csontzene - Köszönet és ave atque vale

  • .
  • 2008. szeptember 25.

Trafik

Az elmúlt alkalommal megelőlegeztük ezt a hetet, amennyiben nyomatékosan felhívtuk minden kedves zenegyűlölő figyelmét Kocsis Zoltán és Vadim Repin hegedű-zongora estjére, melyen Bartók-, Brahms- és Beethoven-műveket játszanak (Zeneakadémia, szeptember 26.). Megismételjük: bűnt követ el, aki ezt kihagyja.
A koncertre a nagy múltú, de mára kicsit megkopott fényű Budapesti Zenei Hetek keretében kerül sor, ahol azért akad még jó pár jelentősnek ígérkező hangverseny, mint például a MusikFabrik vendégszereplése, akik hajtépőset nyomnak, így többek közt Karlheinz Stockhausen Hoffnung című örömzenéjét (Trafó, szeptember 28., 19.30). És ezen a szomorú héten búcsúzik a koncertélettől és a budapesti közönségtől a világ egyik legnagyobb és legokosabb zongoraművésze, az 1931-ben született Alfred Brendel (képünkön), aki a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretével, Fischer Iván dirigálásával Mozart c-moll zongoraversenyét (K. 491) adja elő (MűPa, szeptember 26. és 27., 19.45, illetve Zeneakadémia, szeptember 28., 15.30).

És eljött egy másik búcsú pillanata is, a Fizetőpincér összegezte és benyújtotta a rettentő, majdnem három- (vagy négy-?) éves számlát, a Csontzene rovat teljes summáját. Végül is méltányos összeg volt, és kiegyenlítésébe remélhetőleg senki, sem az olvasók, sem a szerzők és szerkesztők nem rokkantak bele. Mindezek után pedig csakis a köszönet szavai szólhatnak, köszönet a három év közreműködőinek, mindenekelőtt persze a zeneszerzőknek. És a fényesen kivilágított vendéglő ajtajában máris ott sorakozik Bach, Beethoven, Mozart, Schubert, Wagner, Haydn, Stravinsky, Bartók, vagyis a Zenegyűlölő szívében a Legnagyobbak, de szorosan mögöttük jelentkeznek a Kisebbek is, Rameau, Brahms, Mahler, Johann Strauss, Schumann, Schönberg, Webern, Berg, Muszorgszkij, Verdi, Rossini, Puccini, Mendelssohn, Chopin, Kurtág, Ligeti, Liszt és egye fene, ebben az ünnepi órában helyet foglalhat az asztalnál még Csajkovszkij, Richard Strauss, sőt Sosztakovics is. És persze díszhelyet kapnak a szellemi segítők, E. T. A. Hoffmann, Eduard Hanslick, Péterfy Jenő, Leibniz, Kripke, Hegel, Schopenhauer, Nietzsche, Goethe, Wittgenstein, Kant, Hume, Quintilianus, Thomas Bernhard, Kierkegaard, Ady, Lukács, Petri - a számla bizonyára hiányos és rendszertelen, de ki tudná felsorolni mindazokat a mestereket, akik a segítségünkre voltak hétről hétre, hogy eligazítsanak a Szellem kaotikus vendéglátóiparában. Aki a seregszámlából kimaradt, bizonnyal megbocsátja majd, annál inkább, mivel aligha tehet mást.

De a legfőbb köszönet az olvasókat illeti, akik kitartottak a Zenegyűlölő rögeszméi mellett, és türelmesen viselték olykor eszelős és szándékosan igazságtalan kirohanásait. Mindamellett talán nem volt egészen haszontalan közös virtuális kocsmázásunk a legmagasabb rendű művészet, a Musica jegyében. Ebben a reményben búcsúzik most e sorozat szerzője, Csont András és a szerkesztő, Bán Zoltán András.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.