozart, Schubert, Wagner, Haydn, Stravinsky, Bartók, vagyis a Zenegyűlölő szívében a Legnagyobbak, de szorosan mögöttük jelentkeznek a Kisebbek is, Rameau, Brahms, Mahler, Johann Strauss, Schumann, Schönberg, Webern, Berg, Muszorgszkij, Verdi, Rossini, Puccini, Mendelssohn, Chopin, Kurtág, Ligeti, Liszt és egye fene, ebben az ünnepi órában helyet foglalhat az asztalnál még Csajkovszkij, Richard Strauss, sőt Sosztakovics is. És persze díszhelyet kapnak a szellemi segítők, E. T. A. Hoffmann, Eduard Hanslick, Péterfy Jenő, Leibniz, Kripke, Hegel, Schopenhauer, Nietzsche, Goethe, Wittgenstein, Kant, Hume, Quintilianus, Thomas Bernhard, Kierkegaard, Ady, Lukács, Petri - a számla bizonyára hiányos és rendszertelen, de ki tudná felsorolni mindazokat a mestereket, akik a segítségünkre voltak hétről hétre, hogy eligazítsanak a Szellem kaotikus vendéglátóiparában. Aki a seregszámlából kimaradt, bizonnyal megbocsátja majd, annál inkább, mivel aligha tehet mást.
De a legfőbb köszönet az olvasókat illeti, akik kitartottak a Zenegyűlölő rögeszméi mellett, és türelmesen viselték olykor eszelős és szándékosan igazságtalan kirohanásait. Mindamellett talán nem volt egészen haszontalan közös virtuális kocsmázásunk a legmagasabb rendű művészet, a Musica jegyében. Ebben a reményben búcsúzik most e sorozat szerzője, Csont András és a szerkesztő, Bán Zoltán András.
